TARTALOM

 VISSZA

 


Mélakór, szerotonin és fekete epe




Mélakór, szerotonin és fekete epe

| |
 

A depresszió tudománya korunkban, majd 2500 évvel később újra csak azt vallja, hogy az „agyi testnedvek” (hormonok) állnak a megbetegedések hátterében. Testünkben számtalan hormon és egyéb vegyület kering, amelyek befolyásolják testi és lelki állapotunkat. Eme kémiai anyagok alapján ezek a folyamatok alkalmasint zavart szenvednek.

Azokat az írásokat amúgy, melyek Hippokratész neve alatt maradtak fenn „Corpus Hippocraticum” Hippokratészi gyűjteménynek nevezzük, melyek közül Aforizmák a leghíresebbek. Ezek afféle bölcseleti intelmek, melyek máig az emberi egészségügyi tudásanyag részét képezik.

Hippokratész megalapozta a tudományos gondolkodást azzal, hogy előtérbe helyezte a megfigyelést és följegyzést, és az ezeken alapuló tapasztalati tudást. Hippokratész volt az, aki a betegvizsgálat módszertanát kidolgozta és a gondos megfigyelést fölébe helyezte az elméleti spekulációknak. Elmélete a humorálpatológia, mely szerint minden betegségben a négy testnedv – haima (vér), kholé (sárga epe), melankholé (fekete epe), phlegma (nyálka) – aránytalan eloszlását, az éltető testnedvek hibás keveredését látta. A mélakórt már az ókorban is ismerték.

A depresszió szó a latin „deprimere“ kifejezésből ered, s nyomottságot, lehangoltságot jelent, s ezzel a tünetegyüttessel ősidők óta foglalkozunk. Hippokratész négy lélektani típusba sorolta az embereket annak alapján, hogy testükben milyen arányban keverednek a testnedvek: a vér, a nyálka, a sárga és a fekete epe.

Hippokratészt inkább a testi összetevők érdekelték, semmint a szellemiség, ezért a fekete epe túltengésében szenvedő melankolikusoknál fejfájást, máj és hasi betegségeket állapított meg. A melankólia tünetei a kedélyben is jelentkeznek, Hippokratesz szerint: zavart állapot, étvágytalanság, erőtlenség vagy aluszékonyság
formájában.

A mai tudás alapján, ami ahhoz, hogy agyunk megfelelően működjön, alapvetően szükséges, az az, hogy a benne lévő sok millió idegsejt harmonikus kapcsolatban legyen egymással.

Az idegsejtek közötti információátadást az agyban több mint száz ingerületátvivő anyag szabályozza, amelyek befolyásolják, hogy hogyan gondolkodunk, érzünk és cselekszünk.

A jelenlegi kezelésmódokban a depresszió megszüntetésére olyan gyógyszereket használnak, melyek arra szolgálnak, hogy az idegrendszerben kialakuló kémiai zavart megszüntessék, és helyreállítsák az ingerületátvivő anyagok egyensúlyát. A modern gyógyszerek a szerotonin és noradrenalin szintjét emelik meg az agyban, ami lehetővé teszi az idegsejtek közötti megfelelő információátadást, újra aktívakká válnak a gátolt idegsejtek.

Azt, hogy az agy kémiai egyensúlya – sokszor teljesen váratlanul – miért borul fel, még senki sem ismeri pontosan. Ezek közül a legtöbb kutatás négy vegyületre, nevezetesen a noradrenalinra, szerotoninra, dopaminra és acetilkolinra koncentrál.

A depressziós betegek agyában főként a szerotoninnak, a noradrenalinnak és a dopaminnak van kiemelkedő szerepe. Kimutatták, hogy mert mindhárom vegyület szintje alacsonyabb a depressziós betegekben, mint az egészséges emberek agyában.

Ezeknek az anyagoknak az agy bizonyos területein jelentkező hiányára vagy túlzott mennyiségére több idegrendszeri és pszichiátriai
betegség is visszavezethető, így a Parkinson-kór, az Alzheimer-kór és a skizofrénia is.

A legújabb kutatások alapján elképzelhető, hogy ez a négy vegyület megfelel a Hippokratész által már leírt testnedvek egy-egy fajtájának, azaz a fekete és sárga epének, a nyálnak és a vérnek.

NZS


Kapcsolódó anyagok

Mivel érdemes kezdeni a vérnyomáscsökkentő terápiát?

Neurofiziológiai agyújraélesztés

Reflexiók a kibontakozó ökológiai krízisre az 1970-es évek művészetében

Tudományos program

Hozzászólások:

Nincs hozzászólás ehhez a cikkhez.

A hozzászóláshoz be kell jelentkeznie.


Extra tartalom:

 
ROVAT TOVÁBBI CIKKEI

Reflexiók a kibontakozó ökológiai krízisre az 1970-es évek művészetében

Az ökológiai gondolkodás az 1970-es évekig nem volt számottevő jelentőségű, bár Aldo Leopold ökológus már a század elején felhívta a figyelmet az erőforrások kimerülésével kapcsolatos aggodalmaira.

Tovább


A népszerűsített kéz

A könyv egy igényesen összeállított, bevezetésből és öt részből álló mű, amely részenként 2-4 fejezetben színvonalas ismeretterjesztő stílusban foglalkozik az emberi kézhez társuló antropológiai, humánbiológiai és orvostudományi kérdésekkel. Sőt, a szerző nagyvonalúan élve az alcímben jelzett „és még annál is több” megjegyzéssel, egyes fejezetekben a fő témától igen jelentős távolságokba kalandozik gondolatainak alaposabb kifejtése érdekében.

Tovább


A csók története

A filematológia az oszkuláció aktusával foglalkozó tudomány. Aki eddig nem ismerte volna e szavakat, a torontói professzor Marcel Danesi Csók története című ismeretterjesztő könyvéből megtudhatja, hogy a bizony léteznek tudósok, akik folyamatosan bővítik a csók témájáról felhalmozott tudományos ismereteket. Elmondása szerint a szerző csupán erre az egyszerűnek tűnő kérdésre kereste a választ: “Miért tartjuk ezt a nem higiénikus aktust gyönyörűnek és romantikusnak?”

Tovább


A kifutó veszélyei

Az evészavarok az elmúlt évtizedben kitüntetett figyelmet kaptak a pszichiátriai szakirodalomban. Ennek fő oka, hogy az anorexia nervosa és a bulimia nervosa viszonylag gyakori mentális betegségekké váltak, de újfajta evészavarokról (például: izomdiszmorfia, orthorexia nervosa, purgáló zavar) is egyre több kutatás születik.

Tovább


Mélakór, szerotonin és fekete epe