TARTALOM

 VISSZA

 


Művészi szintre emelt fotóriportázs


Művészi szintre emelt fotóriportázs

| |
 

Egy szekszárdi iparoscsaládban látta meg a napvilágot. Gimnáziumi tanulmányait Budapesten végezte. Az ügyes kezű fiatalember 1909-től műszaki rajzolóként dolgozott a Ganz gyárban, majd a Schlick-Nicolson-féle gépgyárban. Ám éppúgy, mint akkoriban csaknem mindenkit, őt is megigézte az új évszázad új művészete: a mozi. Ahogy tehette, a filmiparban helyezkedett el: 1916-tól 1919-ig a hetenként jelentkező híradók operatőre volt. Damó Oszkár filmrendező 1919-ben őt kérte fel operatőrnek, amikor Bródy Sándor A dada című sikeres színművét vitte filmre.
A húszas években figyelme fokozatosan a fényképezés felé fordult, 1928-tól a jól fizető Az Est-lapok fotóriportere volt, de emellett a Pesti Naplónak, a Hídnak, a Film-Színház-Irodalomnak is dolgozott. A második világháború után a Képes Világ, Kis Újság, Képes Figyelő, Hungarian Foreign Trade fotóriportere lett. 1951–52-től, nyugdíjazásáig a Városépítési Tervező Irodánál dolgozott. Érdekesség, hogy az ő nevéhez fűződik a Petőfi Sándorról készült egyetlen dagerrotípia restaurálása is 1955-ben.
Munkássága önmagában cáfolja azt a hangzatos közhelyet, hogy a magyar fotográfusok csak akkor bizonyíthatják képességeiket, ha végleg elhagyják hazájukat, mint André Kertész, Brassai, Moholy-Nagy, Martin Munkácsi, Robert Capa és mások. Escher Károly rendkívül sokoldalú művész volt, a fotográfia szinte minden ágában maradandót alkotott, de új utat nyitó, szociális érzékenységről tanúskodó, kortörténeti dokumentumnak számító riportképei (Éjjeli menedékhely, Kültelki nyomortanya, Kilakoltatottak) avatják a AÉletműve közéletünk és történelmünk pontos lenyomata. Találó, lélekelemzéssel felérő portrékat készített a korszak ismert és kevésbé ismert nagyságairól, többek között a windsori hercegről, Derkovits Gyuláról, Walter Gropiusról, Móricz Zsigmondról. A színház világa is közel állt hozzá, számos színészt kapott lencsevégre, Bajor Giziről külön fényképalbumot (1958) jelentetett meg. Másik könyve, a Riportfényképezés (1959) mind a mai napig tananyag.

Művészi szintre emelte a fotóriportázst.
Magyarországon szinte elsőként kisfilmes géppel, mesterséges villanófény nélkül készítette riportjait. Képei számos magyar és külföldi kiállításon nyertek díjat. 1964-ben a Nemzetközi Fotóművész Szövetség legmagasabb kitüntetésével ismerték el, 1965-ben érdemes művész díjat kapott. 1966. február 16-án hunyt el Budapesten, a Farkasréti temetőben nyugszik.


Kapcsolódó anyagok

Hozzászólások:

Nincs hozzászólás ehhez a cikkhez.

A hozzászóláshoz be kell jelentkeznie.


Extra tartalom:

 
ROVAT TOVÁBBI CIKKEI

Merj segítséget kérni!

Magyarországon ugyan csökken az öngyilkosságok száma, de még mindig az élmezőnyben vagyunk. Társadalmi beágyazódás, a magyar virtus, vagy a tabuk felelősek a rossz statisztikákért? Megannyi oka van annak, hogy miért állunk még mindig ennyire rosszul. Pedig az öngyilkosság megelőzhető, ezt vallja Oriold Károly, a 11 éve működő Lélekben Otthon Közhasznú Alapítvány alapítója, aki minden lehetőséget megragad, hogy ledöntse a tabukat és közbeszéd tárgyává tegye ezt az ügyet.

Tovább


Frida Kahlo a Magyar Nemzeti Galériában

Az eredetileg orvosnak készülő Frida Kahlo kisgyermekkorától kezdve betegeskedett. Hatéves korában egy vírusos betegségben a jobb lába eltorzult, majd tinédzser évei végén egy buszbaleset során a gerince és a medencecsontja több helyen eltört...A budapesti kiállítás kapcsán dr. Bellák Gábor művészettörténészt kérdeztük.

Tovább


A pánik a legtisztább önmagunkkal áll kapcsolatban – interjú Parádi Józseffel

Parádi József neurológus, pszichiáter és pszichoterapeuta sok évvel ezelőtt visszaadta a gyógyszerfelírási engedélyét. Úgy látja, hogy bár bizonyos, súlyos esetekben szükség lehet gyógyszeres kezelésre, a pszichoterápiás munka az elsődleges számára: a tüneteket elsősorban szerencsésebb fenomenológiai úton megérteni és feldolgozni.

Tovább


Aki bújt, aki nem

Sokféle hatás érte Herbert Anikot, művésznevén Hanikot Rejtett kert című kiállításának megalkotásakor. Az inspiráció egy része könyv formájában ott hever a Zend installációként elnevezett asztalon, így például egy japán verses könyv, Borges angol nyelvű novelláskönyve a The Garden of Forking Paths. Mindezeken túl Radnóti Miklós Bori notesze, Szabó Magda Danaida és Abigél regényei, Kertész Ákos Makrája is fontos ihletforrás volt számára.

Tovább


Művészi szintre emelt fotóriportázs