hirdetés

TARTALOM

 VISSZA

 


Művészi szintre emelt fotóriportázs


Művészi szintre emelt fotóriportázs

| |
 

Egy szekszárdi iparoscsaládban látta meg a napvilágot. Gimnáziumi tanulmányait Budapesten végezte. Az ügyes kezű fiatalember 1909-től műszaki rajzolóként dolgozott a Ganz gyárban, majd a Schlick-Nicolson-féle gépgyárban. Ám éppúgy, mint akkoriban csaknem mindenkit, őt is megigézte az új évszázad új művészete: a mozi. Ahogy tehette, a filmiparban helyezkedett el: 1916-tól 1919-ig a hetenként jelentkező híradók operatőre volt. Damó Oszkár filmrendező 1919-ben őt kérte fel operatőrnek, amikor Bródy Sándor A dada című sikeres színművét vitte filmre.
A húszas években figyelme fokozatosan a fényképezés felé fordult, 1928-tól a jól fizető Az Est-lapok fotóriportere volt, de emellett a Pesti Naplónak, a Hídnak, a Film-Színház-Irodalomnak is dolgozott. A második világháború után a Képes Világ, Kis Újság, Képes Figyelő, Hungarian Foreign Trade fotóriportere lett. 1951–52-től, nyugdíjazásáig a Városépítési Tervező Irodánál dolgozott. Érdekesség, hogy az ő nevéhez fűződik a Petőfi Sándorról készült egyetlen dagerrotípia restaurálása is 1955-ben.
Munkássága önmagában cáfolja azt a hangzatos közhelyet, hogy a magyar fotográfusok csak akkor bizonyíthatják képességeiket, ha végleg elhagyják hazájukat, mint André Kertész, Brassai, Moholy-Nagy, Martin Munkácsi, Robert Capa és mások. Escher Károly rendkívül sokoldalú művész volt, a fotográfia szinte minden ágában maradandót alkotott, de új utat nyitó, szociális érzékenységről tanúskodó, kortörténeti dokumentumnak számító riportképei (Éjjeli menedékhely, Kültelki nyomortanya, Kilakoltatottak) avatják a AÉletműve közéletünk és történelmünk pontos lenyomata. Találó, lélekelemzéssel felérő portrékat készített a korszak ismert és kevésbé ismert nagyságairól, többek között a windsori hercegről, Derkovits Gyuláról, Walter Gropiusról, Móricz Zsigmondról. A színház világa is közel állt hozzá, számos színészt kapott lencsevégre, Bajor Giziről külön fényképalbumot (1958) jelentetett meg. Másik könyve, a Riportfényképezés (1959) mind a mai napig tananyag.

Művészi szintre emelte a fotóriportázst.
Magyarországon szinte elsőként kisfilmes géppel, mesterséges villanófény nélkül készítette riportjait. Képei számos magyar és külföldi kiállításon nyertek díjat. 1964-ben a Nemzetközi Fotóművész Szövetség legmagasabb kitüntetésével ismerték el, 1965-ben érdemes művész díjat kapott. 1966. február 16-án hunyt el Budapesten, a Farkasréti temetőben nyugszik.


Kapcsolódó anyagok

Pályázati Felhívás - Segítő szakmában dolgozó alkotók részére

Hozzászólások:

Nincs hozzászólás ehhez a cikkhez.

A hozzászóláshoz be kell jelentkeznie.


Extra tartalom:

 
ROVAT TOVÁBBI CIKKEI

„Kivisszük a betegséget, behozzuk az egészséget”: tavaszi gyógyító hiedelmek

Az érdekességre törekedve tekintjük át a magyar nyelvterület tavaszi gyógyító szokásait.

Tovább


Egy közös történet: Az Olaszliszkai

Egy színházi előadás arról, hogy miért érzi valaki annyira reménytelennek az életet ebben a pillanatban Magyarországon, hogy véget vessen az életének. És bár ez nem lehetett az alkotók szándéka, de egy előadás arról, hogy miért lett öngyilkos Borbély Szilárd.

Tovább


Tényeken innen és túl -- személyes gondolatok

A tavalyi év szava az angol Oxford szótár szerkesztősége szerint nemzetközi szinten a „post-truth” kifejezés volt. A német nyelvészeti társaság, a Gesellschaft für deutsche Sprache pedig a „postfaktisch”-t választotta. Az angol kifejezés jelentése: igazság utáni, a németé: tények utáni.

Tovább


Kiállításajánló: A természet fogaskerekei

Venczel Attila egy autonóm újrakezdő, aki az élete több területén is anakronisztikusnak számító eljárások felé fordult. Hagyományőrző fotográfiával foglalkozik, hagyományőrző lövészettel, és kézműves nyomdát üzemeltet

Tovább


Művészi szintre emelt fotóriportázs