hirdetés

TARTALOM

 VISSZA

 


Úgy érzem, álomvilágba léptem


Úgy érzem, álomvilágba léptem

| |
 

Henri Julien Félix Rousseau 1844. május 21-én született Lavalban, eladósodott családja iskolaéveinek végén egy Loire menti kisvárosba, Angersba költözött. Egy helyi ügyvéd írnokaként kezdett dolgozni, de kisebb lopásokon érték, és a büntetés elől a hadseregbe menekült. Négyévnyi katonáskodás után Párizsba költözött, hivatalnoki fizetéséből támogatta megözvegyült anyját. 1863-ban elvette szállásadója tizenöt éves lányát, hat gyermekükből csak egy érte meg a felnőtt kort. 1871-ben a párizsi illetékhivatal adóbeszedője lett, ezért is nevezték vámosnak.

Közben festeni kezdett, és amikor negyvenkilenc évesen nyugdíjba vonult, már csak kedvtelésének élt. Saját állítása szerint a természeten kívül nem volt más tanítója, bár egy akadémikus festő ellátta némi útravalóval, és festményeket is másolt a Louvre-ban. Gyakori vendége volt a párizsi botanikus kertnek, szavai szerint "mikor belépek ezekbe az üvegházakba, és az egzotikus tájak furcsa növényeit nézegetem, úgy érzem, álomvilágba léptem".

1886-tól rendszeresen kiállította képeit a Függetlenek Szalonjában, az első elismerő kritikára azonban 1891-ig várnia kellett. 1893-ban a Montparnasse egyik műtermébe költözött, ahol haláláig élt, utolsó éveiben főleg egzotikus tájképeket festett. Leghíresebb művei a Tigris küzdelme egy bivallyal (1891), az Alvó cigánylány (1897), A kígyóbűvölő (1907), a Flamingók (1907), az Álom (1910). Az anatómia, a perspektíva, a kompozíció ismerete nélkül alkotott, ösztönösen rendezte el a színeket és a formákat.

Saját korlátait nem érzékelte, nagy mesternek tartotta magát, és még az sem keserítette el, hogy kortársai lekicsinyelték, az "iskolázott" festők képzetlennek tartották. Jobbára csak a fiatal avantgárd művészek értékelték, köztük barátai, Picasso és Apollinaire.
Más műfajokban is kipróbálta magát: két színdarabot is írt, és néhány festményéhez hosszadalmas magyarázatokat fűzött.

Halála után egy esztendővel retrospektív kiállítás nyílt műveiből a Függetlenek Szalonjában. Életműve a naiv festészet reneszánszát indította el, de a szürrealizmus előfutárának is tekintik. Nem csak festőkre hatott, a fiatalon elhunyt amerikai költőnő, Sylvia Plath több versét, Joni Mitchell kanadai dalszerző, énekesnő egyik szerzeményét is az ő képei ihlették.

Kapcsolódó anyagok

Absztraktok

Program

A Magyar Stroke Társaság XIII. Konferenciája és a Magyar Neuroszonológiai Társaság X. Konferenciája Absztraktfüzet

Az optimális betegkiválasztást támogató képalkotó diagnosztika alapelvei akut ischaemiás stroke-ban

A stroke-betegek táplálásterápiájáról

Hozzászólások:

Nincs hozzászólás ehhez a cikkhez.

A hozzászóláshoz be kell jelentkeznie.


Extra tartalom:

 
ROVAT TOVÁBBI CIKKEI

A gyógyító alkotói láz – Beszélgetés M. Kecskés András pantomimművésszel

A pantomim, a mozgásművészet és színházművészet elemeit egyesítem. Például jellegzetes pantomimes eszközöket használok elvont fogalmak kifejezésére. Egyszerű példát említve, pantomimes alaptechnika a súly cipelésének megjelenítése, de ezt a lélek mázsás súlyának kifejezésére is lehet használni.

Tovább


Közös jelek, bábeli zűrzavar -- beszélgetés Boros Mátyás képzőművésszel

Régóta rajzoló ember vagyok, a családi legenda szerint a rácsos ágyban kezdődött. Az idők során akarva-akaratlanul kialakítottam olyan biztos pontokat, formákat, amelyeket rajzolás közben bármikor elő tudok venni.

Tovább


„Kivisszük a betegséget, behozzuk az egészséget”: tavaszi gyógyító hiedelmek

Az érdekességre törekedve tekintjük át a magyar nyelvterület tavaszi gyógyító szokásait.

Tovább


Egy közös történet: Az Olaszliszkai

Egy színházi előadás arról, hogy miért érzi valaki annyira reménytelennek az életet ebben a pillanatban Magyarországon, hogy véget vessen az életének. És bár ez nem lehetett az alkotók szándéka, de egy előadás arról, hogy miért lett öngyilkos Borbély Szilárd.

Tovább


Úgy érzem, álomvilágba léptem