hirdetés

TARTALOM

 VISSZA

 


Megbékítő valóság


Megbékítő valóság

| |
 

"Senki sem ismeri önmagát, míg próbára nem tétetett."

Még a legszörnyűbb valóságban is mindig van valami megbékítő, ha az ember szembenéz vele."

Ezek az idézetek Franz Werfel híres könyvéből, a Musza Dagh negyven napjából valók.

1933-ban írta eredeti dokumentumok alapján e művet tiltakozás gyanánt minden nacionalizmus vagy faji megkülönböztetés ellen. Az első világháborúban játszódó regény az örmény nép drámai sorsát jeleníti meg: egy közösség, hét örmény falu harcát az őket kitelepíteni akaró, halálba szánó törökök ellen. Musza Dagh egy védhető fennsík neve, ahová felvonul ellenállásul a nép.

Szellemi vezetőjük Bagradjan nevű, korábban Párizsban dolgozó archeológus, akinek sorsa a regény végén tragikus módon beteljesül. Negyven tragikus nap történetét állítja elénk a mű, melyben az ellenállás magával ragadó, gazdagon ábrázolt eposza testesül meg.

Werfel 1938-ban az egyre terjedő fasizmus elől előbb Bécsből Párizsba, majd 1940-ben Amerikába emigrált.

Korábban Kafka és Max Brod barátja volt, és az irodalmi expresszionizmus stílusában alkotott versekkel kezdte irodalmi munkásságát. Életének utolsó szakaszában misztikus, vallásos gondolati körből építette változatos formavilágú líráját. Misztikus emberközpontú világképe alapján alapították azt az emberjogi díjat, melyet az Üldöztetések Elleni Központ adományos kétévente az arra érdemeseknek. 1945. augusztus 26.-án Beverly Hills-i otthonában találták holtan, munka közben, az asztalára borulva.

„Ha nem hiszek a rosszban, akkor nincs is rossz... ha nem hiszek a halálban, akkor nincs is halál... megölhetnek, még csak észre sem veszem... aki elér erre a pontra, az újjáépíti szelleméből a világot.

Mindenki csak egyszer él, és egyetlen élete van. Kizárólag saját élete iránt vannak kötelességei, egyébként senki és semmi iránt. De miből áll valójában az élet? Kívánságok és vágyak hosszú sorából. Lehet, hogy ezek sokszor csak képzelt kívánságok és vágyak, mégis egyes-egyedül az a fontos, hogy erősek. Az élet egyetlen értelme, hogy kíméletlenül teljesítsük ezeket a kívánságokat és vágyakat.” – írta híres művében.

NZS
2014. 09. 07.


Kapcsolódó anyagok

Kiállításajánló: A természet fogaskerekei

Hogyan tekintenek a vidéki páciensek a gyógyszerészi szolgáltatásokra?

Hozzászólások:

Nincs hozzászólás ehhez a cikkhez.

A hozzászóláshoz be kell jelentkeznie.


Extra tartalom:

 
ROVAT TOVÁBBI CIKKEI

Kiállításajánló: A természet fogaskerekei

Venczel Attila egy autonóm újrakezdő, aki az élete több területén is anakronisztikusnak számító eljárások felé fordult. Hagyományőrző fotográfiával foglalkozik, hagyományőrző lövészettel, és kézműves nyomdát üzemeltet

Tovább


Csecsemők a szeméttelepen

Diszfunkcionális családok: amikor több a torzulás, mint a szépség. Ahol a legjobb esetben is csak nő a gyerek, mint a gomba. „Mégis felnőttünk valahogy”, szokás mondani. Na igen, felnőttünk. Hiszen nő a gyerek, mint a futónövény, kapaszkodik a betonfal repedésein a fény felé.

Tovább


Személyes nekrológ Láng István akadémikusnak (1931-2016)

Még nem láttam embert ennyit dolgozni, pedig körülbelül hatvan éves korodtól kezdve emlékszem rád. Olyan szép ritmusban csináltad, hatékonyan, látszólag könnyedén és megállás nélkül. Sokat segített ebben az alaposságod és a taktikai érzéked: gondosan megterveztél mindent, óvatosan, előrelátóan. A napi rutinodnak éppúgy része volt az aktuális ügyek intézése, mint az 5 évvel későbbi események előkészítése.

Tovább


A kézműves fotográfia

Különleges fotókiállítás nyílt Szentesen december 3-án a Tokácsli Galériában. A Fridrich János emlékkiállítás megidézi a régmúlt városi fényképészeinek világát, és bemutatja a régi technikák továbbélését is.

Tovább


Megbékítő valóság