TARTALOM

 VISSZA

 


A súlyosan fenyegetett gerinces fajok közel fele szigeteken él



| |
 

A súlyosan fenyegetett gerinces fajok csaknem fele szigeteken él világszerte - derült ki egy tanulmányból, amely szerint a szigeteken végbemenő kihalásokért elsődlegesen felelős invazív fajok megfékezésével az érintett 1189 fenyegetett faj 95 százaléka jól járna.

A Kaliforniai Egyetem Santa Cruz-i campusának (UCSC), az Island Conservation, a BirdLife International szervezeteknek és a Természetvédelmi Világszövetségnek (IUCN) az invazív fajokkal foglalkozó szakemberei több mint ezer adatbázist, publikációt és jelentést átvizsgálva, valamint több mint 500 nemzetközi szakértővel konzultálva hozták létre a Threatened Island Biodiversity Database, vagyis a biológiai sokféleség elsorvadása által fenyegetett szigetek adatbázisát - olvasható a PhysOrg tudományos-ismeretterjesztő hírportálon.

A Science Advances című folyóiratban megjelent tanulmány készítői a Természetvédelmi Világszövetség vörös listáján veszélyeztetettként vagy súlyosan veszélyeztetettként szereplő 1189 szárazföldi gerinces fajt - kétéltűeket, hüllőket, madarakat és emlősöket - azonosítottak és térképeztek fel 1288 szigeten.

Ezután megnézték, hogy vannak-e nem őshonos, invazív gerincesek, például patkányok vagy macskák az adott szigeteken. A világon egyedülállónak számító adatbázis az egyes szigetekre vonatkozó társadalmi, politikai és ökológiai információkat is tartalmaz.

A tanulmány vezető szerzője, Dena Spatz szerint az adatbázis révén sokkal tudatosabb és hatékonyabb természetvédelmi intézkedéseket lehet kidolgozni.

A szigetek mindössze 5,3 százalékát alkotják a Föld szárazföldi területeinek, mégis az 1500 óta feljegyzett kihalások 61 százaléka ezeken az izolált területeken ment végbe. A kipusztulások többségéért az invazív fajok - különösen a rágcsálók és a macskák - a felelősek, amelyek az esetek legalább 44 százalékában közrejátszottak a különböző madár-, emlős- és hüllőfajok kihalásában az elmúlt évszázadokban.

A kutatók szerint sok sziget esetében lehet alkalmazni olyan biobiztonsági intézkedéseket, amelyekkel megakadályozható a nem őshonos fajok megtelepedése. A már invazív fajokkal terhelt szigetekről pedig teljes mértékben el lehet távolítani a betolakodókat, segítve az őshonos fajok regenerálódását.

Az adatbázis révén pontosan meg lehet határozni a jövőben, hogy mely fajok és hol szorulnak védelemre.

Egy másik, a Nature című folyóiratban közölt tanulmány szerint a világ biológiai sokféleségének elsorvadása - elsősorban az őshonos növényzet és az erdők kiirtása révén - hét területen, Indonéziában, Ausztráliában, Malajziában, Pápua Új-Guineában, Kínában, Indiában és Hawaiion a legnagyobb mértékű.

Forrás: MTI
MTI 2017. október 26., csütörtök 15:56

Kulcsszavak

MTI, környezetpusztítás, invazív fajok, természetvédelem

Kapcsolódó anyagok

Hozzászólások:

Nincs hozzászólás ehhez a cikkhez.

A hozzászóláshoz be kell jelentkeznie.


Extra tartalom:

 
ROVAT TOVÁBBI CIKKEI

Francia-magyar együttműködés az immunrendszer kutatásában

Az embrionális idegrendszer részét képező ganglionléc szerepét vizsgálja az immunrendszer fejlődésében egy francia-magyar kutatócsoport.

Tovább


Új eredmények a pollen és a klímaváltozás kapcsolatáról

Ez az első olyan cikk a nemzetközi szakirodalomban, amelyik globálisan mutatja ki, hogy a hőmérsékleti minimumok és maximumok folyamatos emelkedése hozzájárul az éves pollenkoncentráció növekedéséhez és a pollenszezon meghosszabodásához, az állomásonkénti összes pollenfajta együttes vizsgálata alapján.

Tovább


A tartós betegséggel élők kerüljenek az Európai Unió egészségpolitikájának fókuszába!

2019-ben az európai polgárok új Európai Parlamentet választanak és új Európai Bizottság is alakul. Ezek a változások egy kihívásokkal teli politikai környezetben zajlanak, fennáll a lehetősége, hogy az Unióban csökken az egészségügy szerepe a 2020 utáni időszakban.

Tovább


Sikeres véradás a Szegedi Tudományegyetemen

Nem hiába nyerte meg néhány évvel ezelőtt a Szegedi Tudományegyetem az országos felsőoktatási véradóversenyt: a hallgatók, oktatók és az egyetem munkatársai között nagyon sokan vannak, akik fontosnak tartják az önkéntes véradást. Ezt bizonyította az is, hogy az év 100. napján, április 10-én, 252 fő jelent meg véradáson – közülük 187-en adtak vért. Ez volt az első olyan véradás, amelyen kiemelkedően magas volt a külföldi hallgatók száma.

Tovább