hirdetés

TARTALOM

 VISSZA

 


Mihalkov, a hős


Mihalkov, a hős

| |
 

Moszkvában született 1945-ben Oroszország egyik leghíresebb művészcsaládjában: déd- és nagyapja is festőművész, apja, Szergej Mihalkov író, a szovjet himnusz társszerzője, anyja, Natalja Koncsalovszkaja neves író és műfordító volt.

Ilyen családi háttérrel szinte törvényszerű volt, hogy a két fivér, Nyikita és nyolc évvel idősebb bátyja, Andrej is művészi pályát választ. Kezdetben mindketten a zenével próbálkoztak, de hamar rájöttek, hogy nem ez az igazi világuk. Andrej is filmrendező lett. Nyikita a színművészethez vonzódott inkább, ifjabb éveiben a Sztanyiszlavszkij Színház gyermekstúdiójában játszott. 1963-ban beiratkozott a moszkvai Scsukin Színiiskolába, de egy évvel később már a Moszkvai Állami Filmművészeti Főiskola második évfolyamán folytatta tanulmányait Mihail Romm tanítványaként.

Első rövidfilmjét Hazatérek címmel 1968-ban főiskolásként forgatta. 1974-ben készítette el első egész estét betöltőfilmjét, az Idegenek között című "vadnyugatias" polgárháborús kalandjátékot. Kiemelkedő sikert azonban második nagyjátékfilmjével, az 1976-os A szerelem rabjacímű alkotással aratott, amely a régi idők mozijáról festett mozgalmas, szórakoztató és nosztalgikus képet. A hetvenes évek végén filmjei alapanyagául irodalmi műveket választott: Csehov-motívumok alapján készült el az Etűdök gépzongorára, amely 1977-ben elnyerte a San Sebastian-i Filmfesztivál Nagydíját, majd következett az Oblomov néhány napja, Goncsarov regényének megrendítő erejű tolmácsolása, illetve ezzel egy időben készült el az Öt este című filmje, amelynek alapjául Alekszandr Vologyin drámája szolgált.

A nyolcvanas évek elejétől a jelenkor vált igazán izgalmassá számára, és 1981-ben elkészítette suksini hangvételű vígjátékát, a Pereputtyot, majd 1983-ban a Tanúk nélkül című torokszorító családi drámát. Következő rendezői korszakában elsősorban külföldi közreműködéssel forgatott. 1986-ban olasz koprodukcióban készült a Fekete szemek című szatirikus alkotása Marcello Mastroiannival a főszerepben, aki ezért az alakításáért a cannes-i filmfesztiválon a legjobb férfiszínésznek járó díjat kapta. 1990-ben olasz-svájci közreműködéssel rendezte meg az Autóstopot, rá egy évre pedig francia producerrel az ázsiai sztyeppéken játszódó Urgát. Ez utóbbi 1991-ben elnyerte a Velencei Filmfesztivál nagydíját, az Arany Oroszlánt, majd 1993-ban a berlini Európai Filmakadémia nagydíját, a legjobb európai filmnek járó Félix-díjat, és Oscar-díjra is jelölték

Az értékes szobrocskát azonban csak következő alkotása, a sztálini korszakról szóló, 1994-ben bemutatott Csalóka napfény kaphatta meg, amelynek főszerepét maga a rendező játszotta. A film folytatását 2010-ben mutatták be Oroszországban és Cannes-ban, de az orosz kritika fanyalogva fogadta. Még lesújtóbb kritikákat kapott a harmadik rész, a Citadella.

Kedvezőbb volt a megítélése a Szibériai borbély (1999) című romantikus szerelmi történetének, illetve a 2007-es 12 című politikai krimijének. Legutóbbi filmje, az Ivan Bunyin hasonló című regényéből készült Napszúrás 2014-ben készült el.
Szívesen vállal szerepet saját filmjeiben, de színészként láthattuk már Georgij Danyelijával, Jancsó Miklóssal, Eldar Rjazanovval és fivére, Andrej Mihalkov-Koncsalovszkij több filmjében is.


Kapcsolódó anyagok

Gyógyszer vagy szemránckrém: A közvetlen lakossági gyógyszerellátást végző gyógyszertárak honlapjainak tartalomelemzése

Opioidfüggetlen és opioid által közvetített fájdalommoduláció

Hozzászólások:

Nincs hozzászólás ehhez a cikkhez.

A hozzászóláshoz be kell jelentkeznie.


Extra tartalom:

 
ROVAT TOVÁBBI CIKKEI

Merj segítséget kérni!

Magyarországon ugyan csökken az öngyilkosságok száma, de még mindig az élmezőnyben vagyunk. Társadalmi beágyazódás, a magyar virtus, vagy a tabuk felelősek a rossz statisztikákért? Megannyi oka van annak, hogy miért állunk még mindig ennyire rosszul. Pedig az öngyilkosság megelőzhető, ezt vallja Oriold Károly, a 11 éve működő Lélekben Otthon Közhasznú Alapítvány alapítója, aki minden lehetőséget megragad, hogy ledöntse a tabukat és közbeszéd tárgyává tegye ezt az ügyet.

Tovább


Frida Kahlo a Magyar Nemzeti Galériában

Az eredetileg orvosnak készülő Frida Kahlo kisgyermekkorától kezdve betegeskedett. Hatéves korában egy vírusos betegségben a jobb lába eltorzult, majd tinédzser évei végén egy buszbaleset során a gerince és a medencecsontja több helyen eltört...A budapesti kiállítás kapcsán dr. Bellák Gábor művészettörténészt kérdeztük.

Tovább


A pánik a legtisztább önmagunkkal áll kapcsolatban – interjú Parádi Józseffel

Parádi József neurológus, pszichiáter és pszichoterapeuta sok évvel ezelőtt visszaadta a gyógyszerfelírási engedélyét. Úgy látja, hogy bár bizonyos, súlyos esetekben szükség lehet gyógyszeres kezelésre, a pszichoterápiás munka az elsődleges számára: a tüneteket elsősorban szerencsésebb fenomenológiai úton megérteni és feldolgozni.

Tovább


Aki bújt, aki nem

Sokféle hatás érte Herbert Anikot, művésznevén Hanikot Rejtett kert című kiállításának megalkotásakor. Az inspiráció egy része könyv formájában ott hever a Zend installációként elnevezett asztalon, így például egy japán verses könyv, Borges angol nyelvű novelláskönyve a The Garden of Forking Paths. Mindezeken túl Radnóti Miklós Bori notesze, Szabó Magda Danaida és Abigél regényei, Kertész Ákos Makrája is fontos ihletforrás volt számára.

Tovább


Mihalkov, a hős