hirdetés

TARTALOM

 VISSZA

 


Évtizedek óta böjtöl az egészségügy


Évtizedek óta böjtöl az egészségügy

| |
 

Fekete ingben érkezik az április 15-ei interjúra dr. Dénes Tamás, a Rezidensek és Szakorvosok Szakszervezetének (ReSzaSz) elnöke, aki lapunknak többek között azt is elmondta, az élet dönt arról, hogy elégendő-e a kormány béremelési javaslata ahhoz, hogy az orvosok és a szakdolgozók kitartsanak a magyar betegek mellett.

– Folytassa Sándor Mária?

– A fekete ing a szolidaritást jelzi a szakdolgozói társadalom felé, hiszen az ő jelképükké vált, de egyben remélem, hogy Sándor Mária is tovább munkálkodik az egészségügyért, hiszen az ő fellépése adott lendületet a szakdolgozók érdekvédelmi akcióinak. Személyesen én, illetve a ReSzaSz elnöksége bizonyos akciókkal nem értünk egyet, de bárkivel együttműködünk, aki az alapszabályunkban is meghatározott célokért, azaz a biztonságosabb betegellátásért, ennek érdekében pedig a jobb bérekért, az átlátható rendszerért és a hálapénz felszámolásáért küzd.

– Szakszervezeti konföderációként a Munkástanácsok Országos Szövetségéhez csatlakoztak. Taktikai okokból választották a Fideszhez közel álló MOSZ-t?

– Nem nevezném Fidesz-közelinek a munkástanácsokat. A szakszervezeteknek függetlennek kell lenniük, de bizonyos értékrend mentén kell működniük, ennek megítélésében lehetnek különbségek. Egyébként sokkal prózaibb volt az ok. Tavaly kerültünk kapcsolatba a MOSZ néhány képviselőjével, amikor még a Magyar Rezidens Szövetség (MRSZ) színeiben csatlakoztunk a szakdolgozók demonstrációjához, amelyet a Független Egészségügyi Szakszervezet (FESZ) szervezett. Ősszel helyszínt kerestünk az MRSZ új elnökének bemutatására, de ehhez egyetlen köztestület sem biztosított nekünk helyiséget, a MOSZ viszont fogadott bennünket. Akkor már körvonalazódott a ReSzaSz megalapítása, és úgy tűnt, számos pont van, ahol együtt tudunk működni a munkástanácsokkal.

– Hány tagja van a ReSzaSz-nak?

– Bejegyzésünk néhány hete történt, még egy-két jogi formaság szükséges ahhoz, hogy hivatalosan is tagságot szervezhessünk, de így is több mint százan jelezték belépési szándékukat.

– Így elég messze vannak attól, hogy reprezentatív szakszervezetként tárgyalópartnerei lehessenek a kormánynak…

– Önállóan soha nem leszünk elég reprezentatívak, ehhez kevés az orvos. De sokáig a reprezentatív szakszervezetekkel sem állt szóba a kormányzat, az MRSZ-szel ellenben többször is, és sikerült eredményeket elérni. A 2011–2012-es béremelés lényegében az MRSZ akciójának volt köszönhető, amikor is felszólítottunk a felmondó nyilatkozatok letétbe helyezésére. A ReSzaSz csak úgy válhat reprezentatív szakszervezetté, ha szövetségre lép más szervezetekkel.

– Melyekkel?

– Erről egyelőre nem szeretnék beszélni, ha itt lesz az ideje, tájékoztatni fogjuk a sajtót és a közvéleményt.

– Egyébként miért nem csatlakoztak eleve valamelyik, már működő ágazati szakszervezethez?

– Szeretnénk egy olyan pozitív szemléletű közösséget alkotni, amelynek tagjai nemcsak elméletben vallják, hogy a beteg üdve a legfőbb törvény. Tervünk úgy alakítani a ReSzaSz-t, hogy az itt elvégzett munka ne feladatként, hanem lehetőségként jelenjen meg az amúgy is túlterhelt kollégák életében.

Nincs és nem is volt a palettán olyan szervezet, amely hozzánk hasonlóan azt a markáns álláspontot képviselte volna, hogy igény és szükség esetén akár a munkabeszüntetést is megszervezi. A jelenlegi tárgyalásokban reprezentatív szakszervezetként részt vevő MSZ-EDDSZ-nél sem látom ezt a szándékot. Mi azt az álláspontot képviseljük, amit a tagjaink. Ha a tagok nem fogadják el azt a paktumot, amit a tárgyaló szervezet a kormányzattal megköt, és úgy döntenek, hogy az érdekérvényesítés jegyében kivonulnak az utcára, vagy sztrájkolnak, akkor mi, az elnökség ezt az álláspontot fogja képviselni és az adott jogi keretek között megszervezi a munkabeszüntetést.

– Bármi is lesz az ÁKSZ-ben?

– Az érvényben lévő jogszabályok szerint jelenleg nem lehet ÁKSZ-t kötni az egészségügyben. A dolgozók számára pozitív szerződés megkötését támogatjuk, de ehhez először törvényeket kell módosítani. Ha a ReSzaSz céljaival összeegyeztethető az, amit aláírnak a tárgyalások lezárultával, és a tagság is úgy dönt, hogy elfogadja, akkor lehetséges a kompromisszum. De egyelőre semmilyen konkrétumot nem tudunk, csak annyit, hogy folyik a konzultáció, sajtóhírekből pedig azt, hogy állítólag a kormányzat első ajánlatát nem fogadták el, ami azt jelezheti, hogy a béremelésre szánt összeg kevés volt.

– Mi lenne elegendő a ReSzaSz szerint?

– Mindegy, mekkora béremelést ad a kormány, az élet fogja meghozni a döntést, hogy a pénz elegendő-e arra, hogy az orvosokat és ápolókat itthon és a rendszerben tartsa. A ReSzaSz álláspontja, hogy a betegbiztonságot kell helyreállítani a magyar egészségügyben, ami nem csak bér, hanem kormányzati prioritás kérdése is. Mindig is azt szorgalmaztuk – és ebben a parlamenti pártok segítségét is kérni fogjuk –, hogy az Alaptörvényben a testi és lelki egészséghez való joghoz társuljon egy olyan törvényi passzus, hogy a mindenkori kormány a nemzeti össztermék minimum hat százalékát a közfinanszírozott egészségügyre fordítja. A szaktárca is azt az álláspontot képviseli, hogy a GDP plusz 1,6 százalékát kellene odaadni az egészségügynek a jelenlegi négy százalékos részesedés mellé, ami közel 550 milliárd forint többletet jelent.

– Ebből 2017-ben egészen biztosan megkapnak 100 milliárd forintot, legalábbis Lázár János Miniszterelnökséget vezető miniszter ezt jelentette be.

– Mi azt mondjuk, hogy a kormány már az idén emelje százezer forinttal az orvosok, és ötven százalékkal a szakdolgozók és a technikai dolgozók bérét. Csak az orvosi fizetésekre nagyjából nettó 22-23 milliárd forint kellene 2016-ban. Az egészségügyben dolgozók alapfizetése három éve egyetlen fillérrel sem emelkedett, annak ellenére, hogy folyamatos béremelést ígértek 2012-ben. Nagy adóssága van felénk a kormánynak. Az nem baj, ha több év alatt, fokozatosan emelik az egészségügyre jutó forrásokat, de százmilliárdonként hat évig tartana visszapótolni a hiányt, ez viszont elfogadhatatlan. A három éves távlat kielégítő lenne.

– Kevés a 100 milliárd forintos többlet 2017-ben?

– Szeretnénk látni, hogy ezt a pénzt mire és hogyan költené el a minisztérium, hiszen nem csak a béreket kell emelni. A finanszírozásban egyelőre nem történtek változások, nyilván a kórházak adósságának rendezésére is kell majd forrás. Magyarország nemzeti összterméke közel 35 ezermilliárd forint, a V4-ek közül is mi költjük a legkevesebbet a közfinanszírozott egészségügyre.

– Erre mondja a költségvetésért felelős államtitkár, Banai Péter Benő, hogy egy tortát lehet csak elszeletelni. Honnan vennék el a pénzt?

– Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter nemrég Magyarország Közép-Kelet-Európa egészségipari központjává válásáról beszélt. Működő egészségügy nélkül nincs magas GDP-t termelő egészségipar, tehát az egészségügyre fordított forrás nem kidobott pénz. Ha ezt sikerül megértetni, akkor nyert ügyünk van. Jobban mondva, nyert ügyünk csak ebben az esetben lehet.

A kormány látja át a költségvetést, mi nem tudjuk megmondani, honnan csoportosítsák át a forrásokat. Azt viszont továbbra is követeljük, hogy legyen nemzeti ügy az egészségügy, és ennek megfelelően részesedjen a javakból, amit az ország gazdasági teljesítőképessége lehetővé is tenne. Hosszú évtizedek óta böjtöl az egészségügy, és mára a már nem is működik.

– Ezt elég markáns plakátokkal igyekeznek a lakosság tudomására hozni. Tomboló kórházi fertőzések, levágott lábak, korai halál. Nem félő, hogy a maradék társadalmi bizalmat is elveszik az egészségügyi ellátórendszertől?

– Nemzetközi adatokkal, a WHO és az OECD számaival dolgozunk. Ezekből világosan kiderül, hogy Európában Magyarországon betegednek meg a legtöbben rákban, vagy háromszor annyi lábat kell amputálnunk érszűkület miatt, mint más országokban. Elkerülhető halálokban harmadikok, a megelőzhető halálokokban pedig az elsők vagyunk a kontinensen. Ez a valóság. Ha ez sokkolja a magyar embereket, akkor írják alá minél többen a ReSzaSz petícióját az egészségügyért. Fontos, hogy tudatos állampolgárokká váljunk és megértsük, hogy nemcsak négyévenként egyszer tudunk beleszólni a döntésekbe.

– A petíciót, amelyet március 1-jén indítottak útjára, az első napokban tízezren írták alá. Most hol tartanak?

– Közelítjük a húszezret, ami több is lehet, ha el tudjuk indítani az utcai kampányunkat óriásplakátokkal és aláírásgyűjtéssel. Ez akkor lehetséges, ha lezárul a megalakulás, és tagjaink a tagdíjjal, külső szervezetek pedig anyagi felajánlásokkal hozzájárulnak ehhez. Az aláírásoknak nincsen kötelező ereje a kormányra nézve, de ha fel tudunk mutatni magunk mögött egy kritikus tömeget, akkor az államnak muszáj lesz többet költenie a magyar betegek biztonságára.

– Különben sztrájk lesz?

– Amint a bejegyzést követő jogi átfutási idő letelik, megtesszük az első lépéseket annak érdekében, hogy jogszerű munkabeszüntetést lehessen szervezni az egészségügyben, megalakulásunkkor erre kértünk és kérünk felhatalmazást, támogatást tagjainktól. Azonban a polgári engedetlenség, a vadsztrájk ebben az ágazatban akár börtönbüntetéssel is járhat. Egyelőre egyetlen szakszervezet – ide értve azt is, amely a kormánnyal tárgyal – sem tudja, hogyan lehet jogszerű sztrájkot szervezni.

– Nemrégiben kezdtek egyeztetni az OTH-val a kórházi fertőzésekről. Ezzel ez a téma le is került a ReSzaSz napirendjéről?

– Ahhoz, hogy megoldás szülessen, le kell ülnünk tárgyalni. Az OTH-val elindultak a szakmai egyeztetések, álláspontunkat érdemben képviselni tudjuk. Azt szeretnénk, hogy a hatóság nagyobb erővel, több emberrel és pénzzel tudjon beavatkozni a kórházi fertőzések ügyébe is, aminek az is a feltétele, hogy a kormány ne felszámolja, hanem ellenkezőleg: erősítse meg az egészségügyi háttérintézményeket. Éppen ezért a ReSzaSz sem az OTH, sem az OEP megszüntetésével nem ért egyet.

– Nemcsak országosan kérnek teljes transzparenciát a nosocomiális infekciók adatainak (NI), hanem intézményi szintre lebontva. Teljesülhet ez a kívánságuk?

– Nem kívánjuk, hogy egyik napról a másikra, kórházakra lebontva, számszerűen hozzák nyilvánosságra az NI-k számát, de azt igen, hogy egy adott intézményben az országos átlag alatt vagy felett fordulnak elő kórházi ellátással összefüggő fertőzések. Ugyanígy szeretnénk látni a minőségi mutatókat, hogy egy-egy beavatkozás tekintetében hogyan teljesít az országos átlaghoz viszonyítva a szolgáltató. A kórházi fertőzéseket érintő kérdésekről tárgyalunk most az OTH-val, ha netán kiderül, hogy ez csak látszategyeztetés, akkor másként vesszük elő a témát.

– Találkoztak már Ónodi-Szűcs Zoltán egészségügyért felelős államtitkárral?
– Elküldtük neki időpont kérő levelünket, válasz egyelőre nem érkezett, de egészen biztos vagyok benne, hogy lesz egyeztetés.

– Mire számít?

– Ha nem csak államtitkári szlogen, hogy betegközpontú egészségügyet kívánnak létrehozni, akkor elég szoros együttműködésre számítok annak érdekében, hogy ne csak a kórházak falára legyen kiírva, hogy „a beteg üdve a legfőbb törvény”.

eLitMed.hu, Tarcza Orsolya
2016-04-19


Kulcsszavak

Dénes Tamás, ReSzaSz, béremelés, ÁKSZ

Kapcsolódó anyagok

Évtizedek óta böjtöl az egészségügy

Hozzászólások:

Nincs hozzászólás ehhez a cikkhez.

A hozzászóláshoz be kell jelentkeznie.


Extra tartalom:

 
ROVAT TOVÁBBI CIKKEI

Praxisközösségek ereje

Kétszázezer ellátási esemény, nyolcvan százalékos átszűrtség, 12 százalékkal kevesebb szakorvoshoz küldött beteg — néhány szám az alapellátás-fejlesztési modellprogram eredményeiből. A négyéves ,,kísérlet” most zárult, de a kormány bejelentése szerint folytatódik.

Tovább


A borítékok mindennemű csúsztatása

A Rezidensek és Szakorvosok Szakszervezete az igazságügyi miniszterhez fordult, hogy a "borítékok mindennemű csúsztatását" is nevezzék törvénysértőnek —ne legyen mód munkaadói engedéllyel sem a felmentésre.

Tovább


Mostohagyerek az iskola-egészségügy

A Miniszterelnökség, bürokrácia csökkentésként elhíresült projektjének következő lépcsője, újabb négy egészségügyi alapintézmény, április elsejével történő átszervezése/beolvasztása lesz. Ezek az Országos Tisztifőorvosi Hivatal, a Nemzeti Egészségfejlesztési Intézet, az Országos Közegészségügyi Központ és az Országos Epidemiológiai Központ.

Tovább


Korányi: folyamatos a fejlesztés

Az Országos Korányi Tbc és Pulmonológiai Intézetnek meghatározó szerepe van a hazai tüdő- és légzőszervi betegek kezelésében és rehabilitációjában egyaránt. A tavaly év végén elnyert, több mint 250 millió forintos forrást az országos hatáskörű intézmény eszközfejlesztésre és modernizálásra használja fel.

Tovább