hirdetés

TARTALOM

 VISSZA

 


1. Magyar Epigenetikai Találkozó


1. Magyar Epigenetikai Találkozó
Bula Zoltán
| |
 

2012. szeptember 20-21-én Budapesten a Nagyvárad téri Elméleti Tömbben zajlott az 1. Magyar Epigenetikai Találkozó, amelyen mintegy 130 érdeklődő vett részt. Ahogyan az előadók, a hallgatóság is nemzetközi volt.

A bevezető előadás címében Páldi András professzor (Genethon, Párizs) feltette a kérdést: az epigenetika minek az új paradigmája? Elmondása szerint az epigenetika definiálása még ma sem teljesen egyértelmű, több meghatározása is létezik. Egyesek csupán újabb fajta génregulációs mechanizmusnak tartják, míg mások az öröklődés új paradigmáját látják benne. James Watson még arról írt, hogy amennyiben sikerül szekvenálni a humán genomot, akkor megértjük az életet, megismerve, hogy melyik gén miért felelős. Amikor lezárult a Human Genome Project, a tudósok azt kérdezték egymástól: most hogy megvan a géntérkép, hogyan tovább? Az azóta eltelt közel tíz év alatt kiderült, hogy szinte nincsen monogénes meghatározottságú jelleg, egy-egy tulajdonságot általában több gén határoz meg, sőt egy-egy gén több kialakításában is részt vehet. Az is kiderült, hogy azonos genetikai állományú egyedek különböző fenotípusúak lehetnek, és azt át is örökíthetik.

Az epigenetika születése megelőzte a géntérkép elkészítését, 2002-ben a Science már önálló számot szentelt e tudományterületnek. A kutatás jelenleg is két irányban halad: az epigenetikai öröklődést és az epigenetikai mechanizmusokat célozza. Az epigenetikai öröklődés azokra az öröklődő jellegekre koncentrál, amelyek nem magyarázhatók DNS-átvitellel. Szorosabban véve ez valamely gén funkcionális állapotának mitotikus vagy meiotikus átvitelét jelenti. Ez nem követi a mendeli szabályokat. Az epigenetikai mechanizmusok kutatásának középpontjában több kérdés áll: a génaktivátor hogyan fér hozzá a génhez a nagyon tömör szerkezetű kromatinban (amely egyszerre stabil és instabil is kell legyen); vajon a génexpresszió vagy a sejtmetabolizmus változása az elsődleges folyamat (ismerve az acetilkoenzim-A központi szerepét mindkét folyamatban); az epigenetikai változásokat tekinthetjük-e epimutációnak; a genotípus->fenotípus egyirányúság fenntartható-e? A professzor nem adott válaszokat az általa felvetett kérdésekre, szándékosan gondolatébresztőnek szánta az előadását.

A találkozó ezt követően több szekcióban zajlott A transzmisszió szabályozása és a hiszton, A DNS-metiláció és a kromatin, valamint Epigenetikai mechanizmusok betegségekben tematikával. Ez utóbbi, klinikai epigenetikai szekcióban előadások hangzottak el például a májfejlődés, -metabolizmus és -betegség szabályozásáról, az akut myeloid leukaemia epigenetikai szabályozását módosító mutációkról, a szorongás epigenetikai összefüggéseiről, a DNS-metilációról colorectalis carcinomában. A színvonalas poszterszekcióban szintén számos érdekes klinikai téma kapott helyet: az epigenetika szerepe az asszisztált reprodukcióban, az ischaemia-reperfúzió sérülés utáni regeneráció, a sejtöregedés és pszichoszociális tényezők összefüggése.

Az előadások és poszterek absztraktjai, valamint az előadók és résztvevők elérhetőségei megtalálhatók: http://nlab.med.unideb.hu/lbalint_pub/GNTP/Epigenkonf/small_Booklet_Epigen_Budapest.pdf


Dr. Bula Zoltán
eLitMed.hu
2012. szeptember. 24.


Kulcsszavak

epigenetika, beszámoló, genetika

Kapcsolódó anyagok

A psoriasisos menetelés – a pikkelysömör szerepe a cardiovascularis társbetegségek kialakulásában -- A Figyelő 2017;1

A dohányzás szerepe a rheumatoid arthritis patogenezisében - A Figyelő 2016;1

Danube Conference on Epigenetics

Genetikailag meghatározott, agyi vasfelhalmozódással és neurodegenerációval járó kórképek

Hozzászólások:

Nincs hozzászólás ehhez a cikkhez.

A hozzászóláshoz be kell jelentkeznie.


Extra tartalom:

 
ROVAT TOVÁBBI CIKKEI

Ismét fellángol Szent Antal tüze?

A középkorban a leggyakrabban előforduló pestis mellett egyéb járványszerű betegségeket is megfigyeltek, amit nem más okozott, mint az anyarozs (Claviceps purpurea), egy gombafaj, amely a rozs kalászát fertőzi meg, és egy fekete képletet, a varjúkörmöt fejleszti ki.

Tovább


Kedvezõ eredmények dabigatrankezeléssel a hétköznapi klinikai gyakorlatban - FDA Medicare elemzés

A K-vitamin-antagonista warfarint gyakran használják pitvarfibrillációban a micro­thrombusok kialakulása és ez által a stroke megelőzése érdekében. Alkalmazásával vizsgálati eredmények szerint 40-80%-kal csökken az emboliás stroke kockázata és 30%-kal a halálozás, viszont kétszeresére nő az intracranialis vérzés és 66%-kal az extracranialis vérzés kockázata.

Tovább


A koenzim Q10 hatása a morbiditásra és a halálozásra krónikus szívelégtelenségben

Számos állapot vezethet szívelégtelenséghez, az októl függetlenül jelentősen hozzájárul az állapot súlyosbodásához a szívizomsejtek energiahiánya a bioenergetikai folyamatok károsodása miatt.

Tovább


A laktulóz javítja a pszichometriai tesztekben nyújtott teljesítményt szubklinikus encephalopathiában szenvedő cirrhosisos betegek esetében

A cirrhosisos betegek esetében számottevő mértéket érhet el az intra- és extrahepaticus portoszisztémás sönt. A véráramlásnak ez az eltérése lehet legalább részben a felelős a csökkent hepatocellularis funkcióért, és különböző mértékű agyi károsodást okozhat egyértelmű encephalopathia nélkül is.

Tovább


1. Magyar Epigenetikai Találkozó