hirdetés

TARTALOM

 VISSZA

 


Egy halálra ítélt szakma végváraiban – Interjú dr. Prinz Gyulával


Egy halálra ítélt szakma végváraiban – Interjú dr. Prinz Gyulával

| | |
 


Mióta kineveztek tagozatvezetőnek, felhívtam valamennyi hazai fertőző osztályt, hogy megismerjem a valós helyzetet. Kétségbeejtő a fertőző osztályokon dolgozó orvosok létszáma, korösszetétele, és számos helyen aggasztó, hogy milyen nagy távolságra kell küldeni a mikrobiológiai mintákat. Valamennyi kórházban szükség van a klinikai mikrobiológiai és az infektológiai szolgálatra. A fejlett világban a világon mindenütt így van, ez nem tisztán pénz kérdése, hanem szemléleté is – mondta dr. Prinz Gyula a szakmai kollégium infektológia tagozatvezetője.

– Hogyan látja szakmája helyzetét?

A magyar orvostársadalom még nem mérte fel, hogy minden kórházban szükség van infektológusra és klinikai mikrobiológiára. E nélkül nem lehet korszerű, biztonságos gyógyító munkát folytatni. Most, a németországi Escherichia coli járvány kapcsán, vagy az elmúlt két évben az új influenza világjárvány idején mindenkinek eszébe jutott az infektológia, de a mindennapokban nem úgy használják az infektológiát és a mikrobiológiát, hogy az valóban hatékony legyen. Az elmúlt évtizedekben általánossá vált az a nézet, hogy a fertőző betegségek már nem jelentenek gondot és az erre a célra fenntartott ágyak számát jelentősen redukálták, ezzel egy időben a szakemberek száma is automatikusan csökkent. Különösen nehéz helyzetben van a gyermek infektológia. Ez nem csak egészségpolitikai kérdés, hanem annak a felismerésnek a hiánya, hogy szükség van erre a szakmára. A Semmelweis Egyetem névadója az infekciókontroll legnagyobb alakja, a világon mindenütt, az infekciókontrollról szóló előadások és tankönyvek Semmelweis felfedezésével kezdődnek. Debrecenben, Szegeden és Pécsett kötelező, féléves tantárgy az infektológia, a Semmelweis Egyetemen speciál kollégium keretében hallgathatnak az orvostanhallgatók infektológiát, és mindössze kétszer egy hét keretében kerül sor a kötelező infektológiai képzésre. Csak egy-egy egyetemi klinikán van részleges infektológusi jelenlét – ismertette dr. Prinz Gyula a Fővárosi Szent László Kórház IV. Fertőző Belgyógyászati Osztály osztályvezető főorvosa.

Szolid szerv és csontvelő transzplantációt a speciális problémák miatt infektológus és a legkorszerűbb mikrobiológiai háttér nélkül nem szabadna végezni. Az intenzív osztályokon is szükség volna az infektológusok folyamatos jelenlétére. Más példát is lehetne hozni: a csípő- és térdízületi protézisek beültetése után törvényszerű, hogy fertőzés lép fel az esetek 2-4 százalékában. A megfelelő diagnosztikus háttér biztosítása és a kezelésben jártas infektológus bevonása javíthatná a fertőzések kimenetelét. Egyetlen olyan centrumról tudunk, ahol infektológust alkalmaztak.

Mióta kineveztek tagozatvezetőnek, felhívtam valamennyi hazai fertőző osztályt, hogy megismerjem a valós helyzetet. Kétségbeejtő a fertőző osztályokon dolgozó orvosok létszáma, korösszetétele, és számos helyen aggasztó, hogy milyen nagy távolságra kell küldeni a mikrobiológiai mintákat. Valamennyi kórházban szükség van a klinikai mikrobiológiai és az infektológiai szolgálatra. A fejlett világban a világon mindenütt így van. Ez nem tisztán pénz kérdése, hanem szemléleté is.

Gondjainkat megfogalmaztuk a Semmelweis Terv kapcsán és jeleztük az új Szakmai Kollégiumnak. A „Katéter – Mónika” rendszer megvalósulása nagy segítség lehet, mert összekapcsolja az adatbázisokat. Az ellátóhelyek besorolása során az egyes szinteknél meg kellene határozni az infektológiai és a klinikai mikrobiológiai háttér minőségét, elérhetőségét. Emellett az OEP-et rá kell ébreszteni, hogy mikrobiológiai vizsgálatok nélkül nem lehet a betegeket hatékonyan kezelni, egyes kórképek finanszirozásánál a megfelelő számú mikrobiológiai vizsgálat meglétét ellenőrizni kellene.

A modern infektológia nagy kihívása az egészségügyi ellátással összefüggő fertőzések megfelelő kezelése illetve megelőzése. A kórházban szerzett fertőzések 30-50 százaléka előzhető meg. Ez pénz és infrastruktúra kérdése is, de ha hatékony az infekciókontroll, az hosszú távon megtakarítást jelent a betegellátásban. Az egészségügyi kormányzatnak és az orvostársadalomnak meg kell értenie, hogy biztonságos betegellátás szempontjából az infekciókontroll prioritás.


Prinz Gyula




– Szívesen választják a fiatal orvosok az infektológiai szakmát?

Ha a graduális képzés során nem ismerkednek meg a modern infektológiával, nem fogják ezt a szakmát választani. Nincs perspektívájuk a hagyományos fertőző osztályon dolgozó fiataloknak. Ha általános igény lenne a modern, konzultatív infektológiára, vonzóvá lehetne tenni számukra ezt a diszciplínát. Egyelőre egy halálra ítélt szakma végváraiban dolgoznak. Minden orvosegyetemen meg kell teremteni az infektológia graduális oktatását. Cél, hogy minden orvos megismerkedjen a modern klinikai mikrobiológia és az infekciókontroll alapjaival. Minden egészségügyi dolgozó magáénak kell érezze, és alkalmaznia kell mindennapi gyakorlatában a WHO irányelveit és az ennek nyomán született hazai kezdeményezést „A kézhigiéne az egészségügyi ellátásban” című dokumentumban megfogalmazottakat. (A kézhigiéne az egészségügyi ellátásban” című dokumentum cikkünk mellett pdf formátumban olvasható). Semmelweis hazájában nem is kellene erről beszélni.

– Mi a véleménye a Semmelweis Tervről?

A Semmelweis Tervben a HIV/AIDS-en kívül a modern infektológia nincs kellő súllyal jelen, az egészségügyi ellátással összefüggő fertőzések a jövő egészségügye szempontjából kardinális kérdést jelentenek.

– Milyen munkát tervez a tagozat és a tanács tagjaival?

Egyik célunk, hogy a létező és megújuló infektológiai ajánlások eljussanak a társszakmákhoz és hasznosítsák is őket. Vannak kedvező jelek a társszakmákkal való párbeszédre, ezt kell erősítsük a jövőben. Harcolnunk kell azért, hogy megmaradjanak és szellemükben megújuljanak az infektológiai osztályok, melyek egyelőre az utánpótlás képzése szempontjából a jövő zálogai. A rendeletek előírják, hogy minden kórházban működnie kell Antibiotikum és Infekciókontroll Bizottságnak, melynek tagja kell legyen infektológus. Tehát elvben infektológust kellene foglalkoztasson minden kórház, de ezt a kórházak figyelmen kívül hagyják. A bizottságok működése gyakran formális. Még ott sem foglalkoztatnak infektológust, ahol egyébként van infektológiai osztály. Bács-Kiskun megyében három, Nógrád megyében két, Tolna megyében három infektológus dolgozik. Ez azt jelenti, hogy számos kórház van infektológiai szolgálat nélkül, mely rendkívüli módon megnehezíti a gyógyítást, kedvezőtlenül befolyásolva az antimikróbás kezelés eredményeit és ezen keresztül a rezisztencia viszonyokat. A Nemzeti Nosocomiális Surveillance rendszerbe minden hazai egészségügyi intézetnek jelenteni kell a nozokomiális fertőzéseket, de 2009-ben csak az intézetek fele jelentett ilyet. Nincs egészségügyi ellátás nozokomiális fertőzés nélkül, tehát a kórházakban vagy nem ismerik fel ezeket a fertőzéseket, vagy nem tesznek eleget jelentési kötelezettségüknek.

De jó példát is tudok mondani. A Gottsegen György Országos Kardiológiai Intézetben folyamatos a kapcsolat az infektológusokkal és a klinikai mikrobiológiai laboratóriummal. Ennek köszönhető, hogy kevés az intézetben a gondot okozó, rezisztens kórokozó okozta nozokomiális fertőzés. Tudatában kell legyünk azonban, hogy ha minden hazai kórházi osztály holnaptól igényelné az infektológia és a klinikai mikrobiológia szolgálatait, nem lenne elég szakember az igények kielégítésére.

– Kérem, ismertesse szakmai életrajzát és mondjon néhány szót családjáról, hobbijáról!

1950-ben születtem, a Semmelweis Egyetemen végeztem. 1976 óta dolgozom a Szent László Kórházban. Az USA-ban egy hónapot tölthettem szakmai gyakorlaton, Belgiumban ösztöndíjjal tartózkodtam hosszabb ideig. Ott alakult ki a klinikai mikrobiológiára alapozott szemléletem. Elsősorban gyakorló orvosnak tartom magam. Megszűntéig infektológus konziliárius voltam az Országos Hematológiai és Vérellátó Intézett Csontvelő Transzplantációs és Hematológiai Osztályán és ezzel egy időben a Szent János Kórházban és az akkor még önálló Szent István Kórházban láttam el konziliáriusi teendőket. Több mint húsz éve a Gottsegen György Országos Kardiológiai Intézetben, és huzamos ideje a Semmelweis Egyetem Ortopédiai Klinikáján vagyok állandó konziliárius. Mindig szerettem oktatni, szívesen adom át az elmúlt 35 év alatt összegyűlt klinikai tapasztalataimat.

Nős vagyok, feleségem gyermekneurológus. Két egyetemista gyermekünk van. Fontos számomra a komolyzene, a képzőművészet és a szépirodalom.

2011. 08. 01.

eLitMed

Kapcsolódó anyagok: LAM (Lege Artis Medicinæ) - 2011;21(6-7) Az infektológia változása az elmúlt két évtizedben




Összefogás az ország járványügyi biztonsága érdekében - Interjú dr. Visontai Ildikóval




A fertőző megbetegedések jelentése régen és ma





Infektológia (Múlt és jelen)






Kapcsolódó anyagok

A random variancia mint karcinogén tényező?

A gyógyszerészi gondozás a magas vérnyomás kezelésében

„Kivisszük a betegséget, behozzuk az egészséget”: tavaszi gyógyító hiedelmek

A hypertonia története - Paul Dudley White (1886-1973)

Társasági hírek

Hozzászólások:

Nincs hozzászólás ehhez a cikkhez.

A hozzászóláshoz be kell jelentkeznie.


Extra tartalom:

 
ROVAT TOVÁBBI CIKKEI

Az elmegyógyintézet csak ürügy - Horváth Csaba rendező a Száll a kakukk fészkére című előadásról

A székesfehérvári Vörösmarty Színház az egyik legizgalmasabb vidéki színház mostanában. Kiváló társulata magas művészi igényű, markáns, merész rendezésű, mégis széles közönség számára befogadható előadásokat játszik, számos műfajban. 2016 tavaszán mutatták be a Száll a kakukk fészkére című produkciót. Az előadás rendezőjével, Horváth Csabával beszélgettünk.

Tovább


A transzgenerációs tünetekről - interjú Olga Szuligával

Néha elég csak annyi, hogy megkérdezzük, hogy az ön szülei életében mi volt akkor, amikor olyan idősek voltak, mint amilyen idős volt ön, amikor a tünetei megjelentek. Persze a kliens nem mindig tud tünetekről. Életeseményekről, furcsaságokról, viselkedésről, ismétlődő eseményekről, főleg érzésekről érdemes kérdezni.

Tovább


Őrségváltás a LAM-nál

Prof.Dr.Kiss Istvánt és Dr.Kapócs Gábort főszerkesztőket kérdeztük a 25 éves Lege Artis Medicinae (LAM) folyóirat jövőjéről.

Tovább


A hitvilág és a fogyasztás – videointerjú Antal Z. Lászlóval

Antal Z. László akadémikust a SZVT-n tartott előadását követően az emberi hitvilág és a fogyasztási mintázatok összefüggéséről kérdeztük. A kutató meglátása szerint a fogyasztói társadalom az emberkép és a hitvilág, a halálon túli történésekről alkotott kép erőteljesen összefügg.

Tovább


Egy halálra ítélt szakma végváraiban – Interjú dr. Prinz Gyulával