Az olvasó a rendezvény referátumainak szerkesztett változatát tarthatja kezében, a mű azonban lényegesebben többre vállalkozik, mint amit a szokványos konferenciakiadványoktól várunk. Ahogy a szerkesztő mondja: „Az életvégi döntések tudományos igényű megközelítésénél a jog racionalitása mellett kellő teret kell kapniuk azoknak a tudásterületeknek is, amelyek hozzájárulhatnak a közös emberkép megtalálásához.” A kötet figyelmet fordít az életvégi döntések dilemmáinak interdiszciplináris megközelítésére, egyedülálló szintézist teremtve a normatív és pozitív tudományterületek eredményei között. Rámutat az eutanázia társadalmi megosztottságára, és annak okaira. Eser gondolatai nyomán: „az eutanázia és öngyilkosság megítélésével kapcsolatban felmerülő viták alapját gyakran egyszerű fogalmi félreértések képezik, melyek az egységes terminológia hiányából fakadnak.” A szerző értelmezésében az „eutanázia” fogalomkörébe esik „az orvos minden szándékos cselekménye, amellyel foglalkozása körében a beteg életét, annak kifejezett vagy vélelmezett beleegyezésével kioltja vagy megrövidíti”. Ez a meghatározás nem csupán az előzetes büntetőjogi értékelés szempontjait veszi figyelembe, hanem az európai jogirodalom eredményeit, illetve az orvosi hivatásrend etikai definícióit is.

Részletes ismertetéseket olvashatunk az életvég orvosi problémáiról, mindenekelőtt az intenzív terápia kérdéseiről (Rozgonyi Zsolt, Élő Gábor, Zubek László). Varga Réka – a hazai pszichológiai-pszichiátriai irodalomban egyedülálló tanulmányából – megismerhetjük a „pszichogén halál” fogalmát.

A kötet írásaiból tájékozódhatunk az európai kultúrtörténetre jelentős hatást gyakorló egyházak tanításairól, különös tekintettel a morálteológiai aspektusokra. Kék Emerencia a katolikus, Füsti-Molnár Szilveszter és Orosz Gábor Viktor a protestáns megközelítésekbe vezeti be az olvasót, Darvas Iván rabbi a zsidó vallásjog szempontjából elemzi a kérdéskört. Kiemelendő Hámori Antal kánonjogi tanulmánya is.

F. Kiss Gabriella és Szebik Imre a halálfogalom és a kiskorúakkal, illetve az újszülöttekkel kapcsolatos életvégi döntések jogi és alkalmazott etikai implikációit vizsgálják, felmutatva az agyhalál és az agyszületés definíciós nehézségeit, valamint a teratanázia és neonatális eutanázia súlyos társadalmi problémáit.

A jogtudományi fejezetben Buzás Péter az európai emberi jogi bíráskodás legfontosabb irányait foglalja össze, a hazai alapjogi gondolkodás fejlődéséről Zakariás Kinga ad áttekintést. Belovics Ervin a büntetőjogi életvédelem legfontosabb intézményeit mutatja be, míg Kussinszki Anikó és Stánicz Péter empirikus tanulmánya az életvégi szabályozás jogérvényesülési problémáit tekinti át. Filó Mihály és szerzőtársa, Kiss Máté Jenő komparatív szemléletű esszéje az asszisztált öngyilkosság szabályozását mutatja be Európában, kitekintéssel az angolszász jogcsaládra is.

A szerkesztő és a szerzői közösség hiánytalanul teljesítették vállalásukat: „A társadalmat megosztó, gyakran nyomasztó ideológiai ellentétekre épülő vitáknál – az életvégi döntések megítélése kétségkívül idesorolható – a jognak a mindenki számára tolerálható erkölcsi minimum szerepét kell betöltenie. Az alapvető mérce meghatározása mindenekelőtt egy olyan emberkép feltételezésén alapulhat, amely a vita minden résztvevője szemében egyaránt elfogadható. Ezek a közös feltevések alapozzák meg ugyanis a társadalom kohézióját.”

A kötet fontos hozzájárulás az emberhez méltó halál magyar nyelvű irodalmához. „Kötelező olvasmány” a területtel foglalkozó szakemberek számára, de ajánlható minden gondolkodó embernek, aki választ keres a méltóság és az elmúlás kérdéseire.

Dr. Varga József PhD-hallgató (ELTE, ÁJK)

Irodalomjegyzék

 1.    Filó Mihály: Az „emberhez méltó halál” konferencia és kerekasztal-beszélgetés az eutanáziáról és az életvégi döntésekről az ELTE Állam- és Jogtudományi Karán. Magyar Tudomány 2010/9;1106-1107.

 2. Filó Mihály (szerkesztő): Autonómia, életvédelem, jogbiztonság, Budapest: ELTE Eötvös Kiadó; 2022.

 3.  Filó Mihály: Pillanatfelvétel a magyar eutanázia-vitáról – megjegyzések Hámori Antal írásához. Magyar Jog 2017/11;668-680.