hirdetés

TARTALOM

 VISSZA

 


Mondja, amit mondani akar


Mondja, amit mondani akar

| |
 

1912. május 9-én született Budapesten régi nemesi családban, a családi hagyományokhoz híven katonatisztnek szánták. Egyéniségének, művészetének formálódásában meghatározó volt az éles ellentét az angolos-franciás műveltségű család nagypolgári-humanista szellemű nevelése és előbb a kőszegi, majd a budapesti katonai iskola poroszos, vakfegyelemre szoktató szelleme között.

Szembefordulva a családi akarattal, abudapesti egyetem matematika-fizika szakára járt, ahol a neves matematikus, Fejér Lipót tanítványaként szerzett diplomát. Első írásai még egyetemi évei alatt jelentek meg a Napkeletben és az Új Nemzedékben, 1939-ben a Drugeth-legenda című elbeszélését a Nyugat is közölte. 1933-tól a Budapesti Hírlap bridzsrovatának szerkesztőjeként dolgozott, többszörös bridzs bajnok és válogatott játékos volt. 1979-ben angol nyelvű bridzs-szakkönyve is megjelent, amelyet 1997-ben Kalandos hajózás a bridzs ismeretlen vizein címmel magyarul is kiadtak.

A második világháború idején légoltalmi szolgálatra osztották be, ami lehetővé tette, hogy üldözött barátait bújtassa. A háború után 1945-46-ban a Magyar Rádiónáldolgozott, hangjátékokat fordított, irodalmi sorozatot szerkesztett. 1945 és 1957 között a Magyar PEN Club titkára volt. A negyvenes évek végétől a hivatalos irodalompolitika egyre inkább a pálya szélére szorította, a kitelepítéstől is csak az Írószövetség védte meg, ő azonban az önmaga számára teremtett mikrovilágba vonulva írt és fordított.

Magyarra ültette a többi közt Thomas Mann elbeszéléseit, Hemingway Az öreg halász és a tenger című 1949-re elkészült Az Iskola a határon első változata, de csak tíz év csiszolgatás után került az olvasók elé. A regény megjelenésekor nem aratott átütő sikert, igazi értékeit a hetvenes évek új írónemzedéke, a Péterek (Esterházy, Lengyel, Nádas, Hajnóczy) ismerte fel. (Ottlik 70. születésnapjára a művet Esterházy Péter kézírással egyetlen rajzlapra másolta le.) Az önéletrajzi ihletésű, több szálon és idősíkon játszódó történet középpontjában egy határ menti kadétiskola növendékeinek élete áll, a szereplőket a közös élmények és felismerések kötik össze a nyelvnél is szorosabb kapoccsal.


1957-ben jelent meg Hajnali háztetők című regénye (1986-ban Dömölky János készített belőle szép filmet), 1969-ben a Minden megvan című elbeszéléskötete. A Próza című kötetében (1980) esszéit, tanulmányait és a vele készült interjúkat tette közzé, az 1989-es Valencia-rejtély című kötetében a címadó hangjátékon kívül két elbeszélése is található.
Munkásságának hivatalos elismerése csak a nyolcvanas évek elejétől kezdődött meg: 1981-ben József Attila-, 1985-ben Kossuth-díjat, 1984-ben Déry Tibor-, 1988-ban pedig Szép Ernő-jutalmat kapott. Utolsó regényét 1990. október 9-én bekövetkezett halála után Lengyel Péter, az író hagyatékának gondozója rendezte sajtó alá. Az 1993-ban Buda címmel megjelent művet az egyes szereplők azonossága miatt a kritikusok az Iskola ikerregényének tartják.

Születése centenáriuma alkalmából emlékévet rendeztek, a Magyar Posta bélyeget adott ki. Az évfordulón megjelent a Hajnali háztetők ünnepi kiadása, bemutatták a regényre épülő, interaktív, okostelefonra készített irodalmi sétaprogramot Budapesten, ahol több emléktáblája is látható. Az íróról Kőszegen sétányt neveztek el, egy helyi könyvesbolt felvette a nevét, a város posztumusz díszpolgári címet adományozott számára, s felavatták mellszobrát, Veres Gábor alkotását.
Ottlik így vallott hivatásáról: "Az ember végül is azért választja az írói pályát, hogy mondatait órákig farigcsálhassa, és lehetőleg azt mondja, amit mondani akar."


Kapcsolódó anyagok

Gyógyszer vagy szemránckrém: A közvetlen lakossági gyógyszerellátást végző gyógyszertárak honlapjainak tartalomelemzése

Opioidfüggetlen és opioid által közvetített fájdalommoduláció

Hozzászólások:

Nincs hozzászólás ehhez a cikkhez.

A hozzászóláshoz be kell jelentkeznie.


Extra tartalom:

 
ROVAT TOVÁBBI CIKKEI

Merj segítséget kérni!

Magyarországon ugyan csökken az öngyilkosságok száma, de még mindig az élmezőnyben vagyunk. Társadalmi beágyazódás, a magyar virtus, vagy a tabuk felelősek a rossz statisztikákért? Megannyi oka van annak, hogy miért állunk még mindig ennyire rosszul. Pedig az öngyilkosság megelőzhető, ezt vallja Oriold Károly, a 11 éve működő Lélekben Otthon Közhasznú Alapítvány alapítója, aki minden lehetőséget megragad, hogy ledöntse a tabukat és közbeszéd tárgyává tegye ezt az ügyet.

Tovább


Frida Kahlo a Magyar Nemzeti Galériában

Az eredetileg orvosnak készülő Frida Kahlo kisgyermekkorától kezdve betegeskedett. Hatéves korában egy vírusos betegségben a jobb lába eltorzult, majd tinédzser évei végén egy buszbaleset során a gerince és a medencecsontja több helyen eltört...A budapesti kiállítás kapcsán dr. Bellák Gábor művészettörténészt kérdeztük.

Tovább


A pánik a legtisztább önmagunkkal áll kapcsolatban – interjú Parádi Józseffel

Parádi József neurológus, pszichiáter és pszichoterapeuta sok évvel ezelőtt visszaadta a gyógyszerfelírási engedélyét. Úgy látja, hogy bár bizonyos, súlyos esetekben szükség lehet gyógyszeres kezelésre, a pszichoterápiás munka az elsődleges számára: a tüneteket elsősorban szerencsésebb fenomenológiai úton megérteni és feldolgozni.

Tovább


Aki bújt, aki nem

Sokféle hatás érte Herbert Anikot, művésznevén Hanikot Rejtett kert című kiállításának megalkotásakor. Az inspiráció egy része könyv formájában ott hever a Zend installációként elnevezett asztalon, így például egy japán verses könyv, Borges angol nyelvű novelláskönyve a The Garden of Forking Paths. Mindezeken túl Radnóti Miklós Bori notesze, Szabó Magda Danaida és Abigél regényei, Kertész Ákos Makrája is fontos ihletforrás volt számára.

Tovább


Mondja, amit mondani akar