hirdetés

TARTALOM

 VISSZA

 


Az apixaban és a rivaroxaban összehasonlítása a rekurráló vénás tromboembolizáció és a vérzéses események vonatkozásában VTE-ben szenvedő betegeknél


Az apixaban és a rivaroxaban összehasonlítása a rekurráló vénás tromboembolizáció és a vérzéses események vonatkozásában VTE-ben szenvedő betegeknél

| |
 

Jelenleg nem ismert, hogy az apixaban és a rivaroxaban között van-e különbség a vénás tromboembolizáció (VTE) ismétlődésének és a súlyos vérzések kialakulásának kockázatát illetően. A szemlézett vizsgálatban az apixaban és a rivaroxaban hatékonyságát és biztonságosságát a kiújuló VTE és a súlyos vérzéses események szempontjából hasonlították össze VTE-ben szenvedő betegek körében. Az eredmények arra utalnak, hogy a kiújuló VTE és a súlyos vérzéses események kialakulásának megelőzésében az apixaban a hatékonyabb szer.

Bevezetés
A direkt orális antikoagulánsok, mint például az apixaban és a rivaroxaban, kedvező farmakológiai profiljuk miatt is egyre nagyobb arányban használatosak a VTE-ben szenvedő betegek kezelésében. A CHEST irányelv a NOAC-okat (nem K vitamin antagonista típusú orális antikoagulánsokat) ajánlja a KVA-k (K vitamin antagonisták) helyett. A jelen vizsgálatban az apixaban és a rivaroxaban közötti, a kiújuló VTE megelőzésében mutatkozó hatékonyságbeli különbséget mérték fel, majd azt vizsgálták, hogy van-e a két készítmény között különbség a VTE-ben szenvedő betegek kezelése során esetleg fellépő súlyos vérzéses szövődmények kockázatát illetően.

Módszer
Az USA-beli Truven Health MarketScan és Medicare Supplement adatbázisait felhasználva olyan újonnan diagnosztizált VTE-ben szenvedő felnőtt betegek adatain (a beválasztás alapja: ambuláns vagy hospitalizált betegek vonatkozásában történt térítések ICD-9-CM szerinti elsődleges/másodlagos diagnózis VTE kódra) végeztek retrospektív kohorsz analízist (57 milliós populáció), akik 2014. január 1. és 2016. december 31. között először kaptak apixabant vagy rivaroxabant. Az elsődleges hatékonysági kimenetel a rekurráló vénás trombembolizáció, az elsődleges biztonságossági kimenetel pedig a súlyos vérzéses események incidenciája volt.

Eredmények
A becsült részvételi valószínűségen alapuló párosítást követően 15.254 beteg maradt a kohorszban; ebből 3.091 fő apixabant, 12.163 pedig rivaroxabant szedett. A párosított kohorszban a betegek jellemzői (kor, nem, kísérőbetegségek és korábbi gyógyszerszedéssel kapcsolatos adatok) hasonlóak voltak.
A rekurráló VTE nyers incidenciája az apixaban csoportban 3/100 betegév, a rivaroxaban csoportban 7/100 betegév volt. A Cox-modell szerint az apixaban használata a rekurráló VTE alacsonyabb kockázatával járt együtt (HR 0,37 [95% CI: 0,24–0,55]; p<0,0001) (1. táblázat). Az alcsoport-analízisek eredményei összhangban álltak a fenti eredményekkel (aktív malignitás jelenléte / daganat hiánya, krónikus veseelégtelenséggel / veseelégtelenség nélkül élők, 65 év alattiak / 65 év felettiek, provokált VTE / nem provokált VTE, tüdőembólia / mélyvénás trombózis, korai események / késői események, 3 hónapnál rövidebb kezelés / 3 hónapnál hosszabb kezelés).
Az elsődleges biztonságossági kimenetel, vagyis a súlyos vérzések előfordulása 3/100 betegév volt az apixaban csoportban, míg 6/100 betegév a rivaroxaban csoportban. A Cox-modellben az apixaban használata mellett alacsonyabb volt a súlyos vérzések kialakulásának kockázata, mint a rivaroxaban csoportban (HR 0,54 [95% CI: 0,37–0,82]; p=0,0031) (1. táblázat). Az alcsoport-analízisekben (lásd fentebb) is hasonló eredmények voltak láthatók. A hospitalizált betegek mortalitási rátája a rivaroxaban csoportban bizonyult magasabbnak (1,5% vs. 1,0%).
Ami a másodlagos biztonságossági kimenetelt illeti, az apixaban csoportban 20/100 betegév, míg a rivaroxaban csoportban 34/100 betegév volt az enyhe vérzés incidenciája. A Cox-modellben az apixaban használata az enyhe vérzés alacsonyabb kockázatával járt együtt (HR 0,57 [95% CI: 0,48–0,67]; p<0,0001) (1. táblázat).



Megbeszélés
Ebben a vizsgálatban az apixabant szedő 3.387 beteg 14%-a aktív malignitásban szenvedett a rivaroxabant szedő 6.131 beteg által képviselt 17,4%-kal szemben (AMPLIFY 2,5%, EINSTEIN 6,8%). Továbbá a rekurráló VTE elsődleges kimenetelének vizsgálatára irányuló alcsoport-analízis eredményei azt sugallják, hogy különbség detektálható a legfeljebb 65 éves, valamint az ennél idősebb betegek eredményei között, azonban a szerzők semmilyen farmakokinetikai vagy farmakodinámiás hatást nem tudtak azonosítani ezen interakció mögött. Mivel az apixaban csoportban kis esetszám áll rendelkezésre (n=3), további vizsgálatok szükségesek arra vonatkozóan, hogy vajon az apixaban valóban plusz előnyt eredményez-e a 65 év feletti betegeknél.

Az apixaban és a rivaroxaban között megfigyelt különbségek (mind hatékonyság, mind biztonságosság terén) részben az eltérő farmakokinetikai tulajdonságokkal magyarázhatók. A rivaroxaban féléletidőn túli antikoaguláns hatása napi egyszeri alkalmazást tesz lehetővé, ami a gyártó szerint jobb adherenciával járhat, mint a napi kétszer történő gyógyszeralkalmazás. Mindazonáltal ahhoz, hogy a rivaroxaban koncentrációja a trombózis megelőzéséhez szükséges minimális plazmakoncentráció felett maradjon, magas Cmax szükséges. Ennek megfelelően a csúcskoncentráció/mélyponti koncentráció-arány kb. 10 (napi egyszeri 10-20 mg rivaroxaban alkalmazásával), míg az apixabannál ez kb. 3 (2x5 mg esetén).
A NOAC-ok napi egyszeri alkalmazásához képest (edoxaban, rivaroxaban) a napi kétszeri dozírozás (dabigatran, apixaban) kedvezőbb biztonságossági profillal rendelkezik, aminek magyarázata a csúcs- és mélyponti koncentráció kisebb aránya lehet.

A jelen vizsgálat számtalan erősséggel bír. Először is, a Truven egészségügyi adatbázist használva a betegek reprezentatív mintáján keresztül a gyógyszerek alkalmazásának és a klinikai kimeneteleknek az idő függvényében történő (hosszú távú) értékelését lehetett elvégezni. Ráadásul a nagy mintaméret a kezelések hatásának sokszínűségére irányuló vizsgálatot is lehetővé tett a VTE-ben szenvedő betegek egyes alcsoportjai szerinti bontásban. Ugyanakkor megemlítendők ezen analízis korlátai is:
  • Mivel az adatbázisban nem szerepelnek az elhalálozással kapcsolatos dokumentációk adatai, ezért a vizsgálatban nem rögzítették az ambuláns betegek körében esetlegesen bekövetkező fatális kimeneteleket.

  • A friss vizsgálatok alapján VTE-ben az apixaban és a rivaroxaban a leggyakrabban felírt véralvadásgátló, ezért az egyéb potenciális komparátorokkal (warfarin, dabigatran, stb.) történő összehasonlítás – a kis esetszám miatt – nem lehetséges.

  • Nem állnak rendelkezésre a laboratóriumi értékek és egyéb változók (pl. D-dimer).

  • Az ICD-kódokon alapuló klinikai kimenetelek használata akár hibás kimenetel-osztályozást is eredményezhet.

  • Számtalan beteg kizárásra került, mivel esetükben nem volt igazolható a folyamatos egészségügyi ellátáshoz való jogosultság, ami a kiindulási kovariánsok és a korábbi gyógyszerelés pontos megállapításához szükséges.



  • Ez a retrospektív, becsült részvételi valószínűségen alapuló kohorsz analízis egyike azon első USA-beli populációs vizsgálatoknak, amely szerint a VTE-ben szenvedő betegeknél szekunder prevencióra alkalmazott apixaban esetében csökkent VTE rekurrencia és a súlyos vérzéses szövődmények alacsonyabb kockázata figyelhető meg a rivaroxabannal kezelt betegeknél tapasztalható eredményekhez viszonyítva. Ezen tanulmány eredményeinek megerősítéséhez a jövőben nagyobb elemszámmal végzett vizsgálatokra lesz szükség.

    A cikk megjelenését a Pfizer Gyógyszerkereskedelmi Kft. támogatta. A referencia dokumentumok a szerzőnél megtalálhatók.
    Lezárás dátuma: 2019.08.22. PP-ELI-HUN-0123



    Szemlézte:
    Dr. Deres Péter PhD
    belgyógyász-angiológus
    MH Egészségügyi Központ
    I. Belgyógyászati Osztály

    Eredeti közlemény:
    Dawwas GK, Brown J, Dietrich E, Park H. Effectiveness and safety of apixaban versus rivaroxaban for prevention of recurrent venous thromboembolism and adverse bleeding events in patients with venous thromboembolism: a retrospective population-based cohort analysis. Lancet Haematol. 2019 Jan;6(1):e20-e28. doi: 10.1016/S2352-3026(18)30191-1. Epub 2018 Dec 14.



    Kulcsszavak

    vénás tromboembolizáció, apixaban, rivaroxaban, direkt orális antikoagulánsok, szemlézés

    Kapcsolódó anyagok

    Az apixaban és a rivaroxaban összehasonlítása a rekurráló vénás tromboembolizáció és a vérzéses események vonatkozásában VTE-ben szenvedő betegeknél

    A rivaroxaban hatásossága és biztonságossága daganathoz társuló vénás trombózisos betegekben

    A FAST-MI regiszter (2005, 2010, 2015) a COMPASS tanulmány tükrében: A COMPASS-kritériumok alkalmazása infarktuson átesett populáción

    Rivaroxaban aszpirinnel vagy a nélkül a cardiovascularis betegségek szekunder prevenciójában: a COMPASS tanulmány klinikai alkalmazása

    A rivaroxaban és a warfarin hatékonyságának és biztonságosságának összehasonlítása nem valvularis eredetű pitvarfibrillációban és szívelégtelenségben egyidejűleg szenvedő betegeknél

    Hozzászólások:

    Nincs hozzászólás ehhez a cikkhez.

    A hozzászóláshoz be kell jelentkeznie.


    Extra tartalom:

     
    ROVAT TOVÁBBI CIKKEI

    Orális antikoagulánsok hatékonysága és biztonságossága

    Az ARISTOPHANES retrospektív, megfigyeléses vizsgálatban számos adatforrás felhasználásával hasonlították össze nagyszámú non-valvuláris pitvarfibrillációban szenvedő, nem K-vitamin-antagonista típusú orális antikoagulánst (NOAC) vagy warfarint szedő betegnél a stroke/szisztémás embolizáció és a súlyos vérzés gyakoriságát.

    Tovább


    A statin használata növeli a diabestes kockázatát

    A statint szedők körében különös hangsúlyt kell fordítani a diabetes megelőzésére.

    Tovább


    Képzelt diéta, valós fogyás – a placebo hatása a testsúlycsökkentésben

    A fejlett országok statisztikái alapján az elmúlt években folyamatosan nő a túlsúlyosak, illetve elhízottak aránya. Az “elhízásjárvány” kezelésére az eddig ismert leghatékonyabb testsúlycsökkentő terápiaként az energiafogyasztás korlátozása (diéta) és az energiafelhasználás növelésére szolgáló protokollok (elsősorban alacsony és közepes intenzitású aerob edzés) bizonyultak. Elméletben egyszerű és betartható a képlet: ha a páciens kevesebb kalóriát visz be, mint amennyit eléget, fogyni fog.

    Tovább


    Krónikus koronária szindróma

    Megjelent az Európai Kardiológus Társaság (ESC) “Krónikus koronária szindróma (CCS)” kezelésére vonatkozó új Klinikai Irányelve, amely a stabil koszorúér betegség terápiájával kapcsolatban 2013-ban megfogalmazott javaslatokat cseréli le.

    Tovább