hirdetés

TARTALOM

 VISSZA

 


Ostobaság, gyógyíts!


Ostobaság, gyógyíts!

| |
 

Az ötvenes évekbeli politikai kényszer és publikálási tilalom Magyarországon különös kulturális következménnyel járt: minden idők leggazdagabb gyermekvers-irodalma született meg. Legkiválóbb alkotóink próbálták ki magukat a műfajban. Az egyik legismertebb alkotó, Weöres Sándor sorai generációk emlékezetébe égtek bele. Játékossága mellett ő egyik legkomolyabb költőnk, akinek jelentősége messze túlmutat az eddig feltárt területeken.
Par excellence költő volt, annak született, s művészete még az irodalmárok számára is titokzatos, felfedezetlen hatalmas birodalom. Az intézményesült hatalom számára pedig az is marad, mert nincs eszköztára hozzáférni ehhez a dimenzióhoz. A mesterek nem tanítják az igazságot, azt csak átvenni lehet. A kutatás a tanítvány dolga.

Amit ismerünk belőle, az is csupán a jéghegy csúcsa. Persze sokan, sokhelyütt szavalják, zümmögik, döngicsélik verseit, ám ez csupán vékony szelet, korántsem tükrözi a teljességet, akárcsak a személyéről kialakult kép sem fedi a valódi lényt.
Hiszen a gyerekhangú fura bácsika, akit ismertünk, a jóságos manó alakja elfedte a géniuszt, a magyar költészet egyik legnagyobb zsenijét. Ebben persze ő maga is ludas volt, hiszen szerette felelőtlenebbnek, ügyefogyottabbnak és műveletlenebbnek feltüntetni magát, annál, aki volt.

Talán nem közismert, hogy már 15 évesen verseket írt, és már akkor kapcsolatba került a Nyugat íróival, akik igen nagy tehetségnek tartották, s a 30-as évektől kezdve a harmadik nemzedék vezéregyéniségének tekintették. Bölcselete már ekkor igen karakteres volt.

A beteg istenek mind haldokolnak,
ép embereké lészen a világ.
A bölcs kérdezni és mérgezni tud csak,
mi lelket épít: az ostobaság.
Az ész szétbontott minden bonthatót itt,
nincs neki mit tovább erjeszteni.
Te boldog abroncs, szorítsd lelkeinket!
Ostobaság, gyógyíts, te mennyei!

WEÖRES SÁNDOR: HAT VERS
A BETEG ISTENEK...

Életében és művészetében alapvetően fontosnak bizonyult a spiritualitás és a keleti kultúrákban való elmélyülés. Szellemiségének rendkívüli ereje megmutatkozott különleges beleélő képességében és nyelvi bravúrjaiban, Erőteljes művészetének jellegzetes vonulatát alkotják azok a művek, melyekben metafizikai kérdésekre igyekszik lírai válaszokat találni.

Feleségének, Károlyi Amynak köszönhető, hogy egységes életmű született annak ellenére, hogy 1958-tól kezdve lényegében nem publikálhatott. Lényegében a felesége tartotta kordában ezt a magát a világban szétosztani kívánó, játékos, bohém jellemet, ő teremtette meg a megfelelő körülményeket, a módszeres alkotótevékenységhez szükséges biztonságot, a polgári rendezettséget, mely garantálta a folyamatos munkát és a kibontakozás lehetőségét. „ Kiseprűztem innen az államot, az ivócimborákat, a hölgykoszorút, igen, az életem főműve Sándor volt. Seprűvel a kezemben élni!" – mondta a költőfeleség, Károlyi Amy.

Weöres önmaga számára is titok volt, s a módszeres önnevelést, önvizsgálatot egész életében folytatta.


Önarckép

Barátom, ki azt mondod, ismersz engem,
nézd meg szobámat: nincsenek benne díszek,
miket magam választottam; nyisd szekrényemet:
benn semmi jellemzőt sem találsz.

Kedvesem és kutyám ismeri simogatásom,
de engem egyik sem ismer. Ócska hangszerem
rég megszokta kezem dombját-völgyét,
de ő sem tud mesélni rólam.

Pedig nem rejtőzöm -- csak igazában nem vagyok.
Cselekszem és szenvedek, mint a többi,
de legbenső mivoltom maga a nemlét.

Barátom, nincs semmi titkom.
Átlátszó vagyok, mint az üveg -- épp ezért
miként képzelheted, hogy te látsz engem?

Művészetének mélységéről fogalmunk sincs, annak mélyben rejtőző végtelen birodalma csak a módszeres kutató előtt villantja fel tájait. S micsoda tájak ezek! Mit kezdjünk hát az efféle mondatokkal?

„Önmagad beutazása: a mindenség beutazása. A térbeli világ úgy
viszonylik a mindenséghez, mint egy ruhazseb az élő-testhez.
Éjjel, a csillagos ég alatt felfohászkodsz: Míly nagy a világ! De
ládd: egyetlen gondolatod a legtávolabbi égitesten is túl-fut pillanat
alatt.
Egy gondolattól a másikig végtelenül hosszabb az út, mint
csillagtól csillagig.
Az ember a teret végtelennek érzi, de valójában úgy szorong a
térben, mint egy börtönkamrában, melynek sem hossza, sem szélessége
nincs egy teljes lépés. Aki lényében a végtelen áramokig hatol, a
kamra falán kis rést ütött; aki személyiségét feloldotta, a kamra
falán akkora rést ütött, melyen már kifér.”

Vagy ezzel?:

„Az értelem úgy gondolkozik, hogy a gondolatokat szó-sorozattá
öltözteti. Aki értelme mögé, a végtelen áramok világába hatol, itt más
gondolatformához jut, mely "angyali értelem"-nek nevezhető: a lelki
tartalmak nem szavakként, hanem álló és mozgó alakzatokként jelennek
meg egy másvilági térben; itt nem vidám, szomorú, kellemes,
kellemetlen gondolatok vannak, hanem gömbölyded, szögletes, sima,
redős, egyszínű, tarka gondolatok. Megnevezhetetlen élesség és
tompaság, ragyogás és homály együttese borít mindent, mely leginkább
"hangtalan zené"-nek nevezhető; ez az angyalokból áradó zene, a
szférák zenéje.
S a végtelen áramokon túl, a teljességgel-egyesülésben megint más a
gondolatforma: ez az "isteni értelem", melyben a gondolkozó,
gondolattárgy és gondolat azonos.”

Bölcselete kiérlelt, megértéséhez számtalan tapasztalat kell, igaz gondolatokat, szemléletet kaphatunk a költőtől, nemcsak csengő-bongó szavakat. Költészete üzenet, mely még az utódok megfejtésére vár.

NZS
2013. 08.20






Kapcsolódó anyagok

Útmutató szerzőinknek

Nagy kockázatú hypertoniás betegek telemedicinális gondozásának célvérnyomás-elérést segítő és vérnyomás-variabilitást csökkentő hatása. HIRIHYP_TELEMED MHT

Az antihipertenzív kezelés hatását befolyásoló tényezők eredményességének vizsgálata (CONADPER-HU)

Hol vannak a „vérnyomásgének”?

A hypertonia kezelése szívelégtelen betegekben: a 2016-os európai és a 2017-es észak-amerikai ajánlás összevetése

Hozzászólások:

Nincs hozzászólás ehhez a cikkhez.

A hozzászóláshoz be kell jelentkeznie.


Extra tartalom:

 
ROVAT TOVÁBBI CIKKEI

A gyógyító alkotói láz – Beszélgetés M. Kecskés András pantomimművésszel

A pantomim, a mozgásművészet és színházművészet elemeit egyesítem. Például jellegzetes pantomimes eszközöket használok elvont fogalmak kifejezésére. Egyszerű példát említve, pantomimes alaptechnika a súly cipelésének megjelenítése, de ezt a lélek mázsás súlyának kifejezésére is lehet használni.

Tovább


Közös jelek, bábeli zűrzavar -- beszélgetés Boros Mátyás képzőművésszel

Régóta rajzoló ember vagyok, a családi legenda szerint a rácsos ágyban kezdődött. Az idők során akarva-akaratlanul kialakítottam olyan biztos pontokat, formákat, amelyeket rajzolás közben bármikor elő tudok venni.

Tovább


„Kivisszük a betegséget, behozzuk az egészséget”: tavaszi gyógyító hiedelmek

Az érdekességre törekedve tekintjük át a magyar nyelvterület tavaszi gyógyító szokásait.

Tovább


Egy közös történet: Az Olaszliszkai

Egy színházi előadás arról, hogy miért érzi valaki annyira reménytelennek az életet ebben a pillanatban Magyarországon, hogy véget vessen az életének. És bár ez nem lehetett az alkotók szándéka, de egy előadás arról, hogy miért lett öngyilkos Borbély Szilárd.

Tovább


Ostobaság, gyógyíts!