hirdetés

TARTALOM

 VISSZA

 


Remélem, a Semmelweis Tervet nem fújja el a szél – Interjú dr. Szilvási Istvánnal




Remélem, a Semmelweis Tervet nem fújja el a szél – Interjú dr. Szilvási Istvánnal

| | |
 


A Semmelweis Terv megvalósítása csak előfeltétele annak, hogy a többlet-forrásokat racionálisabban használhassuk fel. Mert józan ésszel nem várható el, hogy a magyar betegek ellátására évente és fejenként jutó kb. 600-700 dollárból ugyanolyan volumenű és minőségű ellátást nyújtsunk, mint Németország, Ausztria 5-6-szor nagyobb összegből.

– Hogyan látja szakmája helyzetét?

A klinikumot „kiszolgáló” szép szakmám helyzetét az egészségügy általános alulfinanszírozottsága mellett az is súlyosbítja, hogy a nagy klinikai szakmákhoz és a radiológiához képest kicsinek számítunk, „lobbierőnk” elmarad az övékétől. Persze törekszünk a társszakmákkal és kiemelten a radiológiával minél szorosabb kapcsolat tartására, mert eredményes munkánk fontos előfeltétele a jó együttműködés. A „modern” medicina egyik legnagyobb problémája, hogy a túlspecializálódás miatt elengedhetetlen lenne a folyamatos „kommunikáció”, de rohanó világunkban – Magyarországon különösen – egyre kevesebb időt fordítunk szakmai konzultációra. Ez árt a betegellátás színvonalának, és a felesleges, nem-optimális vizsgálatok számának növelésével az amúgy is szűkös forrásokat is apasztja – mondja dr. Szilvási István a Szakmai Kollégium Nukleáris Medicina Tagozat elnöke, a Szakmai Kollégium alelnöke.


Szilvási István




– Melyek a legsürgetőbben megoldandó feladatok?

Három komoly bajunk van és három dologra lenne szükség: pénz, pénz és pénz.
A mi szakmánkban sem megfelelő a szakorvos utánpótlás. Hiába szép a szakmánk, az egészségügy általános szegénysége miatt hazánkban elégtelen a műszerellátottság. A korszerű berendezések drágák. Bár a Honvédkórház – Állami Egészségügyi Központban (ÁEK) van az ország egyik legnagyobb és legszélesebb profilú nukleáris medicina munkahelye, ennek ellenére nekünk sincs SPECT-CT-nk, ami pedig ma a nukleáris medicina „alapműszere” – folytatja dr. Szilvási István, az ÁEK Nukleáris Medicina Osztály vezetője. – majd hozzáteszi: vizsgálataink jelentős része „veszteséges”. Mivel ezeket csak kevés munkahelyen, elégtelen számban végzik, a betegellátás torzul. Számos vizsgálatunk OEP-térítéséből még a felhasznált radiofarmakont sem lehet megvenni.

Szakmánk húzó ereje, jövőjének záloga a radiofarmakológia és a vizsgáló berendezések fejlődése. Specifikus, csak bizonyos folyamatokban, szövetekben dúsuló, izotóppal megjelölt vegyületek (radiofarmakonok) előállításával lehetőség nyílik különféle szerv funkciók, biokémiai-anyagcsere folyamatok – kvantitatíve - vizsgálatára, ill. a kóros elváltozások biológiai „jellemzésére”, irányítva ezzel a terápiát. A molekuláris szintű megközelítés – a molekuláris imaging és terápia – egyre inkább szakmánk mindennapjainak része. A molekuláris imaging „vezérhajója” ma a nukleáris medicina. Ennek oka az, hogy vizsgálatainkhoz elhanyagolható (pico-, nanomol nagyságrendű) anyagmennyiséget kell a szervezetbe juttatni és nagyon sokféle biomolekulát tudunk - elsősorban pozitron sugárzó – izotópokkal megjelölni. Ez a pozitron emissziós tomográfia – a PET - sikerének fő oka. Sajnos hazánk PET-ellátottsága elmarad még a cseh, lengyel, szlovén PET-ellátottságtól is.

Módszereink főleg az onkológia, az endokrinológia és a kardiológia területén tartoznak a „rutin” betegellátáshoz. De minden klinikai területen (neuropszichiátria, nefrourológia, stb.) rendelkezünk megfelelő, klinikailag hasznos - és költséghatékony - vizsgáló módszerrel.

Terápiás eljárásaink is a használt radiofarmakonok specifikusságán alapulnak. A részecskét kibocsátó radioizotópot egy olyan molekulával juttatjuk el a kívánt helyre, amelyik csak abban a folyamatban dúsul, amit kezelni akarunk. Így célzott sugárterápia végezhető. Sajnos – anyagi okokból - izotóp terápiás lehetőségeink is szűkösek


– A Semmelweis Tervről mi a véleménye?

A Semmelweis Terv célja – szerintem – a magyar betegellátó rendszer egységes, átlátható elvek szerinti működtetése, a sokfelé és sok szakterületen meglévő rendezetlenség megszüntetése. Erre nagy szükség van. A betegutak rendezése is szükséges, persze nem a profitorientált IBR rendszer reinkarnációjaként! Közfinanszírozott rendszerekben ugyanis a világban általában nincs szabad kórházválasztás, nincs „választott” szakorvos. Pontosabban van, de nem ingyen. (A „választott” orvos persze nálunk sincs „ingyen”, most gondoljon mindenki arra, amire akar.) De a Semmelweis Terv önmagában nem elég. Feltétlenül szükség van több forrásra is! A Terv megvalósítása csak előfeltétele annak, hogy a várt, elvárt többlet-forrásokat racionálisabban használhassuk fel. Mert józan ésszel nem elvárható, hogy a magyar betegek ellátására évente és fejenként jutó kb. 600-700 dollárból ugyanolyan volumenű és minőségű ellátást nyújtsunk, mint amit Németország, Ausztria 5-6-szor nagyobb összegből. Ismert az ország nyomorúságos gazdasági helyzete. Mégis azt remélem, hogy a Semmelweis Tervet nem fújja el a szél(l Kálmán terv), és a kormány megérti, hogy ha lassabban is, de többletforrásokat kell juttatni a betegellátásnak, mert különben irreverzibilis károk keletkeznek és a már jelenleg is elégtelen színvonalú betegellátás ellehetetlenül. Egyetértek a Semmelweis Tervvel abban is, hogy – legalábbis a nagy – kórházakat országosan egységesen, állami irányítással kell működtetni. Ez az előfeltétele annak, hogy csökkenjen a betegellátásban meglévő jelentős területi egyenlőtlenség. A Terv megvalósulása „csupán” a politikai erőcsoportok (önkormányzati lobbik) megállapodásán múlik. Sikere pedig a többletforrásokon.

– Miként lehetne itthon tartani a fiatal orvosokat?

Megfelelő fizetést kell adni nekik. Nem nyugat-európai jövedelmet, hanem a nyugat-európai bérarányoknak megfelelőt. Hogy egy szakorvosjelölt jövedelme ne az utcaseprőével legyen azonos. Ez ilyen egyszerű. Sajnos a kasszakulcs nem az egészségügyért felelős tárca kezében van. A rezidenseknek felajánlott pénzösszeg tűzoltásra elég, de tartós megoldást nem jelent. A migráció világjelenség, meg nem szüntethető, csak csökkenthető. Folyik a szegényebb országok (orvos) értelmiségének áramlása a gazdagabb országok felé. Ezt az egészségügyben az is elősegíti, hogy a magyar orvosi diplomát egész Európában elismerik. A fiatal, tehetséges orvosok elvándorlása a magyar betegek ellátását súlyosan veszélyezteti. Így mindez az alulfinanszírozott, túlterhelt betegellátás amúgy is recsegő-ropogó rendszerét megrendíti.

A magyar betegellátást a paraszolvencia tartja még úgy-ahogy működésben. Paradox módon éppen ez a fő oka annak, hogy az orvostársadalom nem képes kellő nyomást gyakorolni a kormányzatra jövedelmének érzékelhető javítása érdekében. Ördögi kör.

Át kell alakítani a betegellátás finanszírozási rendszerét. Ez ugyan elodázható, de meg nem kerülhető. A jelenlegi betegellátó rendszer ennyi pénzből nem működtethető. Politikai bátorság kellene annak kimondására, hogy nem jár mindenkinek minden azonnal. Azért nem, mert nincs rá pénz. Az egészségpolitika – helyesen - a szolidaritás elvét hangoztatja. De meg kell határozni, hogy milyen szintű ellátásra van pénz a szolidaritás elvű, közfinanszírozott betegellátásban. Mindenkinek és egyformán. Amire nem jut, azt kiegészítő biztosítás révén vagy „zsebből” (legálisan!!) kell megfizetni. A politika szeretné elkerülni a betegellátás kettészakadását szegény és gazdag ellátásra. De ez mára már létrejött! A tehetősebb betegek vagy - a szolidaritás elvét súlyosan sértő - paraszolvenciával, kapcsolati tőkével hasítanak ki a kicsi tortából aránytalanul nagy szeletet, vagy magánorvosi ellátást vesznek igénybe. Definiált biztosítási alapcsomag híján persze mire is kötnének kiegészítő biztosítást? Amit – az európai országokhoz hasonlóan – be kell vezetni. Persze a járulékfizetési fegyelmet is meg kell erősíteni. Így juthat az egészségügyi dolgozók jövedelmének emelésére is. Többlet-források nélkül folytatódik a közfinanszírozott betegellátás színvonalának romlása. És az orvoselvándorlás is.

– Mi a tagozat és tanács feladata?

A Szakmai Kollégium 60 tagozata ill. tanácsa az egészségügyért felelő államtitkárság szakmai tanácsadó testülete. Általánosságban a tagozatok az elvi és operatív jellegű, a tanácsok a háttér-munkáért felelősek, természetesen szoros együttműködésben. A tagozatok aktuális feladatai közé tartozik a progresszív betegellátás szakmánkénti rendszerének országosan egységes kialakítása, javaslattétel a finanszírozás, a kapacitáselosztás, a szakképzés-továbbképzés módosítására, a fejlesztési stratégiák kidolgozása. A tanácsok feladata a szakmai minimumfeltételek, a szakmai irányelvek, módszertani levelek megújítása, a szakmánkénti adatgyűjtés és a minőségirányítás rendszerének kidolgozása. A nukleáris medicina tagozat és tanács feladatait eddig határidőre elvégezte.

A „nagy” Szakmai Kollégium egyik igen lényeges – de nem könnyű – feladata lesz az egyes szakmák közötti együttműködés rendszerének kialakítása, a szakmák közötti egyeztetés.

– Kérem, ismertesse röviden szakmai életrajzát és ejtsen pár szót családjáról, hobbijáról!

1967-ben a Budapesti Orvostudományi Egyetem Általános Orvosi Karán szereztem –köztársasági elnöki kitüntetéses – diplomát. 1967-79 között a Semmelweis OTE III. Belklinikáján dolgoztam, 1972-ben belgyógyász, 1980-ban izotópdiagnoszta szakképesítést szereztem. 1979-tól 2007-ig a soknevű (OTE, HIETE, SE-ETK, OGYK) „Szabolcs utca” nukleáris medicina munkahelyén dolgoztam (1985-től vezetőként), majd annak megszűntével, 2007 óta a Honvédkórház – ÁEK Nukleáris Medicina Osztályát vezetem. Kapcsolatom a Semmelweis Egyetemmel sosem szakadt meg. Mellékfoglalkozásban dolgoztam, vezettem a „Kútvölgyibe” került Nukleáris Medicina Tanszéki Csoportot. 1984-ben kandidátusi fokozatot szereztem (később PhD fokozattá minősítették). 2000-ben habilitáltam nukleáris medicina szakterületen. 2009 óta részállású egyetemi tanár vagyok és közreműködtem az Egyetem mára önálló Nukleáris Medicina Tanszékének létrehozásában.

Az egyetemi oktatásban 1972 óta, a nukleáris medicina nemzetközi oktatásában 1990 óta veszek részt. A külföldi ösztöndíjasok oktatása mellett legbüszkébb arra vagyok, hogy 1998 óta az Európai Nukleáris Medicina Társaság továbbképzési dékán-helyetteseként évente 3 nemzetközi szemináriumot rendezek a közép-kelet-európai fiatal szakorvosok számára, amelyen régiónk fiatal szakemberei ingyen vehetnek részt.

Tudományos tevékenységem a klinikai nukleáris medicinához kötődik. 132 közleményem van. Szerkesztője - és szerzője - vagyok szakmám első magyar nyelvű tankönyvének és kézikönyvének is. Egy elektronikus tankönyv társszerzője, egy módszertani kézikönyv szerkesztője vagyok. 23 könyvfejezetet írtam, több jegyzet szerkesztője, szerzője vagyok.

Hosszabb-rövidebb tanulmányúton voltam Erlangenben, Stockholmban, Londonban, Aachenben, Frankfurtban, Bostonban, Bécsben, Münchenben és Klagenfurtban.

Szakmám több nemzetközi és több magyar orvosi társaságnak vagyok tagja. Voltam elnöke a Nukleáris Medicina Szakmai Kollégiumnak, a Magyar Orvostudományi Társaságnak. Tagja vagyok négy nemzetközi és három magyar orvosi szaklap szerkesztő bizottságának.

Több hazai és nemzetközi szakmai kitüntetésben részesültem.

1998-2007 között a Magyar Orvosi Kamara alelnöke voltam. Képviseltem hazánkat a UEMS-ben. 3-3 évig tagja voltam a MAB Eü. Szakbizottságának, illetve az FTT-nek.

Két lányom és hat unokám van. Hobbim a komolyzene – bár zenében mindenevő vagyok - és az egészségügyi publicisztika írás (ez utóbbi gyógyíthatatlan).


2011. 09. 22.

eLitMed

Kapcsolódó anyagok: Magyar Radiológia - 2005;79(4) A PET-CT-készülékek, illetve a sugárterápiás szimulációs CT-készülékek üzemeltetése és finanszírozása - A Radiológiai Szakmai Kollégium állásfoglalása




LAM (Lege Artis Medicinæ) - 2005;15(10) Molekuláris képalkotás és terápia hazánkban




Magyar Radiológia - 2007;81(7-8)Mi lesz veled, neuroradiológia? Kerekasztal-konferencia a Magyar Neuroradiológiai Társaság XVI. kongresszusán Debrecen, 2007. október 27.




AnyScan – a nukleáris medicina mérföldköve
Integrált kezelés, pontosabb diagnózis a betegségek hatékony kezelésére







Kulcsszavak

Semmelweis Terv, finanszírozás, betegellátás, paraszolvencia

Kapcsolódó anyagok

Dénes Tamás: El kell döntenünk, mennyire fontos a magyar társadalomnak az egészségügy

Az ápoló szerepe a Guillain-Barré szindrómás betegek ellátásában

Hozzászólások:

Nincs hozzászólás ehhez a cikkhez.

A hozzászóláshoz be kell jelentkeznie.


Extra tartalom:

 
ROVAT TOVÁBBI CIKKEI

Az elmegyógyintézet csak ürügy - Horváth Csaba rendező a Száll a kakukk fészkére című előadásról

A székesfehérvári Vörösmarty Színház az egyik legizgalmasabb vidéki színház mostanában. Kiváló társulata magas művészi igényű, markáns, merész rendezésű, mégis széles közönség számára befogadható előadásokat játszik, számos műfajban. 2016 tavaszán mutatták be a Száll a kakukk fészkére című produkciót. Az előadás rendezőjével, Horváth Csabával beszélgettünk.

Tovább


A transzgenerációs tünetekről - interjú Olga Szuligával

Néha elég csak annyi, hogy megkérdezzük, hogy az ön szülei életében mi volt akkor, amikor olyan idősek voltak, mint amilyen idős volt ön, amikor a tünetei megjelentek. Persze a kliens nem mindig tud tünetekről. Életeseményekről, furcsaságokról, viselkedésről, ismétlődő eseményekről, főleg érzésekről érdemes kérdezni.

Tovább


Őrségváltás a LAM-nál

Prof.Dr.Kiss Istvánt és Dr.Kapócs Gábort főszerkesztőket kérdeztük a 25 éves Lege Artis Medicinae (LAM) folyóirat jövőjéről.

Tovább


A hitvilág és a fogyasztás – videointerjú Antal Z. Lászlóval

Antal Z. László akadémikust a SZVT-n tartott előadását követően az emberi hitvilág és a fogyasztási mintázatok összefüggéséről kérdeztük. A kutató meglátása szerint a fogyasztói társadalom az emberkép és a hitvilág, a halálon túli történésekről alkotott kép erőteljesen összefügg.

Tovább


Remélem, a Semmelweis Tervet nem fújja el a szél – Interjú dr. Szilvási Istvánnal