Máté Gábor, kanadai orvos a Normalitás Mítosza címet viselő előadásában a kirekesztő nyugati értékrendet és kultúrát tárgyalta, szerinte a materialista szemlélet patogén-tényező számos mentális betegségben. A kanadai orvos szerint az utilitarizmus, a versengő és egyéni örömelvet hirdető kultúránk folyamatos és konzekvens elembertelenedéshez és tömeges boldogtalansághoz vezetett, amely folyamatban a konszumerizmus is kulcsszerepet játszik. A normalitás fogalma kapcsán kiemelte, hogy a mentális betegségek spektrumszerű elrendezést mutatnak, a személyiség működése rendkívül összetett és még kevéssé ismert. A mentális betegségek bináris (normális és abnormális) felosztása helyett sokkal adekvátabb ha egy kontiinumnak tekintjük őket. Máté szerint paradox módon a skizofrén betegnek számára nem Észak-Amerika nyújta a legjobb ellátást, hanem egyes indiai faluk, ahol a kirekesztés helyett az elfogadás, az integráció és a szociális kapcsolatok megtartó ereje értelmet adhat a szenvedésnek. Szomatikus betegségek és terápiájuk is erős összefüggést mutatnak a környezeti tényezőkkel. Ma már a kontextuális tényezők tudatos felismerése és kezelése a nyugati szomatikus orvoslás feladata lenne, illetve team-munkában a pszichoszociális és spirituális segítségnyújtás is. A második francia forradalom, a posztstrukturalista fordulat óta nyilvánvaló, hogy a mentális betegség is szociális konstruktum. A közösségi pszichiátriai ellátás hangsúlyozza a beteg, illetve tapasztalati szakértő partnerként történő kezelést, felelősséggel való felruházását, illetve azt, hogy a felépülés egy erősen individualizált és egyben közösségi folyamat, amelyben a hospitalizáció és a farmakoterápia is helyett kaphat, ám ez soha nem árthat, illetve soha nem írhatja felül az emberi méltósághoz fűződő alapvető emberi jogokat. Ismert, hogy a pszichiátriai betegek lakóhelyén történő ellátása a hatékony megoldás. Máté a teljes betegségfogalomra kiterjeszthetőnek tartja a konstruktivista álláspontot, szerinte a betegség sohasem nem egyedi, izolált jelenség, sőt (betegségenként változó mértékben ugyan, de a) kialakulásuk is kulturálisan meghatározott. Azok a társadalmak, amelyek elvágnak a közösségből, főkent az individualizmus ideológiájánnak és intézményeinek segítségével szükségszerűen megbetegítenek. Számos epidemiológiai kutatás látszik alátámasztani, hogy a civilizációs betegségek közvetlenül a nyugati életformánkból adódnak (megváltozott alvás, értintés, étkezés, mozgás, ébrenlét stb.) Szintén direkt patogén tényezőnek látja azt, hogy a materialista társadalomban az értékrend csúcsán kikezdhetetlenül az anyagi javak és a megszerzett, illetve mutatott társadalmi státusz áll. A kialakult társadalmi versengés és kiemelkedési kényszer, valamint a kóros személyközi uralmi vágy nem enged teret más értékkonstrukciók kialakulásának és megszilárdulásának. Az egyén a fogyasztása mentén kerül végső értékelésre és mindez háttérbe szorítja a művészeti, spirituális vagy közösségi értékeket, vagy azokat is piacosítja. Akik nem fogyasztanak vagy termelnek hard piaci értékeket, azok értéktelenek társadalmunk számára. Mindez – Máté Gábor szerint – direkten patogén tényező. A folyamat ugyanakkor nem teljesen visszafordíthatatlan, egyéni és globális terápiás lehetőséget Máté a spiritualitás intelligenciában lát, amelyet – sajátosan - úgy definiál, hogy az evolúciós szempontból eredetinek tekinthető erős emberi társas beágyazottságba, közösségi támogatásba, az együttérzésbe történő visszahívás. Brys Zoltán eLitMed.hu