TARTALOM

 VISSZA

 


What the Future?


What the Future?

| |
 

WTF? - Csodálkozik rá a technológiai újításokra a könyv szerzője. O’Reilly azzal teszi szalonképessé a kifejezést, hogy azt az új illetve felforgató technológiák láttán ránk törő döbbenet hangjaként azonosítja. Mikor mégis fel akarja oldani a rövidítést, akkor a What the Future? szavakra cseréli az eredetit, és egyben egy szellemi kalandra hív minket, amiben a múlt feldolgozására, a jelen megértésére és a jövő feltárására biztat. Az ambiciózus célját kizárólag egyetlen területre, a szűkebben vett információs technológiai cégek világára, az internetes ökoszisztémában betörő vagy már ott felnőtt techóriásokra korlátozza. A szerző azt állítja, megtanítja nekünk hogyan tudunk olyan gondolati térképeket készíteni, amik mentén értelmezni tudjuk napjaink mindent átalakító technológiai vállalatainak jövőjét, kezdve az Ubertől, az Amazonon, Facebookon, Google-ön, a Twitteren át egészen a ez elmúlt évben megjelent kisebb-nagyobb kezdeményezésekig.


A könyv aztán mégsem erről szól, inkább tekinthető a szerző hitvallásnak, sajátos világlátása ismertetésének. Tim O’Reilly évtizedek óta a techvilág egyik meghatározó kulcsfigurája, a nyílt forráskódú mozgalom meghatározó szereplője, a róla elnevezett kiadóvállalatának alapítója. A hetvenes években kezdett foglalkozni a technológia írások készítésével, az első sorból nézte végig és alakította az Internet elindulását. 1992-ben az akkori Internet katalógusának összeállításával az induló mozgalom egyik központi alakjává vált. Nem az új technológiák fejlesztésének, hanem azok bemutatásának szentelte idejét. Az egyik első webportálok egyikének tulajdonjogait még a dotkom lufi kirobbanása előtt pénzé is tudta tenni. A könyvből nem is annyira egy vizionista képe rajzolódik ki elénk, hanem egy közvetlen, másokkal könnyen szót értő, a techóriások közötti vitákban moderátorként, békítőként megjelenő szaktekintély, a modern technológiai szcéna joviális, nyüzsgő alakja.


A szerző nagyon sokat akar elmesélni, majdnem 450 oldalon keresztül hömpölyög végig mindaz, ami kikívánkozott a szerzőtől. Így járhat az, aki kiadót vezet és önmagát kell felkérnie végül arra, hogy írja meg a “nagy könyvét”. Valószínűleg a kötet a szerző személye miatt jelenhetett meg, nem annyira a tartalma miatt. Jóval több a sztori a könyvben, mint a tényleges kikristályosodott gondolat. Ám ha elengedjük, hogy a jövő formálásának lehetőségeiről kívánunk többet megtudni, a könyv átalakul és letehetlenné válik. Képzeljük el a Szilícium-völgy techvilágának, az Internet hőskorának, az első webáruházak, okostelefonok, a szabad szoftverek elterjedésének történetét úgy előadva, hogy a szerző nem a partvonalról utánajárt a eseményeknek, hanem aktív alakítója annak. Például olyan e-maileket közöl le, amiben Amazon vezérét, Jeff Bezost akarja lebeszélni egy az Internet fejlődését gátolni készülő szabadalmáról. Leírja hogyan döntöttek arról, hogy a szabad szoftvereket hogyan nevezték át nyílt forráskódúakká, és ez a kis különbség mennyiben forgatta fel a techcégek hozzáállását az ügyhöz. Sztorit sztori követ, és közben sorra mutatja be, mennyire nem volt az adott megoldás indításánál triviális, amit ma készpénznek veszünk. Bemutatja, hogy egy-egy ma már bevett szolgáltatásnak milyen környezetben kellett zseniálisat húznia.

A történetek és a vizsgált technológiák mögött végül egy sajátos világértelmezés sejlik fel a könyvben, ahogy Harrari könyveiben a történelem újraértelmezése után a jelent és a jövőt is újraértékeli, úgy O’Reilly is elrugaszkodik egy idő után a techcégek vízióinak boncolgatásától, és igen messzire merészkedik. Jelentős terjedelmet szentel annak, hogy az állam az IT platformok között milyen hasonlóságok mutatkoznak, és bevezet a mesterséges intelligencia által támasztott kihívásokba és a technológia társadalomra gyakorolt hatásainak részletezésébe. Itt is alaposan járja körül a legfontosabb fejleményeket: megjelenik az AlphaGo világhíres eredménye, a Kaggle adatbányászati versenyeket szervező oldal, a Deep Mind mögött futó mesterséges intelligencia megoldások potenciális előnye és veszélye egyaránt. Végül pedig egyfajta új embertípushoz, egy technológiai populizmushoz jutunk el, a szerző új szociális és társadalmi normákat javasol, újra akarja értelmeztetni velünk a munkahelyekhez és a munkához való viszonyunkat. Az álhírek mellett üldözendőnek tartja az álnövekedést, a fejlődést látszatát keltő kapitalista nagyvállalatok gyakorlatát.


A kötetet azoknak ajánlom, akik nem lapraszerelt, megemésztett gondolatokat szeretnének kapni, hanem szemléletformáló inspirációra vágyik az IT világából.


Tim O'Reilly: WTF? Miért rajtunk múlik, hogy mit hoz a jövő?
474 oldal, B5, Typotex, 2018

Gáspár Csaba
2019.07.08

Kulcsszavak

WTF, recenzió, Typotex, IT

Kapcsolódó anyagok

What the Future?

Káros a gyulladásos markerek túlhasználata

Az élő város

Fizikai inaktivitás és aktivitás. Cardiovascularis kár és haszon

Hozzászólások:

Nincs hozzászólás ehhez a cikkhez.

A hozzászóláshoz be kell jelentkeznie.


Extra tartalom:

 
ROVAT TOVÁBBI CIKKEI

Színházi társasjáték a mélyszegénységről

A Szociopoly, egy táblás társasjáték, amely a mindenki által ismert „Gazdálkodj okosan” játék mintájára készült, de annak éppen a fordítottja. A Szociopolyban a játékosok nagyon szegények, egy észak-magyarországi kistelepülésen élnek, jövedelmük segélyekből, alkalmi munkalehetőségekből tevődik össze, és a játék célja, hogy a játékosoknak ilyen bevételekből túl kell élniük egy hónapot.

Tovább


Az élő város

Eberhard Straub könyve a városok történetét, az egymásra rakódott, és ugyanakkor dinamikusan változó legfontosabb kultúraformáló tényezők mentén mutatja be. Miközben áttekintést ad az európai városok fejlődésének legfontosabb narratív kereteiről, felvázolja az életmódokat és széles ecsetvonásokkal azok társadalompolitikai kontextusát.

Tovább


A megtartó forma

Nagy Bernadette kettős életet él. Dettiként évtizedekig az Írók Boltja művészeti vezetője volt, a mai napig tulajdonosa, Nadeként pedig 2004. óta készít geometrikus absztrakt stílusú digitális képeket, amelyeket időnként fotókkal párosít, így például Kassák, Bartók, Hitchcock arcképével, vagy Caravaggio, Schöffer művével. Monokróm festményeket is alkot. Rendszeresen részt vesz a MET csoportos kiállításain és az Arnolfini Mini Mail Art online tárlatain. Legutóbb a Nyitott Műhelyben láthattuk 108 színfogó című kiállítását.

Tovább


Húshorizontok dicsfényben

Filp Csaba képzőművész alkotói és akadémiai pályája bővelkedik az elismerésekben: Munkácsy Mihály-díjas, DLA, egyetemi docens, tanszékvezető a Magyar Képzőművészeti Egyetemen. Amiről ebben az írásban szó lesz, mégsem a felsorolt kiválóságok valamelyike, hanem Filp szoros kötődése a gasztronómiához, melynek visszfénye – szerencsénkre – esik művészetére is.

Tovább