Az MMR (kanyaró-mumpsz-rubeola) védőoltást követően a lázas rohamok számának aránya növekszik, viszont nem világos, hogy ez az arány a rohamok egyéni vagy családi története, a születés körüli tényezők vagy a szociális-gazdasági helyzet alapján változik-e. Ráadásul keveset tudunk a védőoltást követő lázas rohamok hosszú távú hatásairól. A szerzők felmérték a relatív kockázatot (RR), a gyermekek alcsoportjaiban a MMR oltást követő lázas rohamok kockázatainak különbségét és az oltást követő lázas rohamok klinikai kimenetelét. A vizsgálat végpontjai az első lázas roham megjelenése, a visszatérő lázas rohamok és az azokat követő epilepszia voltak. Az MMR-vakcina biztonságosságát nagy közegészségügyi érdeklődés övezi, mivel évente gyermekek millióit oltják be ezzel. Szerencsére a vakcina jól tolerálható, az egészségügyi haszna kétségtelen, és ritkán okoz mellékhatást. Azonban gyakran követi az oltást a lázas rohamok megjelenésének átmenetileg nagyobb kockázata, szemben a be nem oltott gyermekekkel. Klinikai alkalmazását tekintve hasznos volna, ha az arra fogékony gyermekekről információ állna rendelkezésre még az oltás előtt. Ezért tervezték ezt a populációalapú kohorszvizsgálatot. A beválasztott populációt az 1991. január 1. és 1998. december 31. között, Dániában született, legalább három hónapos kort megélt (n= 537 171) gyermekek alkotják, akiket a Dán Népesség Nyilvántartó Rendszer (civil regisztrációs szám) és négy másik nemzeti nyilvántartás adatai alapján 1999. december 31-éig követtek a Dán Adatvédelmi Hatóság előzetes engedélyével. A Moraten (kanyaró), Jeryl Lynn (mumpsz), Wistar RA 27/3 (rubeola) törzseket tartalmazó, 15 hónapos korban adott első oltást alapul vevő oltási status adatait a Dán Civil Regisztrációs Rendszerből nyerték. A lázas rohamokra és epilepsziára vonatkozó adatokat a Nemzeti Kórházi Regiszterből (NHR) kapták, mely szerint osztályozták a lázas roham miatti kórházi ellátás utáni elbocsátáskor a 3-60 hónapos kor közötti gyermekeket, akiknek előzőleg nem volt nem-lázas rohama, cerebralis bénulása, súlyos fejtraumája, intracranialis daganata, agyhártya- vagy agyvelő-gyulladása. Szintén a NHR-től kaptak adatokat a lázas vagy egyéb rohamok és epilepszia családi történetéről, a születési súlyról, a gesztációs időről; a társadalmi-gazdasági helyzetről pedig a Dán Statisztikai Hivataltól. Az alapos statisztikai analízis után a következő eredmények születtek. 537 171 gyermeket, összesen 1,9 millió betegévig követtek, 17 986 esetben dokumentáltak lázas rohamot legalább egyszer, és ezek közül is 973 esetben az oltást követő 2 héten belül. A vizsgálat ideje alatt 439 251 (82%) gyermek kapott MMR-védőoltást. Az MMR-oltás utáni két hétben előforduló lázas rohamok kockázati hányadosa 2,75 volt a nem beoltott gyermekekhez képest. A rohamok családi története, a nem, a születési sorrend, a gesztációs idő, a születési súly vagy társadalmi-gazdasági helyzet szerint alcsoportokban a lázas rohamok relatív kockázatában nem volt különbség. A legmagasabb RR-ot, vagyis a lázas rohamok megjelenésének 4-szeres gyakoriságát az epilepsziás gyermekek testvérei mutatták, szemben a 2,7-szeres gyakorisággal az ilyen családi kórtörténettel nem rendelkezők csoportjában. Az oltást követő két héten belül előforduló lázas rohamok gyakorisága 2,75 volt a lázas rohamon előzőleg már átesett gyermekek esetében, szemben a nem oltott, de ugyanilyen kórtörténetűekkel. A beoltott gyermekek alcsoportjai közül a legnagyobb kockázatúnak a lázas rohamon előzőleg már átesett, illetve ilyen szempontból terhelt családba született gyermekek bizonyultak. Az MMR oltás utáni lázas rohamok hosszú távú prognózisát tekintve azt találták, hogy az oltás utáni két hétben rohamot produkálók 19%-ában van esély újabb roham kialakulására, viszont 105 hónapos követés során nem találtak emelkedett epilepsziakockázatot. Az MMR-oltás hatékony egészségmegőrző beavatkozás. Ez a három betegség és neurológiai következményeik manapság a magas átoltottságú országokban alig fordulnak elő. Ez a vizsgálat megmutatta, hogy a lázas rohamok átmenetileg megnövekedett előfordulási aránya az oltást követő 2 hétre korlátozódik, a kockázati különbség még a lázas rohamokra érzékenyebb gyermekek esetében is kicsi, és későbbiekben az oltást követő lázas rohamon átesett gyermekek csoportjában sem magasabb az esetleges epilepszia megjelenésének az esélye a más etiológiájú lázas rohamot produkáló gyermekekhez képest. Forrás: JAMA. 2004;292(3):351-357. doi: 10.1001/jama.292.3.351 Szemlézte: Pásztor Viktória – eLitMed.hu