Berlini Nemzetközi Filmfesztiválról két Ezüst Medve-díjjal hazatért Danis Tanovic rendező díjat nyert az Epizód egy vasgyűjtő életéből című filmjével. A film főszereplője, Nazif Mujic a két Ezüst Medvével a kezében lépett ki a repülőtér várócsarnokába. Tanovic, a zsűri nagydíjával jutalmazott film rendezője nem tért haza, Berlinből Indiába utazott, mert ott forgat koprodukciós filmet - írták a boszniai lapok. Tanovic filmje és a benne szereplő Mujic, aki a saját életének egy epizódját játszotta el, a zsűri nagydíja mellett a legjobb férfi színésznek járó Ezüst Medvét nyerte el a Berlinale szombat esti díjátadóján. "Ez a miénk!" - mondta a két kis szoborra Mujic, hangsúlyozva, hogy általuk kicsit "emberebbek lettek" mint romák. "Remélem, hogy ez a kitüntetés megérinti a politikusokat, és jobb életfeltételeket teremtenek a romáknak Boszniában" - tette hozzá. Politikusok nem voltak a film készítőinek érkezését várók között vasárnap este - jegyezte meg az Oslobodjenje című lap. Mujic arról is beszélt, hogy ez a film nem fogja megváltoztatni az életét, de több szeretetet érez minden jó ember iránt. A foglalkozását sem adja fel, tovább gyűjti a fémhulladékot. A filmet akkor kezdték forgatni, amikor a felesége, Senada Alimovic másállapotba került. Miután megismerték Tanovicot, elhatározták, hogy ha fiuk születik, a Danis nevet adják neki a rendező után. "Most van nekünk egy kis Danisunk" - idézte Mujicot az Oslobodjenje. A lap arról is írt, hogy a film igaz történeten alapul, és megmutatja napjaink elidegenedett és diszkrimináló bosnyák társadalmát. A roma pár csak túlélni akar, mert a mondás szerint is a remény hal meg utoljára, és Nazif csak reméli, hogy a gyerekeinek majd jobb lesz. Tanovic, aki a Senki földje című háborús filmdrámájáért 2002-ben Oscar-díjat kapott, az Ezüst Medve átvétele után a Jutarnji List című horvát napilap riporterének elmondta, hogy 2011-ben újságban olvasta a sötét és hihetetlen történetet egy Tuzla környéki cigány negyedben élő párról. A férfi vas- és fémhulladék gyűjtésből tartja el feleségét és két gyermekét. A villanyt már kikapcsolták náluk, mert nem tudták fizetni a számlát. Az állapotos Senada méhében elhalt a magzat, a Tuzlai Egyetemi Klinikai Központ azonban elküldte, mert nincs egészségbiztosítása, vagy 500 eurója, mert ennyibe került volna a beavatkozás. Kétszer próbálkoztak 10 nap alatt, de eredménytelenül, az asszony már életveszélyben volt, amikor a "gyűlölt" szomszédban, a boszniai Szerb Köztársaságban, Modric kórházában megműtötték és ezzel megmentették az életét. Különben Nazif, a férj a bosznia-hercegovinai hadsereg veteránja, feleségének így járt volna az orvosi segítség. Ahogy Tanovic elmondta, a hír olvasása után azonnal elhatározta, hogy filmet készít a történetből, hogy fölrázza vele "azt a beteg társadalmat, amelyben élünk". 2011-ben, a havas bosnyák télben hét ember, három kézikamera egy kis kombiban érkezett meg, és kezdett forgatni Tuzlától 20 kilométerre a Mujic családnál. Nemcsak Nazif, hanem Senada is saját magát játszotta. Az asszonynak rendkívül nehéz volt újra átélni a történteket, de nagyon természetesen csinálta. Mindkét emberrel rendkívüli élmény volt dolgozni - hangsúlyozta Tanovic. Kilenc nap alatt leforgatták az anyagot, a film rendkívül kevés pénzből, a boszniai filmalap, valamint francia és szlovén filmes támogatással készült. A kritikusok hol játék-, hol dokumentumfilmnek titulálják az alkotást. "Nekem az a legfontosabb, hogy ez film cigányzene, folklór és melodráma nélkül" . NZS 2013. február 18., hétfő