hirdetés

TARTALOM

 VISSZA

 


Mondja, amit mondani akar


Mondja, amit mondani akar

| |
 

1912. május 9-én született Budapesten régi nemesi családban, a családi hagyományokhoz híven katonatisztnek szánták. Egyéniségének, művészetének formálódásában meghatározó volt az éles ellentét az angolos-franciás műveltségű család nagypolgári-humanista szellemű nevelése és előbb a kőszegi, majd a budapesti katonai iskola poroszos, vakfegyelemre szoktató szelleme között.

Szembefordulva a családi akarattal, abudapesti egyetem matematika-fizika szakára járt, ahol a neves matematikus, Fejér Lipót tanítványaként szerzett diplomát. Első írásai még egyetemi évei alatt jelentek meg a Napkeletben és az Új Nemzedékben, 1939-ben a Drugeth-legenda című elbeszélését a Nyugat is közölte. 1933-tól a Budapesti Hírlap bridzsrovatának szerkesztőjeként dolgozott, többszörös bridzs bajnok és válogatott játékos volt. 1979-ben angol nyelvű bridzs-szakkönyve is megjelent, amelyet 1997-ben Kalandos hajózás a bridzs ismeretlen vizein címmel magyarul is kiadtak.

A második világháború idején légoltalmi szolgálatra osztották be, ami lehetővé tette, hogy üldözött barátait bújtassa. A háború után 1945-46-ban a Magyar Rádiónáldolgozott, hangjátékokat fordított, irodalmi sorozatot szerkesztett. 1945 és 1957 között a Magyar PEN Club titkára volt. A negyvenes évek végétől a hivatalos irodalompolitika egyre inkább a pálya szélére szorította, a kitelepítéstől is csak az Írószövetség védte meg, ő azonban az önmaga számára teremtett mikrovilágba vonulva írt és fordított.

Magyarra ültette a többi közt Thomas Mann elbeszéléseit, Hemingway Az öreg halász és a tenger című 1949-re elkészült Az Iskola a határon első változata, de csak tíz év csiszolgatás után került az olvasók elé. A regény megjelenésekor nem aratott átütő sikert, igazi értékeit a hetvenes évek új írónemzedéke, a Péterek (Esterházy, Lengyel, Nádas, Hajnóczy) ismerte fel. (Ottlik 70. születésnapjára a művet Esterházy Péter kézírással egyetlen rajzlapra másolta le.) Az önéletrajzi ihletésű, több szálon és idősíkon játszódó történet középpontjában egy határ menti kadétiskola növendékeinek élete áll, a szereplőket a közös élmények és felismerések kötik össze a nyelvnél is szorosabb kapoccsal.


1957-ben jelent meg Hajnali háztetők című regénye (1986-ban Dömölky János készített belőle szép filmet), 1969-ben a Minden megvan című elbeszéléskötete. A Próza című kötetében (1980) esszéit, tanulmányait és a vele készült interjúkat tette közzé, az 1989-es Valencia-rejtély című kötetében a címadó hangjátékon kívül két elbeszélése is található.
Munkásságának hivatalos elismerése csak a nyolcvanas évek elejétől kezdődött meg: 1981-ben József Attila-, 1985-ben Kossuth-díjat, 1984-ben Déry Tibor-, 1988-ban pedig Szép Ernő-jutalmat kapott. Utolsó regényét 1990. október 9-én bekövetkezett halála után Lengyel Péter, az író hagyatékának gondozója rendezte sajtó alá. Az 1993-ban Buda címmel megjelent művet az egyes szereplők azonossága miatt a kritikusok az Iskola ikerregényének tartják.

Születése centenáriuma alkalmából emlékévet rendeztek, a Magyar Posta bélyeget adott ki. Az évfordulón megjelent a Hajnali háztetők ünnepi kiadása, bemutatták a regényre épülő, interaktív, okostelefonra készített irodalmi sétaprogramot Budapesten, ahol több emléktáblája is látható. Az íróról Kőszegen sétányt neveztek el, egy helyi könyvesbolt felvette a nevét, a város posztumusz díszpolgári címet adományozott számára, s felavatták mellszobrát, Veres Gábor alkotását.
Ottlik így vallott hivatásáról: "Az ember végül is azért választja az írói pályát, hogy mondatait órákig farigcsálhassa, és lehetőleg azt mondja, amit mondani akar."


Kapcsolódó anyagok

Absztraktok

Program

A Magyar Stroke Társaság XIII. Konferenciája és a Magyar Neuroszonológiai Társaság X. Konferenciája Absztraktfüzet

Az optimális betegkiválasztást támogató képalkotó diagnosztika alapelvei akut ischaemiás stroke-ban

A stroke-betegek táplálásterápiájáról

Hozzászólások:

Nincs hozzászólás ehhez a cikkhez.

A hozzászóláshoz be kell jelentkeznie.


Extra tartalom:

 
ROVAT TOVÁBBI CIKKEI

A gyógyító alkotói láz – Beszélgetés M. Kecskés András pantomimművésszel

A pantomim, a mozgásművészet és színházművészet elemeit egyesítem. Például jellegzetes pantomimes eszközöket használok elvont fogalmak kifejezésére. Egyszerű példát említve, pantomimes alaptechnika a súly cipelésének megjelenítése, de ezt a lélek mázsás súlyának kifejezésére is lehet használni.

Tovább


Közös jelek, bábeli zűrzavar -- beszélgetés Boros Mátyás képzőművésszel

Régóta rajzoló ember vagyok, a családi legenda szerint a rácsos ágyban kezdődött. Az idők során akarva-akaratlanul kialakítottam olyan biztos pontokat, formákat, amelyeket rajzolás közben bármikor elő tudok venni.

Tovább


„Kivisszük a betegséget, behozzuk az egészséget”: tavaszi gyógyító hiedelmek

Az érdekességre törekedve tekintjük át a magyar nyelvterület tavaszi gyógyító szokásait.

Tovább


Egy közös történet: Az Olaszliszkai

Egy színházi előadás arról, hogy miért érzi valaki annyira reménytelennek az életet ebben a pillanatban Magyarországon, hogy véget vessen az életének. És bár ez nem lehetett az alkotók szándéka, de egy előadás arról, hogy miért lett öngyilkos Borbély Szilárd.

Tovább


Mondja, amit mondani akar