hirdetés

TARTALOM

 VISSZA

 


Lélektani napló WC papíron


Lélektani napló WC papíron

| |
 

"Az életben nem kell mindig jól járni! Aki azt a belső kényszert el tudja engedni, hogy neki minden helyzetből győztesen és nyertesen kell kikerülnie, annak nagy lesz a belső szabadsága. Ez a hiteles élet titka!"


"Kétféle nő van a világon. A pszichopata és az unalmas. És kétféle férfi: a gárdatiszt, és az, akivel éjjel a konyhában, feketecímkés cseresznye mellett Heideggerről lehet beszélgetni."

E gondolatok gazdája, Mérei Ferenc Kossuth-díjas pszichológus, a gyermeklélektan, a klinikai és a szociálpszichológia kiemelkedő kutatója 105 éve, 1909. november 24-én született Budapesten.

Tanulni nem, csak olvasni szeretett, nyugtalan, örökösen kíváncsi természete miatt a nyolc gimnáziumi évet öt különböző középiskolában töltötte. Sikeres érettségije ellenére a numerus clausus miatt magyar egyetemre nem vették fel.
Párizsban statisztikai gazdaságtant, majd nyelvészetet tanult, innen jutott el a pszichológiához. A Sorbonne-on a nagyhírű gyerekpszichológus, Henri Wallon előadásait hallgatta, az ő nyomán alakította ki saját kulcseszméjét, amelynek lényege, az ember társas meghatározottsága.



1934-ben két diplomát is kapott: egyet a pályaválasztási tanácsadó főiskolán, a másikat a Sorbonne bölcsészkarán filozófiából, szociológiából, pszichológiából és pedagógiából. Hazatérése után az Állami Gyermeklélektani Intézetben, majd a Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskolán volt Schnell János orvos-gyógypedagógus mellett gyakornok, fizetés nélküli pszichológus. A megélhetést a nyelvtanítás biztosította számára.
1938-40-ben a Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskolán, Szondi Lipót Kórtani és Gyógytani Laboratóriumában az egyik kutatási részleget vezette, ugyancsak fizetés nélkül. Amikor a zsidótörvények miatt eltanácsolták, a Patronázs Egyesület György Júlia vezette ambulanciáján dolgozott tovább. 1942-ben behívták munkaszolgálatra, többszöri próbálkozás után, 1944-ben átszökött a szovjet hadsereghez, hadifogoly lett. Századosi rangban, az Új Szó című lap munkatársaként tért vissza Budapestre.

1945 és 1950 között a Fővárosi Lélektani Intézet vezetője, a Pedagógiai Főiskola, az Eötvös Kollégium és a NÉKOSZ tanára, majd az Országos Neveléslélektani Intézet vezetője volt. Az együttes élmény című könyvével külföldön is nevet szerzett magának.

1949-ben Kossuth-díjat kapott pedagógiai tevékenységéért. Egy évvel később a pedológiát, "a polgári-individualista gyermektanulmányozást" elítélő párthatározat nyomán, kizárták a pártból, és minden állásából elbocsátották. 1956-ig fordításokból élt, ekkor rehabilitálták, és kiemelt tudósként az MTA Lélektani Intézetébe került.
Az 1956-os forradalom idején, a pesti bölcsészkaron alakult Egyetemi Forradalmi Diákbizottság egyik vezetője volt.1958 októberében többedmagával ellenforradalmi cselekmény végrehajtásának vádjávalletartóztatták, a fő vád a Hungaricus aláírással 1956 végén illegálisan megjelentetett tanulmány szerkesztése, sokszorosítása és terjesztése volt. 1959-ben a Mérei és társai per keretében tíz év börtönre ítélték.

Ez újabb ismeret- és élményanyagot jelentett számára: rabtársaival szemináriumokat tartott, nyelveket tanított, és megindították a hedonista alapokon álló "Élvezd a börtönt!" mozgalmat. 1960-ban agyérgörcsöt kapott, lábadozása idején született meg négykötetes pszichológiai műve, a Lélektani napló, amelyet - jobb híján - WC-papírra írt.

1963-ban amnesztiával szabadult, 1964-től 1976-os nyugdíjazásáig az Országos Ideg- és Elmegyógyászati Intézet vezető pszichológusa volt. Ebben az időszakban születtek jelentős munkái: a Gyermeklélektan és az Ablak-Zsiráf (V. Binét Ágnessel), a szociometriai kutatásait feldolgozó A közösségek rejtett hálózata, A klinikai pszichológia gyakorlata (Szakács Ferenccel). 1976-tól a Magyar Pszichológia Társaság és a pszichodramatikus képzés vezetője volt. 1982-ben életművét az MTA "a pszichológiai tudományok doktora" fokozattal ismerte el, 1984-ben Ranschburg Pál emlékéremmel tüntették ki. Munkásságának fontos üzenete: intenzíven kell élni...

Mérei Ferenc 1982-ben ismét agyérgörcsöt kapott, és bár felépült, nem gyógyult meg teljesen. 1986. február 23-án halt meg Budapesten.


NZS
Forrás MTI
2014. 11.24.



Kapcsolódó anyagok

Kollegiális Vezetés -- az új Háziorvosi Szakfelügyelői Rendszer

Tízpárti egészségügyi vállalás született Magyarországon

Hozzászólások:

Nincs hozzászólás ehhez a cikkhez.

A hozzászóláshoz be kell jelentkeznie.


Extra tartalom:

 
ROVAT TOVÁBBI CIKKEI

A gyógyító alkotói láz – Beszélgetés M. Kecskés András pantomimművésszel

A pantomim, a mozgásművészet és színházművészet elemeit egyesítem. Például jellegzetes pantomimes eszközöket használok elvont fogalmak kifejezésére. Egyszerű példát említve, pantomimes alaptechnika a súly cipelésének megjelenítése, de ezt a lélek mázsás súlyának kifejezésére is lehet használni.

Tovább


Közös jelek, bábeli zűrzavar -- beszélgetés Boros Mátyás képzőművésszel

Régóta rajzoló ember vagyok, a családi legenda szerint a rácsos ágyban kezdődött. Az idők során akarva-akaratlanul kialakítottam olyan biztos pontokat, formákat, amelyeket rajzolás közben bármikor elő tudok venni.

Tovább


„Kivisszük a betegséget, behozzuk az egészséget”: tavaszi gyógyító hiedelmek

Az érdekességre törekedve tekintjük át a magyar nyelvterület tavaszi gyógyító szokásait.

Tovább


Egy közös történet: Az Olaszliszkai

Egy színházi előadás arról, hogy miért érzi valaki annyira reménytelennek az életet ebben a pillanatban Magyarországon, hogy véget vessen az életének. És bár ez nem lehetett az alkotók szándéka, de egy előadás arról, hogy miért lett öngyilkos Borbély Szilárd.

Tovább


Lélektani napló WC papíron