TARTALOM

 VISSZA

 


Párbajban a gonosszal


Párbajban a gonosszal

| |
 

„Nyikolaj Gogol, Oroszország legfurcsább író-költője egy csütörtöki reggelen halt meg kicsivel nyolc előtt 1852-ben március 4-én Moszkvában. Majdnem negyvenhárom éves volt – figyelemreméltóan érett kor, ha figyelembe vesszük, generációjának többi tagja milyen nevetségesen fiatalon vesztette életét. Az éhségsztrájkból adódó teljes fizikai kimerültség (így akart szembeszállni az ördöggel) és az orvosi kezelés, mely a purgálást és az érvágást tekintette minden nyavalya legjobb ellenszerének, nem kis mértékben siettette Gogol halálát. Dr. Auvers, miután sikerült teljesen rossz diagnózist felállítania a beteg tünetei alapján, páciensét forró fürdőbe ültette, miközben a fejét hideg vízzel locsolta. Ezután ágyba parancsolta a kimerült írót, és fél tucat piócát rakott az orrára. Gogol csupaszon didergett az ágyban és könyörgött, hogy legalább a piócáktól had’szabaduljon meg, mert folyton bemásznak a szájába…” – írja Nabokov, Gogol halála című művében.

Az orosz realizmus egyik legelső kiemelkedő írója, az ún. kisember-irodalom megteremtője,Gogol, ukrán nemesi családból származott, de ősei között lengyelek is voltak.

Kevesen tudják, hogy az 1830-as években megjelenő Víj című elbeszélésében, a filozófus főhős alakjában, akit egy félelmetes és ismeretlen erő elemészt, személyes tragédiáját fogalmazta meg, vetítette előre, e mű Szerb Antal szerint a világirodalom egyik leghátborzongatóbb kísértethistóriája.

"...élete egyszerű, mindennapi és iszonyú volt." –- írja kishivatalnok hőséről lakonikusan. Gogol maga is nyugtalan útkereséssel töltötte életét, hosszas szenvedés árán jutott el az irodalmi sikerhez, de nem az emberi megnyugváshoz: volt színész, hivatalnok, egyetemi tanár, míg végül 1836-ban elhagyta Oroszországot, kisebb megszakításokkal Itáliában, Rómában tartózkodott.

Utolsó évei rejtélyesek, rettenetes kétségek közt, súlyos depresszióba merülve töltötte ezt az időszakot.

Köpönyeg

1842-ben írta meg a hivatalnok-novellák közül a leghíresebbet, szellemének vegykonyhájában a humor egy sajátos fajtáját keverte ki: a groteszk kel életre itt, melyben a szélsőséges elemek keverednek, a bájosan komikus kel nászra itt a riasztóan torzzal.

Gogol a lényegről mindig hallgat, miközben bizalmaskodóan locsog semmiségekről, a történet tárgyilagosan indul, de hirtelen fordulattal gúnyossá válik. Még maga a narrátor sem megbízható, eleinte mindentudónak tűnik, majd megkérdőjelezi a saját kijelentéseit.
Szójátékok, képtelenségek, szatirikus elemek, bizarr kitérők. Akakij új kabátja mint életcél és az emberi méltóság kifejeződése, s amikor ellopják tőle, az a mélységes bánat, melybe csak belehalni lehet, majd kabátlopó kísértetté válik – nem felhőtlen a kacagás, amit e groteszk novella kivált.

Gogol szerint a középszerű ember maga is sátáni, s minden gyöngeségében ott bujkál a gonosz.
Puskin véleménye is ezt tükrözte, aki pártfogolta az írót, és további munkálkodásra serkentette, a középszerű embert teljes nyomorúságában ilyen karakteresen és részletekbe menően még senkinek sem sikerült megragadnia, mondta.

Gogol maga is ijesztő figura volt, aki szélsőséges reakciókat váltott ki kortársaiból.
„Minél közelebb kerülnek az emberek Gogolhoz, annál jobban érzik benne a félelmetes távoliságot, az idegenséget, a meghökkentőt, amit nem lehet megszokni, ami némely esetben érthetetlen, ellenséges, iszonyattal, sőt undorral keveredő érzést vált ki.”-- vallotta egyik ismerőse.

Titokzatos törpének is nevezték társai a középiskolában. Gogol nem nevezhető stabil személyiségnek. Mélyen vallásos anyja sokáig dédelgette, és öt magát magával szemben folytonos kételyek mardossák. Saját megírt művei riasztják, elidegenítik. Talán önmaga elől is menekült, amikor évekig bolyongott Oroszországban és beutazta Európát.

Élete utolsó szakaszában nagynevű támogatói mind odavannak, Puskin a párbajban, Belinszkij, a kritikus haldoklik.
Föltámad gyermekkori vallásossága, és elégeti egyik főműve, a Holt lelkek második részének kéziratát.

Attól fél, hogy elkárhozik, mivel segítette a cár és az egyház ellenségeit. Hazatér, és megtagadja egész múltját, szembefordulva mindennel,a mit addig tett vagy írt, bomlott lélekkel kiadja utolsó könyvét: a Válogatott szemelvények baráti levelezésből címen, melyben a cár és az egyház uralma mellett tesz hitet.
A valóság elöl a vallásba menekült. Az áhítatos életet is éppen olyan túlzott intenzitással élte meg, mint mindent. Kínozta, koplaltatta magát, már csak Istenben akart élni.
Gyakorlatilag éhen halt.

NZS


Kapcsolódó anyagok

Teljes testes elektro­stimulációs tréning indirekt hatása a gátizmokra

Meta-analízis az Inkontinencia Asszociált Dermatitis prevenciójáról

Rossz hírek közlése a szemészetben, különös tekintettel a diabeteses retinopathiara

Veszélyes szépség - Egészségkárosító kockázatok a szépségszalonokban dolgozók körében

Alternatív tréningmódszer hatása a medencefenék izomzatra

Hozzászólások:

Nincs hozzászólás ehhez a cikkhez.

A hozzászóláshoz be kell jelentkeznie.


Extra tartalom:

 
ROVAT TOVÁBBI CIKKEI

Filmet varázsolni az életből

A For Sama (Kislányomnak, Samának) valódi kordokumentum, amelyben testközelből szembesülhetünk egy háború börtönszerű csapdahelyzetével. Amikor egyik napról a másikra kell eldöntenünk, hogy maradunk, ahol vagyunk, vagy mindent feladunk, és új életet kezdünk - mindezt hihetetlen gyorsasággal, a halál veszélye pedig mindkettőnél fennáll. Hamza Al-Kateab egyike azon kevés orvosoknak, akik hivatásukhoz és esküjükhöz ragaszkodva még nem hagyták el háború sújtotta hazájukat, Szíriát, egy szebb jövő érdekében. Felesége, Waad Al-Kateab rendezőnő a saját szemszögéből követi nyomon életüket a szíriai civil háború idején. A lányuknak, Samának címzett dokumentumfilm az első a műfajban, amit négy kategóriában is jelöltek BAFTA-díjra, mostanra pedig egy Oscar-díj várományosa is. A For Sama (Kislányomnak, Samának) január 27. és február 2. között lesz látható a VI. Budapesti Nemzetközi Dokumentumfilm Fesztiválon, ennek apropóján beszélgettünk Sós Ágnes dokumentumfilm-rendezővel. Tovább


A Lényeg elérése

Herbert Aniko aka Haniko júniusi, a Rugógyár Galériában megrendezett pop up tárlata, a Hirundo arra a súlyos problémára hívta fel a figyelmet, hogy a nagyüzemi mezőgazdaság okozta élőhely-átalakítások, a klímaváltozás és a fészkek állandó leverése miatt eltűnhetnek a fecskék Magyarországról. Haniko fecskelánnyá szellemülve, öt nagyméretű képben és egy kilenc kisebb alkotásból álló ún. kísérő sorozatban, vegyes technikával dolgozta fel ezt a fontos témát.

Tovább


Mindenki a saját szenvedéstörténete felől ismerhető meg

Hegedűs Gyöngyit a Fragmentum csoportos kiállításon bemutatott művei alapján az orvoslás és a művészet kapcsolatáról, az alkotás funkciójáról és magáról a kiállításról kérdeztük.

Tovább


Paracelsus Magyarországon 24 igaz történet

Dr. Magyar László András orvostörténész, író és műfordító munkássága kiválóan illusztrálja, milyen szerteágazó és sokszínű kutatásokat folytathat az, aki az orvostörténet iránt érdeklődik. Könyveinek, ismeretterjesztő és szaktanulmányainak, valamint fordításainak köszönhetően betekintést nyerhettünk – hogy csak néhány példát említsünk – a démonológiába, a kísértettanba, a régmúlt idők gyógymódjaiba, megismerhettük a régi orvosi eszközöket, a görög dietetikát, valamint azt, hogy mit gondolt a 16-17. század embere a házastársi kötelességről.

Tovább


Párbajban a gonosszal