Nincs tekintélye a szakmának, mert a táplálkozáshoz mindenki ért, mint a focihoz – mondta Henter Izabella, a szakmai kollégium dietetika, humán táplálkozás (szakdolgozói) tagozatvezetője. – Melyek a legégetőbben megoldandó feladatok? Magyarországon az élelmezésvezetőket tíz hónapos tanfolyamon képzik, és ezzel a végzettséggel irányítják a közélelmezést az egészségügyi és gyermekintézményekben is. Magyarországon 1400-1500 dietetikus van, a fele kórházban dolgozik, közel fele elhagyta a szakmát. Ha leépítés van az intézményekben, elsőként őket bocsátják el. Nincs a közétkeztetésben jogszabály arra, hogy a diétát csak dietetikusok állíthatják össze. Az ÁNTSZ megkövetelheti, de jogszabály nincs rá. Ez ellehetetleníti a munkakörülményeket. Egy kórházban dolgozó dietetikusra átlag 167 beteg jut, mely létszámmal nem lehet minőségi szakmai munkát végezni. Emellett nincs tekintélye a szakmának, mert a táplálkozáshoz mindenki ért, mint a focihoz. Ehhez hozzájárul az is, hogy nem publikálnak eleget a dietetikusok, bár ez kezd változni. Bízom benne, hogy változik a helyzet, ha az MSc szinten végzettek kikerülnek, doktorálnak, ami szintén a szakma előrelépését segíti – ismertette Henter Izabella, az Országos Gyermekegészségügyi Intézet dietetikusa. Az orvosképzésben a gyermekgyógyászaton és az intenzív terápián belül hallgatnak bővebben előadásokat a diákok a táplálkozásról, a dietetikáról. Az orvosképzés curriculumában nincs benne a dietetika, egyedül a Debreceni Egyetem Orvos-és Egészségtudományi Centrumában választható tárgy a medikusok számára, amit a centrumban dolgozó dietetikusok oktatnak. Mire elkezdenek dolgozni ezek a hallgatók és hasznosítják tudásukat, megjelenik elvárásuk a területen, addig 10-15 év is eltelik.

Henter Izabella

A szubszidiaritás elvének alapján az orvos felállítja a diagnózist, meghatározza a terápiát és bevonja a gyógyításba a társszakmákat, a szociális munkást, a gyógytornászt, a dietetikust stb., jelenleg ez ritkán valósul meg. Gyakran szervezési problémák vannak, pl. több helyen is elvégzik ugyanazt a vizsgálatot, míg bizonyos területek árválkodnak, nincs felelős, nincs finanszírozás, de szándékot és törekvéseket látok ennek megváltoztatására. Szakmai gond, hogy több munkahelyen is kiszervezik az étkeztetést, megtörténik a pályáztatás a nélkül, hogy a dietetikus beleszólhatna a kiírásba. Így csak sodródik az árral, a kórházban dolgozik, de a pályázat nyertese étkeztet. Nem marad meg a dietetikus joga, hogy szempontokat szabjon meg az étkeztetéshez és ellenőrizzen. Ellentét feszülhet a profitorientált cég és a betegei érdekében a legjobb étkeztetést kívánó szakember között. Eddig még dietetikai tevékenységek elszámolását lehetővé tevő kódja sem volt a dietetikusoknak. Jelenleg három BNO pont van, de gyakorlatilag alig van értéke, illetve egy életben egyszer vagy rendkívül ritkán számolható el. Másik nehézség, hogy nincs szakfelügyelete a dietetikának. Ha ellenőrzés van, elsősorban a higiénés szempontokat vizsgálják és csak kivételes esetben az élelmiszerkémiai összetételt. Tudományos, szakmai irányelvek alapján, életkor, egészségi állapot szerint kellene a legjobb közétkeztetést nyújtani, ami hozzájárulhat a lakosság egészségi állapotának javulásához. 2007 óta erre nincs jogszabály. Az alapellátásban is meg kellene jelennie a dietetikusnak, egészségnapokat, nyári táborokat, személyes konzultációt, képzéseket tartani, hírlevelet indítani, stb.. Az előző kollégium már definiálta a dietetikai tevékenységet, amikre meg kellene határozni finanszírozást. Szeretnénk továbbképzéseket szervezni, szakdietetikusokat képeztetni, hangsúlyozni a prevenciós munkát. A primer prevencióban dolgozó dietetikusok külföldön pl. óvodákban dolgoznak és tanítják a helyes kéz-és fogmosást a gyerekeknek, egészségnapokat tartanak, véleményformálók, döntéselőkészítők a közétkeztetésben. Angliában főleg a bevándorlókra helyeznek nagy hangsúlyt, próbálják beilleszteni őket az európai világba. Itthon a romákkal kellene így foglalkozni. Köztudott, hogy amit megeszünk, azzá válunk. Mára sokan nem tudnak főzni, generációk maradtak ki az ételkészítés tudományából. Jó esetben ismerik ugyan, de nem az egészséges táplálkozás szerint étkeznek. Őket, többek között a fiatal anyákat kellene megtanítani erre. A dietetkusként végzettek fele nem a szakmában dolgozik, ami luxus. Közpénzen kiképzik a szakembereket, akik elhagyják a pályát, mert nincs lehetőségük az elhelyezkedésre. Nemzeti szinten össze kellene hangolni az egészséges életmóddal foglalkozó intézmények, tárcák munkáját, nem csak az étkezés, hanem a testmozgás, kulturált szórakozás, stresszkezelés terén is. – A Semmelweis Tervet hogyan szeretné érvényesíteni szakmájában? Az egészséges életmódra ösztönzés, prevenció és egészségfejlesztés területeibe az alapellátásban a csoportpraxisokba szeretnénk bekapcsolódni. Köz- és diétás étkeztetés területén korszerű változtatásokat kidolgozni, megvalósítani. Az egészségtervezés, szolgáltatásvásárlás, hozzáférés, esélyegyenlőség a dietetika területén az alap- és szakellátásban is, valamint adatgyűjtés alapján a kapacitástervezésben vannak feladataink. Szükséges az átláthatóság, ellenőrizhetőség, amihez a szakfelügyelt és a dietetikai tevékenység definiálása, finanszírozásának kialakítása kell. Elengedhetetlen a minőségfejlesztés, minimumfeltételek kidolgozása, biztosítása. Továbbképzéseket, szakképzéseket kell biztosítani a dietetikusok számára. – Milyen munkát tervez a tagozattal és a tanáccsal? Elengedhetetlen a dietetikai tevékenységek meghatározása, egyeztetése a társszakmákkal, a döntéshozókkal és a finanszírozókkal is. Hiánypótló feladat a szakmai audit, a szakfelügylet létrehozása. A dietetikai tevékenységek finanszírozási értékének megállapítása és bevezetése hatékonyabbá tenné és motiválóan hatna a dietetika mindhárom területére. Részt kívánunk venni a prevenciós programok kidolgozásában és megvalósításában, a táplálkozással kapcsolatos törvénytervezetek véleményezésében. Feladatunk a szakmai irányelvek, protokollok készítése, aktualizálása. – Kérem, ismertesse szakmai életútját! Részállásban az Országos Gyermekegészségügyi Intézetben dolgozom, ahol a családtervezés és a perinatális egészség táplálkozási vonatkozásaival, a kamaszok egészségnevelésével, valamint az allergia megelőzés és a dietetika összefüggéseivel foglalkozom. Magán dietetikusként személyes, csoportos tanácsadást végzek magyar és angol nyelven, tréningeket szakembereknek, önkénteseknek, média megjelenésekben veszek részt, szakcikkeket-, könyv- és jegyzet fejezeteket írok; szakmai anyagok, fejlesztések véleményezésében, illetve projektekben, kutatásokban dolgozom. Dietetikus és egészségügyi menedzser a szakképzettségem illetve beosztásom 1991 óta vagyok tagja az Magyar Dietetikusok Országos Szövetségének (MDOSZ). 2 cikluson át az MDOSZ főtitkáraként tevékenykedtem. 15 évig képviseltem hazánkat az Európai Dietetikus Társaságban. Érdeklődési területem a várandósság, szoptatás időszaka, csecsemő és kisded táplálás, táplálék allergiák, elhízás, malnutríció, daganatos megbetegedések, Cystas fibrosis, klinikai mesterséges táplálás, gasztroenterológiai kórképek, gyermek-, felnőtt- és változó korban az egészséges életmód. Jelenlegi tevékenységem az MDOSZ-ben: média szereplések, elhízás prevenció, daganatos betegek táplálkozása, divatos diéták, irányzatok értékelése, bölcsődei étkeztetés felmérés koordinátora, szakmai konferenciák szervezése, előadások egészség napokon, a média képviselőinek, publikációk szakembereknek és a lakosságnak. – Bemutatná néhány mondatban családját, hobbiját? Mérnök, tanár szülők gyermeke vagyok. Férjem építész és pilóta. Két fiunk még tanul, lányunk tanít. Szeretem a társasági életet, a tartalmas beszélgetéseket. Lételemem a kerékpározás és a gyaloglás. Kedvelem a komolyzenét, a jó könyveket, különösen az életrajzokat. 2011. 08. 05. Császi Erzsébet Kapcsolódó anyagok: Személyre szabott diéta

Káros a teljes ételcsoportok kizárása az étrendből

Korszerűtlenül táplált kisgyermekek

A közétkeztetésre vonatkozó korábbi szabályozás hiányos volt

Az egészséges táplálkozás ösztönzése a népegészségügyi termékadó célja