A történelem előtti időkben Európa-szerte jól látható nyomokat hagyott maga után egy kultúra, mely azt az érzést keltette ámuló utókorban, mintha kezdetben óriások népesítették volna be a Földet. E kultúra emlékei Atlanti óceán partvidékén Írországtól Portugáliáig, szinte mindenütt felbukkannak, Skóciában és Máltán is maradtak emlékei. S furcsamód egyszerre jelennek meg Kr. előtt 3-2000 évvel, és egyöntetű eltűnésük is a bronzkor kialakulásakor. Ezek az óriási kőtömbökből emelt építmények a tudomány mai állása szerint nagy valószínűséggel kultikus helyszínek voltak. S mint ilyenek sokféle funkciót tölthettek, melyek élettel, halállal, betegséggel és gyógyulással is összefügghettek. Magát a spirituális technikát részleteiben nem ismerjük, sokféle feltételezés és kutatási irány létezik mind a mai napig elfoglaltságot adva a kutatóknak. Annyi azonban bizonyos, hogy az építmények obszervatóriumként is működtek, tájolásuk azt mutatja, hogy a korabeli népeket nemcsak a föld titkai foglalkoztatták, nem csupán az állattenyésztés és növénynemesítés csínját-bínját tárták fel, hanem intenzíven fürkészték az ég rejtelmeit, szabályszerűségeit is. Rítus és tudomány kéz a kézben járt, és az emberiség tudatfejlődésének egyik mérföldköveit hagyta eme építmények formájában a késő utókorra. Az egyik leghíresebb ilyen őskori megalit, az angliai Wiltshire-ben, Salisbury-től úgy 13 kilométere fekvő Stonehenge, mely monumentális, körkörösen elrendezett kötömbökből és földsáncokból áll. A kultikus helyet már az ókori görögök is megemlítik a Kr.e.-i első században. Diodórosz történetíró úgy mutatja be, mint messzi északon található az Apollónak szentelt ligetben nyugvó körkörös templom, melyet áldozati adományok díszítenek. mint tudjuk. Apollón a gyógyítás istene volt. Az építmény-együttes az évezredek-századok során több hullámban épült. Mai formáját a tudomány radiokarbonos kormeghatározása szerint Kr. e. ezer és háromezer között ölthette fel. De hogy vannak a földön olyan pontok, melyek a többinél „szentebbnek” bizonyulnak, az is mutatja, hogy maga a hely akkor már ötezer éve kultikus helyként működhetett, s mivel nem művelték a környező területeket, ez minden bizonnyal így maradt Krisztus után ötszázig is. A korunkban zajló kiterjesztett kutatás, mely nemcsak a kövek közvetlen környezetét veszi figyelembe, hanem a környező vidék régészeti leleteit is igyekszik összefüggéseiben értelmezni, újabb érdekes tényekre derített fényt. A több kilóméteres körzetében mintegy 240 halott maradványait ásták ki, és 52 hamvasztásos temetés és számos egyéb temetkezési forma nyomaira bukkantak. Arra, hogy talán a gyógyászat is szerepelt a hely kultikus repertoárjában két bizonyíték van. Az egyik, hogy a hatalmas úgynevezett kékkövek olyan távoli helyről valók, mint az innen majd 400 kilométerre, Wales délnyugati részén fekvő Preseli-hegység, melyet ugyancsak kultikus gyógyító helyként tartottak számon a mítoszok. A másik, hogy a környékbeli sírokból előkerült maradványok majd mindegyike súlyos sérülések és betegségek nyomait viseli, továbbá azt is megállapították, hogy nem helybéli lakosok voltak, messzi földről érkezhettek ide. Az épület-együttes máig őrzi misztikus légkörét, s a súlyos kövek átsugározzák máig az érzést, hogy az élet és halál mezsgyéjén mélyebb titkokat is rejthet előlünk az Idő. NZS 2014. 10. 9.