hirdetés

TARTALOM

 VISSZA

 


Ibsen, a feminista



| |
 

„Ibsen annak az intim és intellektuális művészetnek első és eddig legnagyobb képviselője, harcosa és mestere, amelyé szerintem a jövő! Az ösztönök vad kiáltásait az intelligencia termékeny igéi váltják föl, a színes hazugságok helyébe súlyos igazságok jönnek. … Nála minden probléma intellektuális mélységeket nyer, még a szexuális is. … Drámáiban alig találkozunk szerelemmel, nála házasságok vannak, vagyis két egyenlő, vagy egyenlőtlen ember lelki egyesülése, vagy nem egyesülése" – írta Juhász Gyula a Szeged és Vidéke című lapban, 1905. december 24.-én.

Ibsen mára méltán klasszikus szerzővé vált, és egyik emblematikus darabja, a Nóra, világszerte a harmadik leggyakrabban játszott színmű.
Különleges témát vett górcső alá, férfiként érzékeny területre merészkedett, a női emancipációéra. Nóra című darabjában, melynek eredeti címe a Babaház, a hősnő távozik polgári otthonából, hátrahagyva férjét és gyermekeit, hogy megtalálja a saját útját, helyét a nap alatt. A házassági konfliktust nem a szokványos szerelmi háromszög robbantja ki, hanem a férj és feleség közötti nyilvánvalóvá váló, immár elfedhetetlen értékkülönbség. A nő tízévnyi házasság után, három gyermekkel rádöbben arra, hogy nem tudja, ki is ő valójában.

A darab sajátos módon máig igencsak aktuális, láthatóan e téren lassan változik a világ. A benne foglalt konfliktus, a feleség önálló gazdasági döntése, úgymond helytállása, és az abból következő konfliktus, bonyodalom, majd a morális színvallás, ütközés sorozata nyugodtan elképzelhetőek ma is, átélhetők a jelenlegi társadalmi-családi viszonyok közepette.

A Nóra a női önállóság és esélyegyenlőség neuralgikus pontjaira világított rá 130 évvel ezelőtt, és ezek az alaptételek máig érvényesek. Érdekes módon egy férfi fogalmazta meg a súlyos tézist, hogy a nő elsősorban ember, s csak a továbbiakban lesz belőle feleség, anya, s hogy jogai nem kevésbé jól körülírhatóak, és egyenlő súlyúak a férfiéval. Talán mindez még korunkban sem evidens. Ibsen így írt feljegyzéseiben: „Két eltérő lelki törvény, két lelkiismeret létezik: az egyik a férfiaké a másik meg a nőké. Nem értik egymást: gyakorlati kérdésekben azonban a nőket mégis a férfiak törvényei szerint ítélik meg, akárha férfiak lennének nem pedig nők. A feleség a darab végére teljesen összezavarodik és már nem tudja eldönteni, mi helyes és mi nem: józan ösztönei és a tekintélytisztelet között őrlődik.”

Életrajz, pályaív

Ibsen 1828. március 20-án született Norvégiában. Apja csődbe jutott kereskedő volt, s a fiú igen hamar elhagyta a nyomasztó légkörű családi házat, gyógyszerészsegéd lett az elemi iskola elvégzése után. Orvi pályára készült, és művész ambíciókat is dédelgetett a festői pálya vonzotta. Leérettségizett, ám az egyetemre nem vették fel gyenge eredményei miatt. Ekkor már megírta első zsengéit, melyeket a 1848-as forradalmak és a magyar szabadságharc ihlettek. 1851-ben szerencsés fordulat áll be életében, mert megtalálta útját: a bergeni színházhoz szerződött dramaturgnak, és beindult színműírói pályafutása is.
1857-ben Norvég Színház dramaturgja lett a fővárosban, s itt sokrétű, gyakorlati ismeretekre tett szert a színpad belső működését tekintve. Am a színház csődbe ment, ő maga pedig jelentős személyes válságot élt át, az összeomlásból az új szerelem segített kikapaszkodni, élete nagy szerelmét, Suzannah Thoresent 1858-ban feleségül vette, majd ösztöndíjjal Rómába utazott.

A vándorlás időszaka következett, e bolyongás közepette lényegében legtermékenyebb időszakát élte megírta életműve legjelentősebb darabkait, rátalált saját stílusára és témáira. Ibsen a polgári fejlődés nagy illúzióival számol le, darabjaiban egyszerű, köznapi dialógusok fedik le a robbanásig feszülő múltban megtörtént drámai eseményeket, melyeket a szereplők igyekeznek elhazudni, elleplezni, ám azok a mélyből a felszínre törnek. Ibsen az analitikus szerkesztést ötvözte a francia tézisdrámák színházi trükkjeivel.
Elkészült a Peer Gynt, 1879-ben pedig megírta a Babaházat, amelyet Nóra címen ismer a magyar közönség.
Igen fontos és máig játszott darabjai a Kísértetek, A vadkacsa, a Rosmersholm, a Hedda Gabler.

Kései korszakának önmarcangoló, nagy ívű meglepően modern drámái a Solness építőmester, a John Gabriel Borkman és a Ha mi holtak feltámadunk. Hírneve bejárta az egész világot, s mindenütt elismeréssel adóztak művészetének. Ady például úgy vélte, az egyetemes kultúrtörténetben ő minden bizonnyal kap majd helyet a kortársak közül.
Ibsent 1900-ban agyvérzés sújtotta, élete utolsó öt évében tolókocsiba kényszerült. Az akkoriban Európa-szerte ünnepelt író 1906. május 23-án halt meg Oslóban, Christianiában.


Kapcsolódó anyagok

Pályázati Felhívás - Segítő szakmában dolgozó alkotók részére

Hozzászólások:

Nincs hozzászólás ehhez a cikkhez.

A hozzászóláshoz be kell jelentkeznie.


Extra tartalom:

 
ROVAT TOVÁBBI CIKKEI

Szent-Györgyi Albert-emlékévet rendez a Szegedi Tudományegyetem

Jubileumi programokkal, köztük rangos természettudományi verseny megrendezésével emlékezik a Szegedi Tudományegyetem (SZTE) arra, hogy egykori rektora, Szent-Györgyi Albert 80 éve vette át az orvosi és fiziológiai Nobel-díjat.

Tovább


Litvániában követik el a legtöbb öngyilkosságot az Európai Unióban

A 100 ezer főre jutó 19 öngyilkossal Magyarország, Szlovénia és Lettország osztozik a második helyezésen, "dobogós" még Észtország 18 öngyilkossággal, negyedik helyen Belgium és Horvátország (17) áll.

Tovább


Akár kilenc évig is szoptatja kicsinyét az orangután

Akár kilenc évig is szoptatja kicsinyét az orangután, hosszabb ideig, mint bármely más főemlős - állapították meg a vadon élő emberszabásúak fogainak elemzéséből amerikai és ausztrál tudósok.

Tovább


Az egész ország gazdaságának lökést adhat a szegedi lézerközpont

Évtizedekre lökést adhat a város és az egész ország gazdaságának a szegedi lézerközpont, amelynek épületeit kedden adják át - jelentette ki Botka László hétfőn a csongrádi megyeszékhelyen.

Tovább


Ibsen, a feminista