Az öregedés testi velejáróival az orvostudomány próbálja felvenni a küzdelmet, néhány területen sikereket is ér el. Kevesebb figyelmet fordítunk az öregedés lelki-szellemi vonatkozásaira.
Régen az öregedés természetes velejárójának tartották például a csontok törékenységét, a cardiovascularis teljesítőképesség csökkenését, a hallás és látás romlását, az erectilis funkció zavarát. Mindezek ma már inkább „betegségek”, amelyekre kell és illik gyógyszereket szedni. Nem az élet normális velejárói, hanem leküzdendő kórképek. Az öregedés testi velejáróival az orvostudomány próbálja felvenni a küzdelmet, néhány területen sikereket is ér el, gondoljunk csak a csontritkulás gyógyszereire vagy a kitűnő vérnyomáscsökkentőkre.

Kevesebb figyelmet fordítunk az öregedés lelki-szellemi vonatkozásaira. Pedig a szociális környezet, a szabályok-szokások sokkal mélyebben hatnak az öregedésre, mint azt gondolnánk. Az a 30-as nő, aki már csak a hidegben toporogva a korcsolyapálya széléről nézi botladozó gyermekét, ahelyett hogy együtt száguldoznának, mert ő már „anyuka”, és az ő társadalmi szerepe az aggódó várakozás, hamarabb hízik el, lesz unalmas és depressziós, mint aki a közönségre fittyet hányva igenis vállalja, hogy tekintélyromboló módon néhányszor fenékre esik a jégen. Lehet, hogy ugyanez a nő vagyonokat költ ránctalanító kozmetikumokra, hajfestékre, fogyasztó csodaszerekre, de mindez hiábavaló, ha a gondolatai időközben megöregedtek.

A jelenben élés, a pillanat örömeinek a megragadása nem életkorfüggő. És sokszor nem is pénzfüggő, mint ahogy pedig sokszor hangzik a kifogás. Egy néhány órás séta a budai hegyekben 62 éves kor után már nem kerül tényleg semmibe, mert a tömegközlekedésért sem kell fizetni. Igazából csak annyi kell hozzá, hogy merjünk örülni annak, ami van, ahelyett hogy siránkoznánk azon, ami elmúlt vagy meg sem valósulhatott. Nem azért, mert haszna, még csak azért sem, mert célja van, egyszerűen csak azért, mert jó. Az élet öröme, mint önmagáért való cél segíthet az egészség, az önellátás képessége minél további megőrzésében.
Mi más értelme van az életnek, mint hogy örüljünk neki?

Sokat tanulhatunk erről a mediterrán népektől, ahol feltűnően sok aktív, derűs öreget látni. Erről szól a Magyarországon „Vénasszonyok nyara” címen bemutatott olasz film, amelyben a hatvanas főhős munkanélkülivé válván elvállalja saját, 90-hez közelítő édesanyja mellett másik három hasonlóan idős hölgy gondozását. Tőlük tanulja meg, hogy az élet az utolsó napjáig örömre érdemes.

Lipták Judit

Hozzászólások:

Nincs hozzászólás ehhez a cikkhez.

A hozzászóláshoz be kell jelentkeznie.

 

Érzelmek iskolája

Minden érzelmünknek megvan a maga élettani jelekkel körülírható, az evolúció során kialakult szerepe. A szervezetet más és más reakciókra készítik fel, és ezek a hormonális és egyéb változások tudományos módszerekkel is mérhetők. Az állatokban és gyermekekben tetten érhető, ahogy az érzelem cselekedetben folytatódik; felnőttekre már jellemzőbb az érzelmek elrejtése, elfojtása, elaborálása

Tovább

Vizelettel, vérrel, verítékkel

A népi és tudományos gyógyászat évezredek óta használja az emberi testnedveket gyógyászati célokra. A testrészek és szervek vagy éppen salakanyagok felhasználása a mágikus gondolkodással függ össze. Ezek a „hozzávalók” rendszerint szerepelnek a varázslás és mágikus befolyásolás eszköztárában is.

Tovább

Mélakórra csengőfű...

Gyógynövényekkel évezredek óta gyógyítanak, s ma is a házipatika részét alkotják.

Tovább

Romolhatatlan szívvel – a múmiák

Bizonyos elképzelések szerint a múmiák kutatásakor a képzőművészet megszületésének lehetünk tanúi.

Tovább