hirdetés

TARTALOM

 VISSZA

 


Shakespeare rejtélyei


Shakespeare rejtélyei

| |
 

Shakespeare, a nagy drámaíró 1564 április 23-án született és 1616-ban ugyanezen a napon halt meg, 52 éves korában. Életének eseményei számos ponton rejtélyesek, csakúgy mint halálának oka. De megkérdőjelezték már heteroszexuális nemi identitását, protestáns elkötelezettségét. Sőt, drámaírói mivolta is bizonytalan. Az az elmélet például, miszerint drámái valaki más tollát dicsérnék, a 19 században született, és buzgó hívei ennek az ideának ma is szép számmal akadnak.

Szerb Antal A világirodalom történetéből: "Amióta Shakespeare-kultusz van, él az a feltevés is, hogy a Shakespeare-darabokat nem W. Shakespeare írta, a színész, hanem valamelyik korabeli nagyúr, aki szégyellte darabjait saját neve alatt közrebocsátani Ezek a 'hipotézisek', ha jól meggondoljuk, nemcsak ostobák, hanem felháborítóak is; alapjuk az a konok sznobizmus, amely nem hajlandó feltételezni, hogy a világirodalom legnagyobb drámáit grófnál alacsonyabb rangú ember is szerezhette."

Számtalan feltételezés létezik tehát, hogy a stratfordi gyapjúkereskedő fia helyett, aki nem sok iskolát végzett, és nem volt világlátott ember, nem járt messzi tájakon, nem voltak különösebben rangos ismeretségei ki mindenki szerezhette volna inkább az univerzális élményekben és tapasztalatokban gazdag, máig ható műveket.
Szó volt arról, hogy talán Sír Henry Neville, diplomata és udvaronc a szerző, vagy pedig Shakespeare műveit mégis inkább I. Erzsébet királynő, talán-talán a trónját megöröklő I. Jakab király írta. De fölmerült a kor neves művésze, John Donne mellett Christopher Marlowe neve is. Közel ötvenre tehető immár azoknak a száma, akiknek neve ilyen értelemben felröppent az idők során.

De halálának oka sem ismeretes. A fölött is szívesen töpreng az utókor tudós elméje.
A súlyos nemi betegség gyanúja mindenképpen ott szerepel a listán. A chicagói egyetem folyóiratában megjelent tanulmány szerint a nyilvánosházakat akkoriban látogató férfiak mindegyike érintett lett, elkerülhetetlen volt számukra akkoriban, hogy el ne kapják a kórt.
Egy amerikai orvos (forrás: Journal of Clinical Infectious Diseases, The Sydney Morning Herald), Dr. John Ross véleménye szerint William Shakespeare szifiliszben szenvedett. John Ross szerint a kórt akkoriban mindenki elkapta, aki megfordult nyilvánosházban. Továbbá olyan élethűen örökítette meg műveiben az ilyen jellegű betegséget, hogy ez csak a személyes érintettséget bizonyíthatja. Az Athéni Timonban például.

Timon
Maradjatok ringyók! […]
Oltsatok aszályt,
a férficsontba: rokkantsátok a
Döfő sarkantyut: a hangot az ügyvéd
Torkában, hogy ne rikoltozzon a
Hazug jog mellett; fekély verje a
Papot, ki a hús ellen mennydörög
S ringyókhoz jár: le az orrát tövig!
Orrának nyerge se maradjon annak,
Aki csak a magáét szimatolja
A közjóból! Kopasszátok a göndör
Hetvenkedőt: nyögjön sebeitektől
A sebezhetetlen szájhős! Halálos
Mérget mindenbe, hogy sorvadjon el
A nemző ölet! – Nesztek, még arany:
Rontsatok mást, s ez rontson titeket
És legyen sírotok a fertő!
(Shakespeare: Athéni Timon (IV. 3.), fordította Szabó Lőrinc)

Másrészt, ezt a diagnózist igazolná az is, hogy az író visszavonulttá vált és végtagvizenyő keserítette életét, ami miatt kézírása is jelentősen megváltozott.
Mások azonban cáfolták ezt a feltevést.

Az irodalomtörténészek azonban igyekeznek megvédeni hősüket.
Más országok kutatói más eredményre jutnak: a németek szerint a nyirokszövetek rosszindulatú daganatában, lymphomában szenvedett. Egy angol irodalomprofesszor, Hildegard Hammerschmidt-Hummel pedig olyan daganatos betegségre gyanakszik, mely a drámaíró portréin, illetve halotti maszkján is tetten érhető, az ábrázolásokon állítása szerint jól kivehető a bal szem alatti tumor. De ezt a feltevést is sokan cáfolták mind módszertani alapon, mind pedig azért, mert a vizsgált portrék között állítólag sok a hamisítvány.
Talán 2016-ra, William Shakespeare halálának négyszázadik évfordulójára mindenről többet tudunk majd.

NZS
eLitMed


Kapcsolódó anyagok

A pánik a legtisztább önmagunkkal áll kapcsolatban – interjú Parádi Józseffel

Atipikus Hirayama-kór: betegségkezdet a felső végtag proximalis részén

Hozzászólások:

Nincs hozzászólás ehhez a cikkhez.

A hozzászóláshoz be kell jelentkeznie.


Extra tartalom:

 
ROVAT TOVÁBBI CIKKEI

A pánik a legtisztább önmagunkkal áll kapcsolatban – interjú Parádi Józseffel

Parádi József neurológus, pszichiáter és pszichoterapeuta sok évvel ezelőtt visszaadta a gyógyszerfelírási engedélyét. Úgy látja, hogy bár bizonyos, súlyos esetekben szükség lehet gyógyszeres kezelésre, a pszichoterápiás munka az elsődleges számára: a tüneteket elsősorban szerencsésebb fenomenológiai úton megérteni és feldolgozni.

Tovább


Aki bújt, aki nem

Sokféle hatás érte Herbert Anikot, művésznevén Hanikot Rejtett kert című kiállításának megalkotásakor. Az inspiráció egy része könyv formájában ott hever a Zend installációként elnevezett asztalon, így például egy japán verses könyv, Borges angol nyelvű novelláskönyve a The Garden of Forking Paths. Mindezeken túl Radnóti Miklós Bori notesze, Szabó Magda Danaida és Abigél regényei, Kertész Ákos Makrája is fontos ihletforrás volt számára.

Tovább


Invazív -- Kiállításajánló

A Semmelweis Orvostörténeti Múzeuma tisztelettel meghívja Önt Szabó Beáta: Invazív című kiállításának megnyitójára. Időpont: 2018. április 17. 19:00

Tovább


Amikor az orvos egyben filozófus is volt

Habár a filozófusok, a bölcsesség szeretői minden korban kevesen vannak, a filozófiának léteznek sűrűsödési időszakai. Ilyen koncentrált periódus volt az ókori görög (athéni) civilizáció aranykora. A medicina értékrendjét, metafizikáját (az aktív eutanázia és a magzatelhajtás tilalmát, „a beteg java a legfőbb törvény” -t) az aszklépioszi hagyomány alapján kinyilatkoztató, s az empirikusan vizsgálható fizikai hatóokról szóló kórtani elméletét (humorálpatológia) úgyszintén megteremtő Hippokratész kilenc évvel volt fiatalabb Szókratésznél, s amikor meghalt, Platón már az ötvenedik életévébe lépett.

Tovább


Shakespeare rejtélyei