TARTALOM

 VISSZA

 


Művészi szintre emelt fotóriportázs


Művészi szintre emelt fotóriportázs

| |
 

Egy szekszárdi iparoscsaládban látta meg a napvilágot. Gimnáziumi tanulmányait Budapesten végezte. Az ügyes kezű fiatalember 1909-től műszaki rajzolóként dolgozott a Ganz gyárban, majd a Schlick-Nicolson-féle gépgyárban. Ám éppúgy, mint akkoriban csaknem mindenkit, őt is megigézte az új évszázad új művészete: a mozi. Ahogy tehette, a filmiparban helyezkedett el: 1916-tól 1919-ig a hetenként jelentkező híradók operatőre volt. Damó Oszkár filmrendező 1919-ben őt kérte fel operatőrnek, amikor Bródy Sándor A dada című sikeres színművét vitte filmre.
A húszas években figyelme fokozatosan a fényképezés felé fordult, 1928-tól a jól fizető Az Est-lapok fotóriportere volt, de emellett a Pesti Naplónak, a Hídnak, a Film-Színház-Irodalomnak is dolgozott. A második világháború után a Képes Világ, Kis Újság, Képes Figyelő, Hungarian Foreign Trade fotóriportere lett. 1951–52-től, nyugdíjazásáig a Városépítési Tervező Irodánál dolgozott. Érdekesség, hogy az ő nevéhez fűződik a Petőfi Sándorról készült egyetlen dagerrotípia restaurálása is 1955-ben.
Munkássága önmagában cáfolja azt a hangzatos közhelyet, hogy a magyar fotográfusok csak akkor bizonyíthatják képességeiket, ha végleg elhagyják hazájukat, mint André Kertész, Brassai, Moholy-Nagy, Martin Munkácsi, Robert Capa és mások. Escher Károly rendkívül sokoldalú művész volt, a fotográfia szinte minden ágában maradandót alkotott, de új utat nyitó, szociális érzékenységről tanúskodó, kortörténeti dokumentumnak számító riportképei (Éjjeli menedékhely, Kültelki nyomortanya, Kilakoltatottak) avatják a AÉletműve közéletünk és történelmünk pontos lenyomata. Találó, lélekelemzéssel felérő portrékat készített a korszak ismert és kevésbé ismert nagyságairól, többek között a windsori hercegről, Derkovits Gyuláról, Walter Gropiusról, Móricz Zsigmondról. A színház világa is közel állt hozzá, számos színészt kapott lencsevégre, Bajor Giziről külön fényképalbumot (1958) jelentetett meg. Másik könyve, a Riportfényképezés (1959) mind a mai napig tananyag.

Művészi szintre emelte a fotóriportázst.
Magyarországon szinte elsőként kisfilmes géppel, mesterséges villanófény nélkül készítette riportjait. Képei számos magyar és külföldi kiállításon nyertek díjat. 1964-ben a Nemzetközi Fotóművész Szövetség legmagasabb kitüntetésével ismerték el, 1965-ben érdemes művész díjat kapott. 1966. február 16-án hunyt el Budapesten, a Farkasréti temetőben nyugszik.


Kapcsolódó anyagok

Fémek és daganatok

Rendszerszemlélet az onkológiai ellátásban

A stroma szerepe a rosszindulatú daganatok viselkedésében

A CDK 4/6 gátlók emlőrákban: a jelen ellentmondásai és a jövő irányai

Onkológiai kezelések speciális klinikai helyzetekben

Hozzászólások:

Nincs hozzászólás ehhez a cikkhez.

A hozzászóláshoz be kell jelentkeznie.


Extra tartalom:

 
ROVAT TOVÁBBI CIKKEI

A Lényeg elérése

Herbert Aniko aka Haniko júniusi, a Rugógyár Galériában megrendezett pop up tárlata, a Hirundo arra a súlyos problémára hívta fel a figyelmet, hogy a nagyüzemi mezőgazdaság okozta élőhely-átalakítások, a klímaváltozás és a fészkek állandó leverése miatt eltűnhetnek a fecskék Magyarországról. Haniko fecskelánnyá szellemülve, öt nagyméretű képben és egy kilenc kisebb alkotásból álló ún. kísérő sorozatban, vegyes technikával dolgozta fel ezt a fontos témát.

Tovább


Mindenki a saját szenvedéstörténete felől ismerhető meg

Hegedűs Gyöngyit a Fragmentum csoportos kiállításon bemutatott művei alapján az orvoslás és a művészet kapcsolatáról, az alkotás funkciójáról és magáról a kiállításról kérdeztük.

Tovább


Paracelsus Magyarországon 24 igaz történet

Dr. Magyar László András orvostörténész, író és műfordító munkássága kiválóan illusztrálja, milyen szerteágazó és sokszínű kutatásokat folytathat az, aki az orvostörténet iránt érdeklődik. Könyveinek, ismeretterjesztő és szaktanulmányainak, valamint fordításainak köszönhetően betekintést nyerhettünk – hogy csak néhány példát említsünk – a démonológiába, a kísértettanba, a régmúlt idők gyógymódjaiba, megismerhettük a régi orvosi eszközöket, a görög dietetikát, valamint azt, hogy mit gondolt a 16-17. század embere a házastársi kötelességről.

Tovább


Művészi szintre emelt fotóriportázs