Az ökológiai gondolkodás az 1970-es évekig nem volt számottevő jelentőségű, bár Aldo Leopold ökológus már a század elején felhívta a figyelmet az erőforrások kimerülésével kapcsolatos aggodalmaira.

2010-ben jött létre a Biológiai Sokféleség Egyezmény (Convention on Biological Diversity), amelynek létrehozásakor egy 10 éves keretrendszert, a biodiverzitási stratégiát (Strategic Plan for Biodiversity 2011–2020) is kidolgozták. Távlati célként azt jelölték meg, hogy 2050-re az ember harmóniában éljen a természettel, a biodiverzitást értékelve, megőrizve, helyreállítva és bölcsen használva. Ennek elérése érdekében fogalmazták meg a 20 Aicsi-célt, amely részletezi a tágabb célkitűzések eléréséhez szükséges teendőket – többek között a biodiverzitás-csökkenés mögött húzódó okok kezelését, a biodiverzitás fenntartható használatát, illetve az ebből származó javak igazságos elosztását.

Számos súlyos egészségügyi probléma kiváltó okai az iparosított élelmiszer- és mezőgazdasági rendszerekben keresendők – írják a The potential of diversified agroecological systems to deliver healthy outcomes: Making the link between agriculture, food systems & health című, Food Policy szaklapban megjelent tanulmány szerzői. A nagymértékben külső inputokra utalt mezőgazdaság, az intenzív állattartás, az erősen feldolgozott élelmiszerek kiterjedt marketingje és a deregulált globális kereskedelmi láncok mind példaként sorolhatók fel erre. Általában mégis a tágabb kontextus figyelembevétele nélkül, úgy tekintenek a különféle egészségügyi problémákra, mintha azok minden mástól függetlenül lépnének fel. A túlsúlyt például gyakran egyéni életmódbeli választások kérdéseként tárgyalják (az étrendre és a mozgásra összpontosítva), kevés figyelmet fordítanak arra, hogy mi a kapcsolata az „élelmiszer-környezet” (food environment) egyéni döntésekre gyakorolt hatásával. További példa az élelmiszer eredetű megbetegedések esete. Miközben a szakértők jellemzően a hosszú élelmiszer-ellátási láncok átláthatatlanságát és az intenzív állattartást jelölik meg ezek kiváltó okaiként, szélesebb körben leginkább pusztán közegészségügyi krízisként tekintenek rájuk.

A biodiverzitás helyreállítása fontos szerepet tölthet be az állatról emberre terjedő betegségek megelőzésében. A további kutatásokban fontos lenne elválasztani a gazdaállatok tulajdonságait (például élőhely-preferencia, zavarástűrés) az emberi cselekvések hatásaitól (mint például a haszonállatok tartási gyakorlatai), amelyek az átadás fontos tényezőit befolyásolják. Szintén lényeges különbséget tenni a biodiverzitás természetes szintjének jelentősége és a biodiverzitás-csökkenésből adódó következmények között. A zoonózisok kialakulásához, átadásához vezető tényezők pontosabb megértése még soha nem volt ennyire sürgető, és ennek elmulasztásának ára soha nem volt még ilyen nyilvánvaló.

Számos, gombákból izolált vegyület kiemelkedően kedvező gyógyászati hatásokkal bír. Ezek az összetevők, köztük lektinek, poliszacharidok, poliszacharid-peptinek és poliszacharid-fehérje komplexek igen hatásosnak bizonyultak: immunmoduláns, daganatellenes, gyulladáscsökkentő és antioxidáns hatásokat is kiváltanak, és csökkentik a vér koleszterinszintet. A gombák szárazanyag-tartalma meglehetősen alacsony, pontos mértékét a gomba faja, a betakarítási, növekedési és tárolási körülmények mind befolyásolják. Általában a szárazanyag-tartalom legnagyobb részét szénhidrátok teszik ki, de jelentős mennyiségű fehérjét is tartalmaz, valamint ásványi anyagokat és kevés zsírt. Szénhidrátok közül a keményítő nincs jelen, a poliszacharid-raktárként a gombák egy részénél glikogén funkcionál. Jellemző a glükóz, mannitol és trehalóz. A gombák sejtfalát körülbelül 80%-ban kitevő kitin korlátozza más gomba-összetevők elérhetőségét, és emészthetetlen számunkra. Az élelmi rostok szintén jelentős mennyiségben vannak jelen. A β-glükánok fontos funkcionális összetevők, képesek immunszabályozó hatást kiváltani, befolyásolják a humorális és celluláris immunitást.