hirdetés

TARTALOM

 VISSZA

 


Az alapellátás a változás kulcsa?


Az alapellátás a változás kulcsa?

| |
 

A nyugat-európai tapasztalatok arra utalnak, hogy a háziorvosok képesek elvégezni az időskori krónikus betegségek kezelésének akár 80 százalékát, ám Magyarországon ez az arány majdhogynem fordított. Ezen változtatna a kormány és az ágazat vezetése.

Jövőre újabb 10 milliárd forinttal bővül a háziorvosi praxisok finanszírozása, a többletet a szakdolgozói bérek emelésére kell költeniük az alapellátóknak. Bár az ágazatvezető személye változik, a nemrégiben kinevezett új, egészségügyért felelős államtitkár, Ónodi-Szűcs Zoltán is a háziorvosokhoz helyezné a gyógyítás súlypontját, elismerést, kompetenciát, jövőképet és finanszírozást adva, hogy a pályát vonzóvá tegyék a fiatal orvosoknak, cserébe definitív ellátást vár már az első orvos–beteg találkozásnál.

Tíz év alatt 66 százalékos növekményt mutatott az alapellátási kassza, és csak az elmúlt három esztendőben 20 százalékos fejkvótaemelés volt, ám az alapellátás mégsem vett át terheket a magasabb (és drágább) ellátási szintektől, a többletforrás ellenére érdemi változás az alapellátásban nem történt – állapította meg egy konferencián Dózsa Csaba egészségügyi közgazdász, a Miskolci Egyetem docense. A kormány már idén is tízmilliárd forintot szánt a körzeti rendelők rezsiterheinek csökkentésére, praxisonként havonta 130 ezer forintos fixdíjemelést biztosítottak. A júniusban elfogadott jövő évi költségvetésben még egyszer ugyanennyit terveztek az alkalmazottak bérének megemelésére, ebből a pénzből azonban az alapellátó fogorvosok ismét kimaradnak. Mindeközben a betöltetlen háziorvosi praxisok száma elérte a háromszázat, 2015 januárja óta hatvannal több körzet van, ahol csak helyettesítéssel tudják biztosítani a betegellátást. Ezt támasztja alá az a kormányzati anyag is, amely azzal számol, hogy a jelenlegi tendenciák mellett a praxisok száma 6500-ról 3300-ra apad 2025-re, vagyis tíz év múlva négy és fél millió embernek nem lesz háziorvosa. Mindez arra utal, hogy hiába javult a finanszírozás, a növekmény nem érte elé azt a mértéket, ami vonzó lenne az utánpótlás számára, márpedig a körzetekben dolgozó orvosok hatvan százaléka 60 év feletti.


Részletek a rendeletekben

Májusban elkészült a háziorvosi alapellátásról szóló koncepció és törvénytervezet, amely azonban konkrétumok nélküli kerettörvénynek tűnik, a részletek kidolgozására a területért felelős miniszter kapott felhatalmazást, így a lényeg várhatóan a miniszteri rendeletekben lesz majd. A szakfelügyeleti rendszert egy „kollegiális szakmai vezető háziorvos” vezetésével képzeli el a törvényalkotó, azonban a titulust nem definiálja. Szintén rendeleti szinten dől el az ügyeleti szabályozás kérdése, a koncepcióban említett 2010-es évhez képest 5 százalékkal magasabb ügyeleti finanszírozás az 5 év alatti inflációt is figyelembe véve reálértéken inkább csökkent. Nem törekedett a döntéshozó a praxisjog védelmének növelésére, a jogbizonytalanság megtartása az önkormányzati önkényt nem csökkenti, újdonság viszont, hogy a praxisjog megvásárlását – az eddigiektől eltérően – OEP pénzből is lehet finanszírozni, ami várhatóan élénkíti a praxispiacot.

A kollégák egyébként az alapellátási koncepcióban megfogalmazott célokat alapvetően jónak tartják, a vizionált szakdolgozói és háziorvosi bértáblákban szereplő összegek a jelenlegi magyar egészségügy bérszínvonalat figyelembe véve akár vonzóak is lehetnének, azonban kérdés, hogy lesz-e forrás ezek biztosítására. Kérdés, hogy a koncepcióban említett, 2017-től rendelkezésre álló 20 milliárd forint évente valóban megjelenik-e majd a büdzsében, és elég lesz-e a feladatok megvalósítására. Már csak azért is, mivel a törvénytervezet mellé csatolt hatásvizsgálati lapon a „költségvetési hatás” és „fenntartható fejlődés” rovatban nulla szerepelt.


A finanszírozáson is változtatni kell

A törvényben és a koncepcióban kiforratlannak tűnnek a praxisközösség/csoportpraxissal kapcsolatos víziók, a részletek itt is a kapcsolódó rendeletekből derülnek majd ki, több kérdés is felmerülhet finanszírozási, felelősségi és érdekeltségi szempontból. A praxisközösség, mint intézményrendszer átmenetileg ugyan biztosítani tudja az ellátást azokon a településeken is, ahol kiürült a háziorvosi rendelő, ám fenntartása nem olcsó, Németországban emiatt éppen visszalépéseket terveznek az évekkel ezelőtt bevezetett rendszerből. A praxisközösségek megalakulásától nem csak az ellátási hiányok pótlását, hanem a népegészségügyi mutatók javulását is remélik a döntéshozók. Az alapellátás jövőképét három, párhuzamosan futó projekt határozza meg, az Alapellátás-fejlesztési Modellprogram (Svájci-projekt) mellett az Egészségesebb Egészségügyért Program, valamint a szintén uniós forrásokból megvalósuló EFI hálózat, amelyre ötéves fenntartási kötelezettséget vállalt a kormány. A Nemzeti Egészségfejlesztési Intézet (NEFI) Svájci-projektje új minőséget hoz az alapellátásban az ellátási spektrum bővítésével – fogalmaz Papp Magor szakmai vezető. A modellprogramban másfél év alatt 20 ezer egészségi állapotfelmérést végeztek el, 16 észak- és kelet-magyarországi településen, összesen 24 háziorvosi praxisból és további szakemberekből álló négy praxisközösségben; a felmérésben a területen élők ötven százaléka vett részt. Tapasztalataik szerint a kliensek igénylik a programokat, és ha lakóhelyükön valósulnak meg, bevonhatóak azokba. A program eredményeként megjelent az ellátási palettán a prevenciós rendelés is, ahol idáig háromezer orvos–kliens találkozó jöhetett létre, azonban a prevenciós ellátások finanszírozása egyelőre megoldatlan

Az Egészségesebb Egészségügyért Program (TÁMOP 6.2.5/B) a Lakosság-közeli Egészségszolgáltatásokkal (LESZ) kínálja a megújulás lehetőségét, ahol az orvosi munkában megjelennek a népegészségügyi elemek, a kliensoldalon pedig az egyén felelőssége is nagy hangsúlyt kap. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a gyógyítás felelősségét az egyénre tolnák – hangsúlyozza Szolyák Tamás, a program szakmai vezetője. A projektben megfogalmazott ajánlásokat áprilistól novemberig a gyakorlatban is tesztelik, a praxisközösség csapata közös tudását kiaknázva különféle egészségszolgáltatásokkal veszi körbe a klienst. Ebben a közösségi egészségterv lehet az iránymutató, amelynek kialakításában a decentralizált döntéshozatalnak kell dominálnia, hogy harmonizáljon az adott településen élők egészségi állapotával, egészségtudatosságával és lehetőségeivel, ezekhez igazodva kell meghatározni a kínált szolgáltatások körét. Az eredményes és magas szintű megvalósításhoz visszacsatoláson alapuló minőségbiztosítási elemeket is be kell építeni a programokba, a közösségi egészségtervezésben hangsúlyos szerepet kap a népegészségügyi szemléletű prevenció és gondozás. Ezért szükségessé válhat a finanszírozás átalakítása is, amely jelenleg a diagnózisra és a terápiára koncentrál.

A háziorvosok nem is gyógyítanak?

Az alapellátás népegészségügyi szempontú finanszírozási és strukturális átalakítását már évekkel ezelőtt szorgalmazta a hazai népegészségügyi szakma, azonban ez sokáig nem talált meghallgatásra annak ellenére, hogy számos nemzetközi ajánlás és deklaráció is leszögezi: a kormányoknak nem (csak) a betegek gyógyításáról, hanem a társadalom egészségéről és jóllétéről kell gondoskodniuk – mondja összefoglalóan prof. dr. Ádány Róza, a Debreceni Egyetem Megelőző Orvostani Intézetének igazgatója. Hangsúlyozza azt is, hogy gazdaságilag erős országot csak egészséges nemzet tud építeni, amit a 12 százaléknyi rokkantnyugdíjassal működő rozoga magyar társadalom egyelőre nem képes teljesíteni, ráadásul az európai unió országaihoz viszonyítva tovább nőtt a lemaradásunk többek között a szív-, érrendszeri és daganatos betegségek okozta korai halál kockázatában.

„A háziorvosok az orvostudomány azon részével foglalkoznak, ahol a betegek maguktól is meggyógyulnának” – mondta egy konferencián dr. Szentes Tamás, az Állami Egészségügyi Ellátó Központ (ÁEEK) helyettes vezetője. Szerinte az alapellátás légüres térbe került, feladatai nem definiáltak, és ezt a válságot az alapellátási törvény sem tudta feloldani.

Tarcza Orsolya
eLitMed.hu
2015. november 24.


Kulcsszavak

háziorvos, alapellátás, finanszírozás, egészségpolitika

Kapcsolódó anyagok

Az invazív meningococcusfertőzés megelőzése, felismerése és első, területi ellátása

Az invazív meningococcusfertőzés megelőzése, felismerése és első, területi ellátása

Diabeteses betegek Doppler-indexeredményeinek vizsgálata egy családorvosi praxisban

Hozzászólások:

Nincs hozzászólás ehhez a cikkhez.

A hozzászóláshoz be kell jelentkeznie.


Extra tartalom:

 
ROVAT TOVÁBBI CIKKEI

Több mint 11,5 milliárd forint 400 kutatónak

Több mint 400 kutató és kutatási projekt nyert összességében 11,5 milliárd forintot meghaladó támogatást a Nemzeti Kutatási Fejlesztési és Innovációs Hivatal felfedező kutatásokat ösztönző programjaiban. A támogatások 40 százalékát 40 év alatti kutatók nyerték el.

Tovább


Hatezer négyzetkilométer kiterjedésű jégtömb vált le az Antarktiszról

A jégtömb elszakadását egy amerikai műhold észlelte szerdán.A nagyjából 350 méter vastag jegű Larsen C az Antarktisz nyugati részén terül el, feltartóztatva az őt tápláló gleccsereket.

Tovább


Népegészségügyi prevenció Magyarországon 2017

Magyarország átfogó egészségvédelmi szűrőprogramjának (MÁESZ) 2017. évi hivatalos video-összefoglalója.

Tovább


Alföldi István: gyökeresen változtatja meg a világot a mesterséges intelligencia

Gyökeresen változtatja meg a világot a mesterséges intelligencia. Ezekre a változásokra fel kell készülni, és ebben kiemelkedő szerepe van az oktatásnak...

Tovább


Az alapellátás a változás kulcsa?