TARTALOM

 VISSZA

 


Romolhatatlan szívvel – a múmiák


Romolhatatlan szívvel – a múmiák
Nagy Zsuzsanna
| |
 

A balzsamozás szokásában a festészet, szobrászat kivirágzásának pszichoanalitikus gyökereit találjuk, melyek a halál fölött úrrá lenni kívánó emberi szellemből erednek. Az idő múlása ellen védekezni kell – ez, úgy tetszik, ősi parancs fajunknál.

Múmiának egy elhunyt élőlény konzervált vagy konzerválódott testét nevezzük. A szó a perzsa „mümiyya”, azaz „szurok” kifejezésből ered. Az ókorban a folyók mentén található barnásfekete bitument varázsszernek tartották, és az egyiptomi balzsamozók a Ptolemaiosz-kortól kezdve gyakran ezzel kenték be a halott koponyáját.

Az egyiptomi vallás, mely a halál ellen harcol, a test materiális örökkévalóságától tette függővé a túlvilági életet. S a túlvilág elérése korántsem volt könnyű. Meg kellett őrizni az élet látszatát a halál valóságában is, vagyis meg kellett akadályozni oszlást, mely 2-3 napon belül bekövetkezett volna – ezért tartósítani kellett a testet.

Az ókori egyiptomiak hite rendkívül bonyolult, és minden ízében több összetevőt felsorakoztató vallás volt. E vallás szerint az emberi lélek többrétű, és megszületésekor a test többféle lelket is magába zár. Az egyik legfontosabb, a Ba-lélek, melyet madár formájában képzeltek el. Ez a lélek a halálkor elhagyja a testet, s hogy visszatalálhasson, és a tetemet tartósítani kell, mert ha a lélek nem találja meg a visszavezető utat, szakadatlan vándorlásra van ítélve. A halottat a testre helyezett amulettek vezetik a túlvilág felé vezető úton, s mielőtt belépne volna Ozirisz birodalmába, egy égi ítélőszék elé kell járulnia, mely elbírálja addigi életét. A szívét teszik mérlegre a bírák, az vallja meg, hogy nem gyilkolt-e, nem lopott-e. A mérleg serpenyőjében a szívvel szemben egy toll, Maat istennő tolla az ellensúly és a bizonyság: s csak azoknál marad egyensúlyban a mérleg, akik nem voltak bűnösök.

Thot isten írja fel az ítéletet, és a bűnöst a krokodilfejű Ammut isten falja fel nyomban. A szívet a szívszkarabeusz helyettesíti, mely a romolhatatlan szívet jelképezi a túlvilágon. A szkarabeusz- amulettet a halott mellé helyeztek, s a megfelelő válaszokat is rávésték hátuljára.

Az első múmia a vallási történetekben maga Ozirisz, akit Széth megöl, és széttépett és elhintett testrészeit felesége, Ízisz illeszti újra össze, gyolcsokkal egybekötözi és az így megtalált és föltámadt testtel lesz Ozirisz a túlvilág ura. Mivel Ozirisz a halottak ura, az ő amulettje a legbiztosabb védelmező a halottak számára. A Halottak Könyvének 155. fejezete szerint a következőeket kell elmondani:

„Emelkedj fel, ó Ozirisz! Gerinced most a tiéd, Ó mozdulatlan szívű isten! Nyakadba erő és szilárdság költözött, Lépj fel trónusodra, ó Osiris! Íme, öntök az áldott vízből, Hogy megszenteljem lábaidat. Elhoztam néked az arany Dzsedet... Örvendj hát, Osiris, e mágikus jel láttán!”


A tartósítást a balzsamozók végezték, csaknem negyven napig késztették elő a testet a mumifikálásra.A mumifikáció részleteiről az egyiptomiak semmit sem jegyeztek fel, így a tartósítás receptjét mindmáig homály fedi, s csak találgatásokra hagyatkozhatunk.
Jelenlegi ismereteink szerint az egykori eljárás során előbb eltávolították a testből a belső szerveket, majd az orron át az agyat kihúzták a fejből, eltávolították az összes belső szervet, kivették a szívet, átmosták a testüreget, amit illatszerekkel, fűszerekkel illatosítottak, és a kimosott testbe nátron tettek. Szintén nátron került a korábban eltávolított szervekre is.

A balzsamozásokat jelenlegi adataink szerint a negyedik dinasztia uralkodói óta, tehát i.e. 2613-2494 óta végezték, ám vannak már korábbról is, i.e. 5000-ből nyomai, hogy a testeket a sivatagi homokba temetve konzerválták.

A leghatékonyabb technikákat i.e. 1567 és 1200 között alkalmazták, amikor a már korábban említett eljárás mellett növényi olajokkal, és más szerves anyagokkal kezelt vásznakkal tekerték be a múmiákat, amelyek antibakteriális védelmet is nyújtottak. Az eltávolított belső részeket kanópuszedényekben elkülönítve őrizték a gonosz szellemek elől. A holttestet, miután kiszáradt, és eredeti súlyának a negyedére csökkent, gyantával vonták be.

A számtalan variáció között, mely az idő során előadódott, az is előfordult, hogy kozmetikumok segítségével életszerű megjelenést próbáltak adni neki, mielőtt vászoncsíkokba gondosan becsavarják.

Múmiákat a világ számos táján találunk, nemcsak Egyiptomban. Míg Egyiptomban a túlvilági élet feltétele volt az épen maradt test, más kultúrákban (Dél-Amerikában, Ausztráliában) azért őrizték meg a holtakat, hogy azok továbbra is az élőkkel maradhassanak, s részt vegyenek a közösség életének fontos eseményeiben. Mumifikálódás továbbá természetes módon is bekövetkezhetett, a lápok savai vagy a sivatagi homok szárító hatásának köszönhetően. A gleccserek belsejében vagy a fagyott talajban is leáll a bomlás folyamata, így a szerves anyagok megőrződnek.

A múmiák tudományos értéke abban rejlik, hogy fennmaradt lágyrészekből tudományos információ nyerhető: fény derülhet a viseletre, a táplálkozási szokásokra, és a betegségekre is. A régészek és antropológusok folyamatosan vizsgálják a mumifikálódott testeket, hogy felderítsék, hogyan éltek, mit ettek s milyen betegség volt jellemző korukra.
Múmiákat ma már csak emberi méltóságuk körültekintő tiszteletben tartásával lehet tárlókban kiállítani.

Az elmúlt két évszázadban azonban az ismert múmiák több mint 90 %-a - többezer év háborítatlan pihenés után - megsemmisült. Legtöbbjüket az emberi tudatlanság és gondatlanság pusztította el. Az egyiptomi múmiák nagy részét például a múlt század során gőzmozdonyokban tüzelték el vagy eladták gyógyszer gyanánt.
Megannyi elveszett információ a pusztulásuk.

Kapcsolódó anyagok:

Múmiák - kiállítás a Magyar Természettudományi Múzeumban


"Belelátni a múltba" -módszertani lehetőségek a paleoradiológiában

A védőoltások elleni propaganda veszélyei

Kapcsolódó anyagok

Magyar Klinikai Onkológiai Társaság X. Jubileumi Kongresszusa

A gyógyszerész által küldött napi SMS-emlékeztető hatásossága

Ápolásról másként, avagy miről is beszélünk?

Hormezis a modern orvoslásban

A vénás pangás rontja a veseműködést - fikció vagy valóság?

Hozzászólások:

Nincs hozzászólás ehhez a cikkhez.

A hozzászóláshoz be kell jelentkeznie.


Extra tartalom:

 
ROVAT TOVÁBBI CIKKEI

Merj segítséget kérni!

Magyarországon ugyan csökken az öngyilkosságok száma, de még mindig az élmezőnyben vagyunk. Társadalmi beágyazódás, a magyar virtus, vagy a tabuk felelősek a rossz statisztikákért? Megannyi oka van annak, hogy miért állunk még mindig ennyire rosszul. Pedig az öngyilkosság megelőzhető, ezt vallja Oriold Károly, a 11 éve működő Lélekben Otthon Közhasznú Alapítvány alapítója, aki minden lehetőséget megragad, hogy ledöntse a tabukat és közbeszéd tárgyává tegye ezt az ügyet.

Tovább


Frida Kahlo a Magyar Nemzeti Galériában

Az eredetileg orvosnak készülő Frida Kahlo kisgyermekkorától kezdve betegeskedett. Hatéves korában egy vírusos betegségben a jobb lába eltorzult, majd tinédzser évei végén egy buszbaleset során a gerince és a medencecsontja több helyen eltört...A budapesti kiállítás kapcsán dr. Bellák Gábor művészettörténészt kérdeztük.

Tovább


A pánik a legtisztább önmagunkkal áll kapcsolatban – interjú Parádi Józseffel

Parádi József neurológus, pszichiáter és pszichoterapeuta sok évvel ezelőtt visszaadta a gyógyszerfelírási engedélyét. Úgy látja, hogy bár bizonyos, súlyos esetekben szükség lehet gyógyszeres kezelésre, a pszichoterápiás munka az elsődleges számára: a tüneteket elsősorban szerencsésebb fenomenológiai úton megérteni és feldolgozni.

Tovább


Aki bújt, aki nem

Sokféle hatás érte Herbert Anikot, művésznevén Hanikot Rejtett kert című kiállításának megalkotásakor. Az inspiráció egy része könyv formájában ott hever a Zend installációként elnevezett asztalon, így például egy japán verses könyv, Borges angol nyelvű novelláskönyve a The Garden of Forking Paths. Mindezeken túl Radnóti Miklós Bori notesze, Szabó Magda Danaida és Abigél regényei, Kertész Ákos Makrája is fontos ihletforrás volt számára.

Tovább


Romolhatatlan szívvel – a múmiák