hirdetés

TARTALOM

 VISSZA

 


Ostobaság, gyógyíts!


Ostobaság, gyógyíts!

| |
 

Az ötvenes évekbeli politikai kényszer és publikálási tilalom Magyarországon különös kulturális következménnyel járt: minden idők leggazdagabb gyermekvers-irodalma született meg. Legkiválóbb alkotóink próbálták ki magukat a műfajban. Az egyik legismertebb alkotó, Weöres Sándor sorai generációk emlékezetébe égtek bele. Játékossága mellett ő egyik legkomolyabb költőnk, akinek jelentősége messze túlmutat az eddig feltárt területeken.
Par excellence költő volt, annak született, s művészete még az irodalmárok számára is titokzatos, felfedezetlen hatalmas birodalom. Az intézményesült hatalom számára pedig az is marad, mert nincs eszköztára hozzáférni ehhez a dimenzióhoz. A mesterek nem tanítják az igazságot, azt csak átvenni lehet. A kutatás a tanítvány dolga.

Amit ismerünk belőle, az is csupán a jéghegy csúcsa. Persze sokan, sokhelyütt szavalják, zümmögik, döngicsélik verseit, ám ez csupán vékony szelet, korántsem tükrözi a teljességet, akárcsak a személyéről kialakult kép sem fedi a valódi lényt.
Hiszen a gyerekhangú fura bácsika, akit ismertünk, a jóságos manó alakja elfedte a géniuszt, a magyar költészet egyik legnagyobb zsenijét. Ebben persze ő maga is ludas volt, hiszen szerette felelőtlenebbnek, ügyefogyottabbnak és műveletlenebbnek feltüntetni magát, annál, aki volt.

Talán nem közismert, hogy már 15 évesen verseket írt, és már akkor kapcsolatba került a Nyugat íróival, akik igen nagy tehetségnek tartották, s a 30-as évektől kezdve a harmadik nemzedék vezéregyéniségének tekintették. Bölcselete már ekkor igen karakteres volt.

A beteg istenek mind haldokolnak,
ép embereké lészen a világ.
A bölcs kérdezni és mérgezni tud csak,
mi lelket épít: az ostobaság.
Az ész szétbontott minden bonthatót itt,
nincs neki mit tovább erjeszteni.
Te boldog abroncs, szorítsd lelkeinket!
Ostobaság, gyógyíts, te mennyei!

WEÖRES SÁNDOR: HAT VERS
A BETEG ISTENEK...

Életében és művészetében alapvetően fontosnak bizonyult a spiritualitás és a keleti kultúrákban való elmélyülés. Szellemiségének rendkívüli ereje megmutatkozott különleges beleélő képességében és nyelvi bravúrjaiban, Erőteljes művészetének jellegzetes vonulatát alkotják azok a művek, melyekben metafizikai kérdésekre igyekszik lírai válaszokat találni.

Feleségének, Károlyi Amynak köszönhető, hogy egységes életmű született annak ellenére, hogy 1958-tól kezdve lényegében nem publikálhatott. Lényegében a felesége tartotta kordában ezt a magát a világban szétosztani kívánó, játékos, bohém jellemet, ő teremtette meg a megfelelő körülményeket, a módszeres alkotótevékenységhez szükséges biztonságot, a polgári rendezettséget, mely garantálta a folyamatos munkát és a kibontakozás lehetőségét. „ Kiseprűztem innen az államot, az ivócimborákat, a hölgykoszorút, igen, az életem főműve Sándor volt. Seprűvel a kezemben élni!" – mondta a költőfeleség, Károlyi Amy.

Weöres önmaga számára is titok volt, s a módszeres önnevelést, önvizsgálatot egész életében folytatta.


Önarckép

Barátom, ki azt mondod, ismersz engem,
nézd meg szobámat: nincsenek benne díszek,
miket magam választottam; nyisd szekrényemet:
benn semmi jellemzőt sem találsz.

Kedvesem és kutyám ismeri simogatásom,
de engem egyik sem ismer. Ócska hangszerem
rég megszokta kezem dombját-völgyét,
de ő sem tud mesélni rólam.

Pedig nem rejtőzöm -- csak igazában nem vagyok.
Cselekszem és szenvedek, mint a többi,
de legbenső mivoltom maga a nemlét.

Barátom, nincs semmi titkom.
Átlátszó vagyok, mint az üveg -- épp ezért
miként képzelheted, hogy te látsz engem?

Művészetének mélységéről fogalmunk sincs, annak mélyben rejtőző végtelen birodalma csak a módszeres kutató előtt villantja fel tájait. S micsoda tájak ezek! Mit kezdjünk hát az efféle mondatokkal?

„Önmagad beutazása: a mindenség beutazása. A térbeli világ úgy
viszonylik a mindenséghez, mint egy ruhazseb az élő-testhez.
Éjjel, a csillagos ég alatt felfohászkodsz: Míly nagy a világ! De
ládd: egyetlen gondolatod a legtávolabbi égitesten is túl-fut pillanat
alatt.
Egy gondolattól a másikig végtelenül hosszabb az út, mint
csillagtól csillagig.
Az ember a teret végtelennek érzi, de valójában úgy szorong a
térben, mint egy börtönkamrában, melynek sem hossza, sem szélessége
nincs egy teljes lépés. Aki lényében a végtelen áramokig hatol, a
kamra falán kis rést ütött; aki személyiségét feloldotta, a kamra
falán akkora rést ütött, melyen már kifér.”

Vagy ezzel?:

„Az értelem úgy gondolkozik, hogy a gondolatokat szó-sorozattá
öltözteti. Aki értelme mögé, a végtelen áramok világába hatol, itt más
gondolatformához jut, mely "angyali értelem"-nek nevezhető: a lelki
tartalmak nem szavakként, hanem álló és mozgó alakzatokként jelennek
meg egy másvilági térben; itt nem vidám, szomorú, kellemes,
kellemetlen gondolatok vannak, hanem gömbölyded, szögletes, sima,
redős, egyszínű, tarka gondolatok. Megnevezhetetlen élesség és
tompaság, ragyogás és homály együttese borít mindent, mely leginkább
"hangtalan zené"-nek nevezhető; ez az angyalokból áradó zene, a
szférák zenéje.
S a végtelen áramokon túl, a teljességgel-egyesülésben megint más a
gondolatforma: ez az "isteni értelem", melyben a gondolkozó,
gondolattárgy és gondolat azonos.”

Bölcselete kiérlelt, megértéséhez számtalan tapasztalat kell, igaz gondolatokat, szemléletet kaphatunk a költőtől, nemcsak csengő-bongó szavakat. Költészete üzenet, mely még az utódok megfejtésére vár.

NZS
2013. 08.20






Kapcsolódó anyagok

Akkreditált továbbképzés

A nebivolol különleges molekulaszerkezete és hatása az életminőségre

Trendek a hypertonia kezelésében

Hozzászólások:

Nincs hozzászólás ehhez a cikkhez.

A hozzászóláshoz be kell jelentkeznie.


Extra tartalom:

 
ROVAT TOVÁBBI CIKKEI

Invazív -- Kiállításajánló

A Semmelweis Orvostörténeti Múzeuma tisztelettel meghívja Önt Szabó Beáta: Invazív című kiállításának megnyitójára. Időpont: 2018. április 17. 19:00

Tovább


Amikor az orvos egyben filozófus is volt

Habár a filozófusok, a bölcsesség szeretői minden korban kevesen vannak, a filozófiának léteznek sűrűsödési időszakai. Ilyen koncentrált periódus volt az ókori görög (athéni) civilizáció aranykora. A medicina értékrendjét, metafizikáját (az aktív eutanázia és a magzatelhajtás tilalmát, „a beteg java a legfőbb törvény” -t) az aszklépioszi hagyomány alapján kinyilatkoztató, s az empirikusan vizsgálható fizikai hatóokról szóló kórtani elméletét (humorálpatológia) úgyszintén megteremtő Hippokratész kilenc évvel volt fiatalabb Szókratésznél, s amikor meghalt, Platón már az ötvenedik életévébe lépett.

Tovább


"Halálversből millió van, de szülésversből alig"

A szülésről nehéz úgy beszélni, hogy ne kerülne szóba az egészségügy, az aktuális népesedéspolitika vagy a genderkérdések. Nem véletlen, hogy így van, hiszen egy gyermek világra hozása az egyénen és a családon túl kihatással van a társadalom életére is. A szülés milyenségét pedig – hiszen a halálhoz hasonlóan a születés is kikerült már az otthon, a hétköznapiság keretei közül – alapvetően meghatározza az az intézményi gondoskodás, amelyben lezajlik.

Tovább


Gyógyító szerkentyűk képeskönyve – nem csak orvosoknak

Akár fiatalon, akár idősebb korban ébred fel ez az igény az orvostörténelem iránt, kiváló ajándék minden gyógyító szakember számára Magyar László András Solenoid és Pelithe. Régi gyógyszerkentyű című könyve.

Tovább


Ostobaság, gyógyíts!