hirdetés

TARTALOM

 VISSZA

 


Egy drogfüggő művész: Quincey betegsége


Egy drogfüggő művész: Quincey betegsége

| |
 

1785. augusztus 15-én született Manchesterben. Apja jómódú és művelt kereskedő volt. Thomas nyolcéves volt, amikor apja meghalt. A nevelés feladata a szigorú anyára maradt. Gyenge, jámbor és beteges gyermek volt, bátyja előszeretettel kínozta. A szigorú anya és az erőszakos fivér elől az olvasásba menekült. Tizenhárom éves korában már folyékonyan olvasott ógörögül, két évvel később pedig már időmértékes verseket írt.

Iskoláit Bathban, majd Wiltshire-ben végezte, 1800-tól a manchesteri középiskola diákja volt, de két év múlva megszökött a tanintézetből, a családja elöl is bujkált. Először Walesbe, majd Londonba ment, ahol álnéven élt. Miután minden pénzét elköltötte, nyomorgott. Nagy szorultságában egy Anne nevű fiatal prostituált segített rajta.
1803-ban kibékült családjával, anyja az oxfordi Worcester College-ba küldte megtévedt fiát. Okos, érdeklődő, tájékozott diákká vált , aki esszéket írt a történelemről, a közgazdaságról, a lélektanról és a német metafizikáról.

A következő évben a törékeny alkatú fiatalembert arcidegfájdalmak kezdték gyötörni. Orvosai ópiumot ajánlottak neki kínjai enyhítésére. Az évek során teljesen drogfüggővé vált, a szert tartalmazó üvegcse állandóan a keze ügyében volt. 1807-ben úgy hagyta el Oxfordot, hogy nem szerzett fokozatot. Ekkor kötött barátságot a Lírai balladák két szerzőjével, William Wordsworth-szel és Samuel Coleridge-dzsel, és 1809-ben a közelükben, Grasmere-ben telepedett le.

1817-ben feleségül vette Margaret Simpsont, akitől ekkor már volt egy fia. Később még hét gyermekük született. Az egyre inkább az ópium rabjává váló író számára a család volt az egyetlen biztos pont. Sokat és sokfélét írt, de szinte semmit sem publikált. Állandó anyagi nehézségek között éltek. 1819-ben a Westmorland Gazette szerkesztője lett, jó ideig az újságírás biztosította megélhetésüket.

1821-ben Londonba ment, néhány német fordítását akarta elhelyezni különböző lapokban, de végül úgy döntött, hogy az ópiummal kapcsolatos élményeit írja meg. Az Egy angol ópiumevő vallomásait a London Magazine közölte. A mű nem várt sikert aratott, 1822-ben könyv alakban is kiadták. De Quincey megvallott szándéka az volt, hogy figyelmeztesse olvasóit az ópiumfogyasztás veszélyeire. Először saját rászokásának történetét mesélte el, utána érzékletes képet festett a kábítószer hatása alatt tapasztalt euforikus képzelgésekről, majd a tartós fogyasztás kiváltotta lidérces álmokról. A művet 1828-ban Musset fordította le franciára, 1860-ban pedig Baudelaire méltatta a Mesterséges Paradicsomok című esszéjében.

1823-ban a London Magazine közölte egyik legeredetibb esszéjét Az ajtókopogtatásról a Macbethben címmel, amely ragyogó lélektani meglátásai miatt a Shakespeare-irodalom egyik klasszikus darabja.1826-ban Edinburghba költözött, a Blackwood's Edinburgh Magazine és a Tait's Magazine állandó szerzője lett. Az 1830-as évek elején lelkileg is eltávolodott egykori költőbarátaitól, 1840-re megírta a Tavi emlékek című visszaemlékezését, amellyel vérig sértette Wordsworth-t és a többi "tavi költőt".
1837-ben meghalt a felesége, ezután még gyakrabban nyúlt az ópiumért, kétszer majdnem túl is adagolta magát. Kóros szenvedélye anyagilag is komoly megterhelést jelentett, 1841-től állandóan menekülnie kellett hitelezői elől. 1859. december 8-án halt meg Edinburghban.

A Vallomáson kívül több munkája is megjelent magyarul, köztük az A gyilkosságról mint a szépművészetek egyikéről, illetve Az ajtókopogtatásról a Macbethben című esszéi, továbbá a nagy német filozófus, Immanuel Kant életéről és furcsa szokásairól szóló tanulmánya.


Forrás: MTI

eLitmed, 2014. 12.04.


Kapcsolódó anyagok

Korai pszichózis – mit tegyen a nem-pszichiáter orvos?

Encephalitis lethargica

Üzleti menedzsment modul beépítése a gyógyszerészképzésbe

Metronidazol kiváltotta reverzibilis neurotoxicitáseset

Reverzibilis posterior encephalopathia szindróma mint a szisztémás lupus erythematosus kezdeti megjelenése

Hozzászólások:

Nincs hozzászólás ehhez a cikkhez.

A hozzászóláshoz be kell jelentkeznie.


Extra tartalom:

 
ROVAT TOVÁBBI CIKKEI

Gyógyító szerkentyűk képeskönyve – nem csak orvosoknak

Akár fiatalon, akár idősebb korban ébred fel ez az igény az orvostörténelem iránt, kiváló ajándék minden gyógyító szakember számára Magyar László András Solenoid és Pelithe. Régi gyógyszerkentyű című könyve.

Tovább


A gyógyító alkotói láz – Beszélgetés M. Kecskés András pantomimművésszel

A pantomim, a mozgásművészet és színházművészet elemeit egyesítem. Például jellegzetes pantomimes eszközöket használok elvont fogalmak kifejezésére. Egyszerű példát említve, pantomimes alaptechnika a súly cipelésének megjelenítése, de ezt a lélek mázsás súlyának kifejezésére is lehet használni.

Tovább


Közös jelek, bábeli zűrzavar -- beszélgetés Boros Mátyás képzőművésszel

Régóta rajzoló ember vagyok, a családi legenda szerint a rácsos ágyban kezdődött. Az idők során akarva-akaratlanul kialakítottam olyan biztos pontokat, formákat, amelyeket rajzolás közben bármikor elő tudok venni.

Tovább


„Kivisszük a betegséget, behozzuk az egészséget”: tavaszi gyógyító hiedelmek

Az érdekességre törekedve tekintjük át a magyar nyelvterület tavaszi gyógyító szokásait.

Tovább


Egy drogfüggő művész: Quincey betegsége