hirdetés

TARTALOM

 VISSZA

 


Kezd kiveszni belőlem az optimizmus – dr. Jermendy Györggyel beszélgettünk


Kezd kiveszni belőlem az optimizmus – dr. Jermendy Györggyel beszélgettünk

| | |
 


Némi aggodalommal figyelem az egészségügy helyzetét, és kezd belőlem az optimizmus kiveszni. Az évtizedek alatt felhalmozódott gondok megoldása nélkül nem lehet elérni átütő eredményt elérni – mondta dr. Jermendy György a szakmai kollégium belgyógyászat, endokrinológia, diabétesz és anyagcsere-betegségek tagozatvezetője.

– Hogyan látja szakmája helyzetét?

A Magyar Diabetes Társaság hosszú éveken át komoly erőfeszítéseket tett azért, hogy cukorbeteg-gondozás széles körű és magas színvonalú legyen. Az eredmények azt mutatják, hogy álljuk a nemzetközi összehasonlítást. A diabétesz kezelésében is a gyógyszerek és az eszközök európai színvonalon állnak. Megfelelő a szakemberek képzettsége. Körülbelül 400 minősített diabetológus orvos dolgozik az országban, közülük 40-50 gyermek diabetológus. Kiadtuk a szakmai irányelveket, terjesztjük a nemzetközi kongresszusokon hallottakat. Egyszóval a diabetológiai ellátás kapcsán pozitív a kép, de ez nem mondható el a magyar egészségügyről – mondta dr. Jermendy György a Bajcsy –Zsilinszky Kórház III. Belgyógyászati osztályvezetője. –. Némi aggodalommal kísérem figyelemmel az eseményeket és kezd belőlem az optimizmus kiveszni. Ismét az intenzív szervezési és optimalizálási kérdések vannak a középpontban. Az a benyomásom, hogy ez a pénztelenség leplezésére szolgál. Érdemi változást csak az évtizedek alatt felhalmozódott gondok megoldásával lehet elérni.

– Melyek a legégetőbb problémák?

Nyilvánvalóan az orvosi vizsgálatok TB általi beárazása. Egy beteg ambuláns vizsgálatáért négy Eurót kap az intézet Magyarországon, míg Nyugat-Európában ez az összeg sokkal magasabb. Hazai társadalmi szinten nagy gond, hogy az orvosok fizetése alulról sem közelíti meg egy szakmunkás órabérét. Például az önállóan működő diabétesz szakrendelések csak veszteségesek lehetnek, mert nem tudják kitermelni a dolgozók fizetését és a fenntartási költségeket.

– Megfelelő a szakember létszám?

A munkához megfelelő munkatársak kellenek, de látom a környező kórházakban, társosztályokon, hogy kevés a fiatal szakember. Megoldatlan a fiatalok pályamodellje, lehangoló a klinikusok helyzete. Drukkolok a rezidenseknek, hogy járjanak sikerrel terveikkel, béremelési törekvésükkel. Őket kell tekintenünk a változások mozgatórugójának. Az idősebb korosztály, mint az én korosztályom, már nem lázad a méltatlan helyzet ellen, de a fiatalok még célt érhetnek.

Az egészségügy problémái a dolgozók anyagi és társadalmi megbecsülésének teljes hiányára vezethetők vissza. Amíg ezen a téren nincs javulás, nem várható változás. Naivitás azt hinni, hogy szervezéssel megoldódnak a dolgok. Húsz évvel ezelőtt azt mondták a generációnknak, hogy majd a társadalom megbecsült tagjaként megyünk nyugdíjba. Ma már teljesen nyilvánvaló, hogy 20 év alatt ez nem valósult meg. Nem ritkaság, hogy a pályájukat befejező orvosoknak komoly megélhetési gondjai vannak. Most azt mondjuk, hogy majd az utánunk következő ovos generációnak jobb lesz itthon a helyzete Nincs mit csodálkozni azon, hogy ez az állítás – az eltelt 20 év fényében – hiteltelenül hangzik.

– Mi a véleménye a Semmelweis Tervről?

Pénz híján politikai indíttatású szervezési kérdések vannak napirenden. Igyekszem a szakmai kérdésekre koncentrálni. Nekem az a dolgom, hogy képviseljem szűkebb szakmai területemet abban, hogyan lehet a legoptimálisabban biztosítani a betegellátást, hogyan képzeljük el a szakmai minimumot, a szakértelmet, a műszerezettséget. Ki kell dolgozni, hogy a beteg betegségének megfelelően kerüljön a progresszivitási szintekre és a magasabb ellátást nyújtó klinikák több pénzt kapjanak, mint például a városi kórházak.

A szakmai irányelveket a Magyar Diabetológiai Társaság ebben az évben átdolgozta. Szorgalmazzuk a rezidensek foglalkoztathatóságának felülvizsgálatát. Jelenleg jogilag deklarálva van, hogy a rezidens az egyetem 6 évének elvégzését követően (belgyógyászat esetén) 5 évig, azaz a szakvizsga megszerzéséig csak felügyelet mellett dolgozhat, ami nonszensz. Ez szakmailag nem indokolt, és nem is bírja el a magyar egészségügy. Az igaz, hogy szükség van tapasztalatszerzésre, de ezt meg lehetne határozni fél-egy évben is. A rezidensség gyakorlatilag az egyetem meghosszabbítása. A végzett orvos akkor válik igazán orvossá, amikor egy személyben viseli a felelősséget a betegéért. És ennek nem a diploma megszerzését követően 5 év múlva kell megvalósulnia.

– Hogyan lehetne itthon tartani a fiatal orvosokat?

Annyit tudok tenni, hogy jó hangulatot igyekszem teremteni az osztályomon, foglalkozom a fiatal orvosokkal, példát mutatok nekik és a szakma szeretetére nevelem őket. Talán nem véletlen, hogy osztályomon jelenleg három munkatársam rendelkezik PhD fokozattal, egy túl van a házi védésen, s egy jelenleg dolgozik a tézisek összeállításán. Tudomásul kell vennünk, hogy az utánunk következő generáció más szemléletű, kozmopolita, nyelveket beszél, külföldi egyetemeken tanul, látja, külföldön hogyan működik az egészségügy, és látja a hazai rendkívüli lemaradást a szemlélet, a megbecsültség és az anyagiak terén. Sajnos a médiára sem az jellemző, hogy segítene. Hírértékűnek gondolt eseményektől hangos olykor az ország, anélkül persze, hogy a részleteket az újságírók ismernék, és a hírbe hozottnak érdemi megszólalási lehetősége lenne. A negatív hatás óriási tud lenni, ezt a mindennapi betegellátás során saját magam is tapasztalom. További gond, hogy néha az benyomása az embernek, a döntéshozók nem ismerik a hazai kórházi valóságot. Mielőtt döntést hoznak az egészségügyben, érdemes lenne nekik néhány napra befeküdni egy-egy, általuk működtetett kórház olyan osztályára, ahol a betegeket a területi ellátási kötelezettség elve szerint látják el.

– Hogyan működik együtt a tagozattal és a tanáccsal?

Három szakember a tagozatnak és a tanácsnak is tagja, képviselve a belgyógyászatot, az endokrinológiát és a diabetológiát. Kollegiális, baráti az együttműködés, a munkamegosztás most kezd kibontakozni. Általában nekem címzik a feladatokat, a műhelymunka a tanácsban folyik. A részterületek szerint elosztjuk a munkát, előkészítjük, megvitatjuk, a kiérlelt választ a tagozat nevében én küldöm vissza a megkereső hatóságnak.


Jermendy György





Kérem, ismertesse szakmai életrajzát!

Orvosi diplomámat 1972- ben szereztem a Semmelweis Orvostudományi Egyetemen summa cum laude. Belgyógyász szakorvosi szakvizsgát 1977- ben, kardiológus szakorvosi szakvizsgát l991- ben tettem. Diabetológus, hypertonologus, lipidológus és angiológus minősítéssel rendelkezem. Az orvostudomány kandidátusa 1985-ben lettem, ezt PhD-nek minősítették 1998-ban. Az orvostudomány doktora (akadémiai doktor) 1997- ben lettem. Habilitációm 1995-ben volt a Semmelweis Orvostudományi Egyetemen. Egyetemi magántanárnak 1997 - ben neveztek ki, címzetes egyetemi tanárnak 2008- ban a Semmelweis Orvostudományi Egyetemen és 2009- ben a Debreceni Egyetemen.

1992 –től a Fővárosi Bajcsy-Zsilinszky Kórház, III. belosztályának osztályvezető főorvos vagyok.

Továbbképzéseken, tanulmányutakon vettem részt Koppenhágában, Londonban, Finnországban, Olaszországban, New Yorkban.

Igazságügyi orvosszakértőként is tevékenykedem, közel 10 éve az ETT mellett működő Igazságügyi Szakértői Testület tagja vagyok.

Egy monográfia társszerkesztője, egy könyv szerkesztője, öt könyv társszerzője, egy könyv szerzője, 46 könyvfejezet, 4 tankönyvfejezet társszerzője, 314 közlemény írója (angol nyelvű: 63, magyar nyelvű: 251). Összes közleményem kumulatív impakt faktora 122.736

A Magyar Diabetes Társaság főtitkára voltak két terminuson keresztül, majd három éven át az elnöki teendőket láttam el. Vezetőségi tagja vagyok a Magyar Belgyógyász Társaságnak és a Magyar Hypertonia Társaságnak.

Több emlékérem mellett megkaptam a Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztjét.

Oktatok a Semmelweis Egyetem graduális és posztgraduális képzésében. Több tudományos bizottságban tisztségviselő vagyok.

– Családjáról, hobbijáról ejtene pár szót?

Az utazás és a komolyzene a hobbim. Nagy vágyam, hogy a fiatalon abbahagyott zongorázást felelevenítsem és tovább képezzem magam. Sajnos e téren, számolva a realitással, a reményem csökken, de azért még nem adtam fel a tervet. Családommal a Balatonra és Olaszország egyik településére járunk nyaralni évről-évre. Büszke vagyok arra, hogy nemcsak feleségem, hanem leányunk is orvos, a fiunk rövidesen orvos lesz. Úgy látszik, az optimizmus mégsem veszett ki belőlem teljesen.

2011. 07. 28.

Császi Erzsébet

Kapcsolódó anyagok: LAM (Lege Artis Medicinæ) - 2011;21(04) A diabetes mellitus kórismézése, a cukorbetegek kezelése és gondozása felnőttkorban - Újdonságok a Magyar Diabetes Társaság szakmai irányelvében, 2011



LAM (Lege Artis Medicinæ) - 2008;18(11) A 2-es típusú diabetes mellitus új terápiás lehetőségei: inkretinmimetikumok és inkretinhatás-fokozó készítmények




LAM (Lege Artis Medicinæ) - 2010;20(02) Áttérés humán bázisinzulinról napjában egyszer adott detemir inzulinra bázis-bolus rendszerű inzulinterápiával kezelt 2-es típusú cukorbetegek körében - A LEONCET2 többcentrumos, megfigyeléses, követ



LAM (Lege Artis Medicinæ) - 2006;16(8-9) Klinikai bizonyítékok Jermendy György: Tényeken alapuló cukorbeteg-gondozás




LAM (Lege Artis Medicinæ) - 2006;16(2) A 2-es típusú diabetes világméretű terjedésének okai és következményei




LAM (Lege Artis Medicinæ) - 2006;16(11) Aszpart inzulin a diabetológiai gyakorlatban




LAM (Lege Artis Medicinæ) - 2006;16(12)Nebivolol a hypertonia és a szívelégtelenség kezelésében




LAM (Lege Artis Medicinæ) - 2007;17(2) Evidence based medicine: az első tizenöt év tapasztalatai






Kapcsolódó anyagok

Pályázati Felhívás - Segítő szakmában dolgozó alkotók részére

Hozzászólások:

Nincs hozzászólás ehhez a cikkhez.

A hozzászóláshoz be kell jelentkeznie.


Extra tartalom:

 
ROVAT TOVÁBBI CIKKEI

Az elmegyógyintézet csak ürügy - Horváth Csaba rendező a Száll a kakukk fészkére című előadásról

A székesfehérvári Vörösmarty Színház az egyik legizgalmasabb vidéki színház mostanában. Kiváló társulata magas művészi igényű, markáns, merész rendezésű, mégis széles közönség számára befogadható előadásokat játszik, számos műfajban. 2016 tavaszán mutatták be a Száll a kakukk fészkére című produkciót. Az előadás rendezőjével, Horváth Csabával beszélgettünk.

Tovább


A transzgenerációs tünetekről - interjú Olga Szuligával

Néha elég csak annyi, hogy megkérdezzük, hogy az ön szülei életében mi volt akkor, amikor olyan idősek voltak, mint amilyen idős volt ön, amikor a tünetei megjelentek. Persze a kliens nem mindig tud tünetekről. Életeseményekről, furcsaságokról, viselkedésről, ismétlődő eseményekről, főleg érzésekről érdemes kérdezni.

Tovább


Őrségváltás a LAM-nál

Prof.Dr.Kiss Istvánt és Dr.Kapócs Gábort főszerkesztőket kérdeztük a 25 éves Lege Artis Medicinae (LAM) folyóirat jövőjéről.

Tovább


A hitvilág és a fogyasztás – videointerjú Antal Z. Lászlóval

Antal Z. László akadémikust a SZVT-n tartott előadását követően az emberi hitvilág és a fogyasztási mintázatok összefüggéséről kérdeztük. A kutató meglátása szerint a fogyasztói társadalom az emberkép és a hitvilág, a halálon túli történésekről alkotott kép erőteljesen összefügg.

Tovább


Kezd kiveszni belőlem az optimizmus – dr. Jermendy Györggyel beszélgettünk