hirdetés

TARTALOM

 VISSZA

 


Úrrá lenni a kétségbeesésen


Úrrá lenni a kétségbeesésen

| |
 


Kierkegaard föl szokta panaszolni, hogy "a különbségtevések kora elmúlt". A kétségbeesés és a depresszió megkülönböztetésének kora biztosan elmúlt. Sőt, ha valaki manapság azt mondaná, hogy erőt vett rajta a kétségbeesés, bizonyosan azt gondolnánk, valójában azt akarta mondani, hogy depresszióba esett. Nyilvánvaló, hogy a "kétségbeesés" a megszentelt rend összeomlásával került használaton kívül. Régen a kétségbeesést a hét főbűn egyikeként tartották számon, mert úgy gondolták, aki kétségbeesett, az elfordult Istentől.

Ma a kétségbeesésen csüggedtséget értünk, a csüggedtségen depressziót, a depressziót meg az ember - mint Kierkegaard mondja – „mit Pulver und Pillen” kezeli, azaz gyógyszert szed rá. Időnként elégedetlen vagyok ezzel a mai tendenciával, hogy a lélek minden fájdalmát valamiféle "kémiai egyensúly megbomlásán" alapuló betegség tüneteként kezeljük. Kierkegaard komoly figyelmet szentelt a mentális gyötrelmek értelmének; a témára vonatkozó elmélkedései sokat mondhatnak egy olyan kor számára, amikor a legtöbb ember élete valamely szakaszában lelki problémái - leginkább depressziója - kezelésére orvosi segítséget vesz igénybe.” – írja Gordon Marino bölcseleti író a nagy filozófusról.

Fölmerül a kérdés, hogy bölcseletről van-e szó egyáltalán, ha Kierkegaard életművét tekintjük – hiszen életének nagy filozófiai, teológiai dilemmáit jelenítette meg, kérdésfeltevései minthacsak az irodalom eredetvidékéről származnának egyszerre játékosan és filozófiai súlyokkal terhelten.

Nézetei szerint a filozófiának le kell mondania az objektivitás általános igényeiről, s kizárólag egzisztenciális problémákra kell irányulnia, s így az individuális emberi lét vizsgálatát tartotta elsődlegesnek.

Tudva lévő, hogy egész életében küzdött a melankóliával Kierkegaard (kinek nevét nem igazán tudjuk, hogyan is kellene kiejtenünk, s maga a név jelentése is baljós, templomkert, ami abban az időben gyakran sírkertnek adott otthont). Vizsgáló szemmel figyelte és bőséges jegyzetekkel látta el az átélt mélakórt.

E lelki fájdalom sajátos sötét színbe vonta életét, állandó és feloldhatatlan lelki gyötrelmeket okozva, melyek tüneteit a természettudós állhatatosságával figyelte meg és rögzítette.

Mindazonáltal depresszióját vizsgálva arra a következtetésre jutott, hogy az szellemi tanítója is lehet: "Leírhatatlan áldás számomra, hogy olyan depressziós vagyok, amilyen vagyok. Ha természettől boldog ember lettem volna, és úgy tapasztalom meg azt, amit íróként megtapasztaltam, azt hiszem, szükségképpen megbolondultam volna." Veleszületett melankóliáját tanítómesterének tekintette, amely megtartja őt, rögzíti az istenfélelemben és nem engedi belehullani a képzelgésbe.

"Volt merszem mindenért imádkozni, még a legmeggondolatlanabb dolgokért is, egy kivételével: nem imádkoztam avégett, hogy megszabaduljak korai éveim óta gyötrő mélységes szenvedésemtől, amelyet Istennel való kapcsolatom részének értelmeztem."
Kierkegaard az emberi létezéshez igazítja az eszméket, bölcselete szerint az élet értelmetlen, hiszen félelemmel telítődött s a lét kérdéseit csak irracionálisan, vallásos megközelítésből lehet vizsgálni. A kétségbeesés a szellem, az én betegsége, amelynek három általános formája lehet. ha nem tudjuk, hogy van énünk; ha nem akarunk önmagunk lenni vagy ha önmagunk akarunk lenni.

Az emberi létezés az esztétikai: spontaneitás és szabadosság, az etikai: jó lelkiismeret, és a vallási: végtelen rezignáció -- stádiumokon halad keresztül. A vallás ily módon a lét legfelsőbb állapota és a `kereszténység nem tan, hanem egzisztenciális üzenet`.

A választás, szabad akarat, egzisztenciális döntések kérdéskörében feltárja az ismétlés problematikáját: “Csak a szellem ismétlése lehetséges, az időbeliben ez sohasem lesz olyan tökéletes, mint az örökkévalóságban, mely az igazi ismétlést jelenti.” A földi jó világában Kierkegaard szerint van, ami visszakapható, de az ember – ha nem figyel – a minden elnyerésén túl rémületesen könnyen elveszít valamit, ha kétségbeesik: elveszti önmagát.

Filozófiáját tekintik az egzisztencializmus első megnyilvánulásának.

NZS


Kapcsolódó anyagok

Kiállításajánló: A természet fogaskerekei

Hogyan tekintenek a vidéki páciensek a gyógyszerészi szolgáltatásokra?

Hozzászólások:

Nincs hozzászólás ehhez a cikkhez.

A hozzászóláshoz be kell jelentkeznie.


Extra tartalom:

 
ROVAT TOVÁBBI CIKKEI

Kiállításajánló: A természet fogaskerekei

Venczel Attila egy autonóm újrakezdő, aki az élete több területén is anakronisztikusnak számító eljárások felé fordult. Hagyományőrző fotográfiával foglalkozik, hagyományőrző lövészettel, és kézműves nyomdát üzemeltet

Tovább


Csecsemők a szeméttelepen

Diszfunkcionális családok: amikor több a torzulás, mint a szépség. Ahol a legjobb esetben is csak nő a gyerek, mint a gomba. „Mégis felnőttünk valahogy”, szokás mondani. Na igen, felnőttünk. Hiszen nő a gyerek, mint a futónövény, kapaszkodik a betonfal repedésein a fény felé.

Tovább


Személyes nekrológ Láng István akadémikusnak (1931-2016)

Még nem láttam embert ennyit dolgozni, pedig körülbelül hatvan éves korodtól kezdve emlékszem rád. Olyan szép ritmusban csináltad, hatékonyan, látszólag könnyedén és megállás nélkül. Sokat segített ebben az alaposságod és a taktikai érzéked: gondosan megterveztél mindent, óvatosan, előrelátóan. A napi rutinodnak éppúgy része volt az aktuális ügyek intézése, mint az 5 évvel későbbi események előkészítése.

Tovább


A kézműves fotográfia

Különleges fotókiállítás nyílt Szentesen december 3-án a Tokácsli Galériában. A Fridrich János emlékkiállítás megidézi a régmúlt városi fényképészeinek világát, és bemutatja a régi technikák továbbélését is.

Tovább


Úrrá lenni a kétségbeesésen