hirdetés

TARTALOM

 VISSZA

 


Túljárni a testem eszén



Gyimesi Ágnes Andrea

| |
 

– Évek óta ismerlek, a járásodban és a gesztusaidban érzékeltem valami furcsát, majd rákérdeztem.

– Azonnal válaszoltam is neked. Holott egyébként el szoktam ütni valamivel az ilyen nyílt kérdéseket. Nem tartozik senkire, hogy beteg vagyok.

– Nem igényelsz különleges bánásmódot?

– Nem, sőt, ettől kiver a hideg veríték. Amikor láthatóan rosszabbul vagyok és dolgoznom kell, megőrülök a segítőkész emberektől.

– Segíteni akarnak.

– Segíteni, meg szánakozni. Gondold el, kimondom, hogy SM, és mindenkinek összeszorul a gyomra: „szegény, gyógyíthatatlan, pedig milyen fiatal…” Nem hiszik el, hogy el tudom végezni a dolgaimat, kicsit pihenek, van, hogy pár napot, s elkészülök vele. Épp ezért a szűk környezetem tudja csak, mi a helyzet. Kivéve egy-ketten a múltamból, akinek sajnos elmondtam.

– Visszaéltek vele?

– Volt egy barátnőm, aki sajnálatból maradt velem. Rettenetes volt, amikor ez kiderült. Ilyenkor visszapergeted, melyik pont volt az, mikor már úgy bújt hozzám, hogy nem szeretett. Ám ha nem mondom el, nem értik meg hangulatváltásaimat, a rosszulléteimet, a remegést, a furcsa kommunikációt, amikor napokig nem vagyok elérhető.

– Mit teszel meg azért, hogy jobban légy?

– Mivel ezt a betegséget meggyógyítani nem lehet, csak szinten tartani (és ebben jó eredmények születnek), folyamatosan gyógyszert szedek, néha injekciókúrára járok, gyógytornázom, odafigyelek az ételre. Pihenek, ha tudok. És dolgozom, dolgozom, akkor egyáltalán nem gondolok rá.

– Nincsenek kilengéseid, fiatal vagy, nem kap el néha a hév?

– Dehogynem, van, hogy bevetem magam az éjszakába, iszom, dohányzom, ha a szüleim tudnának erről, igazán aggódnának. Volt olyan időszak, mikor úgy döntöttem, hogy nem vagyok beteg, nem szedtem a gyógyszert, nem jártam kúrára. Aztán visszaestem, anyámék hazarendeltek, náluk laktam fél évig. Olyan is volt, hogy elutaztam egy külföldi üdülőhelyre, szedtem a gyógyszerem, ismerkedtem, senki nem tudott semmit rólam.

– Mi az, amiben egyértelműen gátol a betegség?

– Gátol, hogy erről beszélünk, gátol, hogy nem vagyok ura a testemnek, olyan tüneteket produkál, melyeket nem tudok kordában tartani, például a járásom bizonytalan... Gátol az ismerkedésben, mert ha zavarban vagyok, rosszabbul működik a testem. A fáradékonyság borzasztó, délutánig aludnék, oké, hogy késő éjszaka, néha hajnalban fekszem, de nem elég a 8 óra sem. Ha nem vagyok jól, a lelkem is teljesen kikészül, képtelen vagyok a kommunikációra. Tudom, hogy a betegségem folytán emberek tolószékbe kényszerülnek. De inkább a halál! Ezt komolyan mondom!

– Miben nem gátol?

– Amiben nem gátol, abban erősít. Mindent jobban át kell gondoljak, be kell osztani az időmet, hogy minden pontosan meglegyen. Ezen túl érzékenyít is, bár mostanában nincs betegségtudatom. Mivel időt kellett teremtenem arra, hogy magammal foglalkozzak, többet gondolkodom, elemzem a történeteimet, mélyebbre megyek. Fontosabbak lettek a percek, a pillanatok, a szeretteimmel együtt töltött idők, ez korántsem nyálas, pedig lehet, hogy annak hangzik.

– Nem. Tehát az SM átírta az életedet?

– Át, de ez számomra már természetes. Nem panaszkodom, tele vagyok munkával, jól megélek belőle, a testem reakcióiból pedig igyekszem tanulni és időnként kijátszani őt.

– Külön személyként éled meg a tested?

– Néha igen. Nem skizoid módon, csak mint megfigyelő, megpróbálok túljárni az eszén. Van amikor sikerül. Muszáj engedményeket tennem néha, olyankor tettestársnak nevezem. Gyakorlatilag játszom. Sokkal könnyebb, ha nem drámaként, hanem játékként fogom fel ezt a történetet.

Gyimesi Ágnes Andrea


Kapcsolódó anyagok

Előzetes rendelkezés

Biológiai terápiák hosszú távú terápiahűsége és a perzisztencia prediktorainak elemzése a teljes magyar psoriasisos betegpopulációban

Hozzászólások:

Nincs hozzászólás ehhez a cikkhez.

A hozzászóláshoz be kell jelentkeznie.


Extra tartalom:

 
ROVAT TOVÁBBI CIKKEI

Az elmegyógyintézet csak ürügy - Horváth Csaba rendező a Száll a kakukk fészkére című előadásról

A székesfehérvári Vörösmarty Színház az egyik legizgalmasabb vidéki színház mostanában. Kiváló társulata magas művészi igényű, markáns, merész rendezésű, mégis széles közönség számára befogadható előadásokat játszik, számos műfajban. 2016 tavaszán mutatták be a Száll a kakukk fészkére című produkciót. Az előadás rendezőjével, Horváth Csabával beszélgettünk.

Tovább


A transzgenerációs tünetekről - interjú Olga Szuligával

Néha elég csak annyi, hogy megkérdezzük, hogy az ön szülei életében mi volt akkor, amikor olyan idősek voltak, mint amilyen idős volt ön, amikor a tünetei megjelentek. Persze a kliens nem mindig tud tünetekről. Életeseményekről, furcsaságokról, viselkedésről, ismétlődő eseményekről, főleg érzésekről érdemes kérdezni.

Tovább


Őrségváltás a LAM-nál

Prof.Dr.Kiss Istvánt és Dr.Kapócs Gábort főszerkesztőket kérdeztük a 25 éves Lege Artis Medicinae (LAM) folyóirat jövőjéről.

Tovább


A hitvilág és a fogyasztás – videointerjú Antal Z. Lászlóval

Antal Z. László akadémikust a SZVT-n tartott előadását követően az emberi hitvilág és a fogyasztási mintázatok összefüggéséről kérdeztük. A kutató meglátása szerint a fogyasztói társadalom az emberkép és a hitvilág, a halálon túli történésekről alkotott kép erőteljesen összefügg.

Tovább


Túljárni a testem eszén