hirdetés

TARTALOM

 VISSZA

 


Metafizikai kegyelem


Metafizikai kegyelem

| |
 


Érdekes mű született több mint négyszáz évvel ezelőtt, az idő tájt, amikor a barokk gyorsan teret nyert Európa különböző színterein. A földön a káosz, Isten világában a rend, hirdette az új tan. Az élet forgatagából, a világ színpadáról majd Isten színe elé kerülünk.

S a barokk középpontjában ott állt Spanyolország, annak középpontjában pedig egy zseniális alkotó, egy csodagyermekből lett nagy író, Lope de Vega.

Lope de Vega igen termékeny szerző volt, másfélezer művéből majd négyszáz maradt fenn. Kalandos élete során háromszor nősült, törvénytelen gyermekei számát senki sem tudja, volt kalóz, az irodalmi körök madridi vezetője, hősies katona, a spanyol Armada tagja az angolok elleni csatákban, főrangú személyek titkára, kilenc (!) itthon soha be nem mutatott magyar témájú színdarab szerzője, VIII Orbán pápa pártfogoltja, máltai lovag és a teológia doktora, magas rangú inkvizítor, és élete utolsó éveiben magányos ember. 1635. augusztus 27-én halt meg, kevéssel hetvenharmadik születésnapja előtt. Kilenc napig tartott az állami, nemzeti gyász halála felett.

Az Arte nuevo de hacer comedias en este tiempo (A komédiaírás új művészete napjainkban) című tanulmány 1609-ben jelent meg nyomtatásban.

„Lehetőleg mindig legyen a színpadon valaki, aki beszél, mert a közönség az átmenetek alatt nyugtalankodik, s a történet maga is túlságosan megnyúlik. Igaz azonban, hogy – amellett, hogy szarvashiba – olykor tetszést és nagy hatást kelt. Kezdődjön továbbá a darab letisztult nyelven, ne pazaroljon hosszadalmas okfejtéseket és frázisokat hétköznapi dolgokra, s ezeket legföljebb két-három szereplő jelenítse meg. Ám amint a színre lépő személy rábeszél, tanácsol vagy elutasít, máris helye van a bölcsességeknek és szóvirágoknak, hiszen a valóságot kétségkívül ezek utánozzák.” – ilyen és hasonló jó tanácsokkal áll elő Lope de Vega, akit egyenesen a spanyol nemzeti színjátszás megalapítójaként tisztelnek akkoriban.

Színházelmélete igazán modern, és már rutinos szerzőként lát neki teóriája papírra vetésének, ő mint alkotó, a mű befogadójának szempontjainak figyelembe vételét is fontosnak tartja

Társaival együtt a népiességre, szituatív komikumra és mozgalmas kalandokra építette fel világát: „Hiszen ha a közönség fizeti a komédiákat, jogos, hogy ízlésüket kiszolgáljuk, s e célból közönségesen írjunk.”
E program megszületésének kézzelfogható, oka az, hogy a barokk 16 században a fogadókból kialakított spanyol színházában a ridegen hierarchizált társadalom minden rétege jelen van, ott tolong a színpad előtt a tömeg, az úgynevezett vulgo: katonák, utcai nép és kereskedők, akik nem rejtetik véka alá véleményüket. Paradicsom és mindenféle szúró-vágó eszköz várja a komédiást, aki nem a kedvükre kellő buzgalommal.
Azt hinnénk, a 16. századi katolikus spanyol ország rideg és kimódolt világában nincs helye efféle bohóckodásnak, ám igencsak tévedünk. Itt születik meg a modern színjátszás.

A barokk legfőbb kifejezőjét, a drámairodalmat Tirso de Molinával (1584–1648) és Calderón de la Barcával (1600–1681) együtt járatja csúcsra Lope de Vega, népi témák és becsületdrámák, sértett lovagok, magányos, irigy úrhölgyek – így vonul fel széles forgatagban Spanyolország népe és általuk társadalmi élete a színpadokra.
Az emberi érzelmek és szenvedélyek széles arzenálja vonul fel itt. a becsület, a hűség, szerelem, a féltékenység és intrika.

Mindezt áthatja az érzés, az élet csak álom, az igazi dolgok csak azután, a metafizikai kegyelem fényében következnek.


Kapcsolódó anyagok

Hogyan éljék túl lelkileg a dolgozók a krízishelyzetet?

Semmilyen orvosi kezelést ne hagyjunk abba!

Hozzászólások:

Nincs hozzászólás ehhez a cikkhez.

A hozzászóláshoz be kell jelentkeznie.


Extra tartalom:

 
ROVAT TOVÁBBI CIKKEI

Kodálytól Kodályig - Interjú Somogyi-Tóth Dániellel

Somogyi-Tóth Dániel orgonaművész, karmesterrel, a Kodály Filharmónia Debrecen igazgatójával beszélgettünk az idei március hozta megváltozott világunkról, zenéről, működésről, tapasztalásokról.

Tovább


Hermann Ildi : NHL

2019. január 3-án, teljes váratlansággal halt meg az akkor 40 éves fotóművész. Generációjának egyik legtehetségesebb alkotója volt, több díjjal, elismerésekkel és jelentős, a szakmán túli közönség számára is kiemelkedő sorozatokkal a háta mögött. Életműve igen sokrétű, ám az a vizuális világ, amely már a korai anyagaiban megszületik, formailag egységben tartja azt

Tovább


Béke velünk? Halasi Zoltánnal Csontos Erika beszélgetett

Halasi Zoltán költőként, esszéistaként, műfordítóként lett ismert és elismert. Már a publicisztikája is jelezte széleskörű érdeklődését a különféle kultúrák iránt, aztán egy váratlan fordulattal prózát kezdett írni. Még váratlanabb, hogy ez a próza az elsüllyedt kelet-európai zsidó kultúrát idézte meg. Az apropót hozzá egy lengyelországi zsidó költő jiddis nyelvű holokauszt-poémájának lefordítása szolgáltatta.

Tovább


Filmet varázsolni az életből

A For Sama (Kislányomnak, Samának) valódi kordokumentum, amelyben testközelből szembesülhetünk egy háború börtönszerű csapdahelyzetével. Amikor egyik napról a másikra kell eldöntenünk, hogy maradunk, ahol vagyunk, vagy mindent feladunk, és új életet kezdünk - mindezt hihetetlen gyorsasággal, a halál veszélye pedig mindkettőnél fennáll. Hamza Al-Kateab egyike azon kevés orvosoknak, akik hivatásukhoz és esküjükhöz ragaszkodva még nem hagyták el háború sújtotta hazájukat, Szíriát, egy szebb jövő érdekében. Felesége, Waad Al-Kateab rendezőnő a saját szemszögéből követi nyomon életüket a szíriai civil háború idején. A lányuknak, Samának címzett dokumentumfilm az első a műfajban, amit négy kategóriában is jelöltek BAFTA-díjra, mostanra pedig egy Oscar-díj várományosa is. A For Sama (Kislányomnak, Samának) január 27. és február 2. között lesz látható a VI. Budapesti Nemzetközi Dokumentumfilm Fesztiválon, ennek apropóján beszélgettünk Sós Ágnes dokumentumfilm-rendezővel. Tovább


Metafizikai kegyelem