Nem első sorban orvosi okokból válhatott az egészségipar és -turizmus sikerágazatává a fogászat, mint inkább az esztétikai igényesség következtében – hangzott el többek között a Markáns Vélemények beszélgetéssorozat kedd esti rendezvényén. A Falus Ferenc ex-tisztifőorvos nevével fémjelzett rendezvényen dr. Fényi Ágnes, a Nemzetgazdasági Minisztérium Turisztikai Főosztály Egészségipari Osztályának vezetője azonban azt is elmondta, nem csak a fogászati ellátásra fókuszálnak abban a nemrégiben kidolgozott iparstratégiai programtervezetben, amelynek szándéka, hogy az egészségturizmus célterületein a 2014-20-as ciklusban célzottan használják fel rendelkezésre álló 10 milliárd dollárnyi forrást. A külföldi turisták hat százaléka kizárólag a fogászati ellátás miatt érkezik Magyarországra, s tölt el a hazai szállodákban negyvenezer vendégéjszakát, ám a fogászati magánellátást 65-85 százalékban magyarok veszik igénybe. Az ágazat sikerét első sorban az alacsony árak generálják, s ebben az elkövetkezendő tíz évben sem lesz változás – vélekedett dr. Lantos Endre fogorvos, a VitalCenter Fogászati Hálózat vezetője, azonban azt is hozzátette, nem csupán a fogorvosok képzése kiváló, de a fogtechnikai háttér színvonala is igen magas. Saját magunk vagyunk a konkurenciánk – fogalmazott dr. Váczi Zsuzsa fogorvos, a Magic&Dent Fogorvosi Centrum vezetője, aki arra hívta fel a figyelmet, hogy a külföldön munkát vállaló, kiválóan képzett magyar fogorvosok egyrészt elviszik a hazai szakemberek és ellátás jó hírét, ám a pacientúra ezáltal külföldön is eléri a minőségi szolgáltatást. Lantos Endre hozzátette, az angolszász piac éppen azért látszik elveszni, mert magyar fogorvosok kitelepítették a szolgáltatást. Bár 150 milliárd forint folyik be a külföldi egészségügyi rendszerekből a magyar büdzsébe, a „királyi egészségügy” kapacitásbeli tartalékait egyelőre nem lehet kihasználni az egészségturizmus számára. Ehhez az egészségügyi vezetésnek kellene kidolgoznia a megfelelő jogi hátteret, ám az ellátóhelyek minősítése is fontos lenne annak érdekében, hogy Magyarország kívánatos cél legyen a külföldi egészségbiztosítók számára – mondta Fényi Ágnes. Egyelőre azonban az unió országaiban más-más minősítést fogadnak el a biztosítók, így az egészségturizmus sikere abban is rejlik, hogy e társaságok és a páciensek elvárásainak megfelel-e a magyar rendszer. Szállodaipari, egészségügyi-gazdasági és klinikai vezetők részvételével kidolgozott egészségipari koncepció azokra a regionálisan humánerőforrás infrastruktúrával, high-tech tudással már rendelkező szolgáltatásokra alapoz, ahol nem nulláról kell kezdeni az építkezést, s ebben nem csak a fogászatra, hanem például az ortopéd és idegsebészetre, a rehabilitációra vagy akár a Pethő-módszerre is fókuszál. Az osztályvezető szerint egyébként nem csak az eddig megszokott német, vagy angolszász pacientúrára kell támaszkodni, hiszen a szerb, orosz, román kereslet is mutatkozik. Az iparstratégia része az is, hogy bővülhessen az orvostechnikai eszközöket és berendezéseket gyártó magyar KKV-k piaci részesedése hazánkban, hiszen ez most mindössze húsz százalék. Szektorsemleges protokollok és a minőségbiztosítást segítő akkreditációs rendszer kidolgozása folyik a Gyógyszerészeti és Egészségügyi Minőség- és Szervezetfejlesztési Intézetben (GYEMSZI), s ez nem csak a fogorvosokra, hanem a fogtechnikusokra vonatkozóan is megfogalmaz majd irányelveket – mondta Kárpáti Edit, az intézet Minőségfejlesztési Főosztályának vezetője. Az akkreditációs rendszer fókuszában ugyan nem a fogászati turizmus áll, hiszen első sorban a hazai betegellátás minőségének javítása a cél, ám ennek pozitív hozadéka lehet az egészségturizmus területén is. A fogászati magánellátás és turizmus úgy vált sikerágazattá, hogy abba az orvosok invesztáltak, az állam talán csak annyiban segítette ezt, hogy „nem feküd keresztbe” – mondta Lantos Endre, feltéve azt a kérdést is, vajon mennyire torzítja el a piacot, ha az állam beleavatkozik abba. A magyar fogászat egységes az orvosi szemléletben, a szakképzésben és a szakemberek elismertségében, ám óriási szakadék tátong a piaci versenyben helyt álló magánrendelőkben és a közfinanszírozott ellátásban dolgozó kollégák között. A mintegy 5700 magyar fogorvos 80-90 százaléka „épp csak életképes”, még a járulékfizetés is problémát okoz számukra – hívta fel a figyelmet dr. Gáspár Lajos, a Gáspár Medical Center vezetője. Hozzátette azt is, ma hazánkban negyven fogorvos jut százezer főre, ugyanakkor Európában nálunk a leggyakoribb a szájüregi rák, itt legtöbb 12 éves gyerek, akinek már volt lyukas, tömött, kihúzott foga, míg a hatvan év feletti magyarok többségének egyetlen foga sincs. A fogorvos nem dönt élet-halál kérdésében, így nem is annyira az egészségipar, mint inkább a szépségipar szereplője – fogalmazta meg véleményét dr. Tolnai Zsolt, a Magenta csoport tulajdonosa, aki szerint az esztétikai igényesség teszi működőképessé és sikeressé a fogászati turizmust és magánellátást. Ugyanakkor a kedd esti rendezvényen elhangzott az is, hogy a magánszektor kiépülését az szolgálta leginkább, hogy az egészségügynek ebben a szegmensében fogalmazták meg először, mi az az ellátás, ami a közfinanszírozott keretből elvégezhető és igénybe vehető. eLitMed.hu, Tarcza Orsolya 2012-12-05