TARTALOM

 VISSZA

 


Lovak és tündérmesék lovagja


Lovak és tündérmesék lovagja

| |
 

Bódy Gábor szerint ő volt az első magyar viszonylatban, aki a filmművészet sajátos, önálló képi nyelvezetét, költészetét használta volna gondolatközlésre. Annyi biztos, hogy első jelentősebb alkotása után már nem lehetett az addigi módon filmet készíteni, a mű megkerülhetetlen lett, s egycsapásra negyven évvel hajtotta előre az idő kerekét, a filmes történetmesélésből a modern képi törekvésekig.

Ma már legenda az a nyilvános vetítés 1966-ban, amelyen opusát, az Elégiát bemutatták. Az Egy Szöszi szerelme című Forman film után vetítették a megrendült és értetlenségében füttykoncertben kitörő közönségnek.

Nagy László költeménye, a Búcsúzik a lovacska, korabeli és poézisbeli párja az Elégiának:

Fölszántott égi parlagok
sürgetik halálomat
égen és földön
az ítélet betűit vetik elém
hideg a törvény ablaka
hiába leheli tüdőm
sok pára-bárányom dér-koloncként
ott függ a párkányokon
soha nem old el végzetemtől
szerelmem, irtózatom
emlék, se ábránd
óvásra szívem ereje kevés
a törvény kemény
e pörben
aludtvér-kokárda a szám

Fejemet szöggel televeritek
viselek vádkoronát
én, a kínok királya
kivigyorgom félelmetek
féregnek engem címeztetek
csillagok férgei, ti
fogaimtól féltek, mohók
féltitek a rétet, reményt
minden klorofilt
az élet leveles pilléreit
porontyaitok haját
magvatok sudaras fonalait
minden gyököt
ami véretek pírjában él

Riadalmatok engem
nagyra nevelt föl: pukkadozok
olyan esztelen vízió lettem
nem hittem volna soha
fiú-arcomból irtó
apokalipszis-pofát
bűvöltetek, arany mosolyomból
kolerás rongycafatot
láttok a magasban:
repegetik inaim a zöld levegőt
sarló-nyakam lesarabol minden
csillagba tartó fohászt
fogaim sárga bércein
laskaként ropog a nyári ég
bóbiskolva is hollókat
pillogat rátok szemem
délibábotok térdemen
zajtalan tündérkedik
dobbantok és alkonyi sáv lesz
a patám alatt.


A filmköltemény persze korántsem a lovakról szól; hanem csakúgy, mint Német László költeménye, a magyar parasztság kifosztásáról, az elmúlásról, az értékvesztésről, áldozattá válásról és áldozatvállalásról. A szeretet, az áldozathozatal és feláldozhatóság: a gonosz és a jó apoteózisáról.

Huszárik meghasonlott alkotó, igazi őstehetség, akinek képzőművészeti érdeklődése és népművészetre való fogékonysága együttesen hozta létre a filmes avantgárd berkein belül a gondolatiságában és megrázó erejében is egyaránt páratlan alkotást.

Parasztcsaládból származott, kétéves volt, amikor apja meghalt. Mire 1965-ben Huszárik lediplomázott, már harminc éves elmúlt, a család nyolc hold földje miatt a főiskoláról kulákként eltávolított árva fiú addigra megjárta a kor szokásos bugyrait a segédmunkásságtól kezdve különböző vállalatoknál és szakterületen kallódott.

A Balázs Béla Stúdió nyújtotta lehetőséggel élve azonban 1965-ben leforgatta filmetűdjét, mely egycsapásra hallatlan sikert aratott és örökre beírta nevét a magyar filmtörténetbe.
Pályája azonban ettől sem lett kevésbé göröngyös, Huszárikot saját bevallása szerint is izgatta a filmes költői kifejezésmód sokoldalúsága.

Nem alkotott nagyívű pályát, még két gyöngyszemre futotta a lélek igaz tükrét tartva a néző elé: ennyit engedélyezett számára az adott közeg, a Szindbád című filmjét és a sokat ostorozott Csontváryt, mely után végülis belehalt a gúnyos kritikákba.

„A mese ejtett rabul... Egy gáláns lovag tette a szépet, ette a jót, kóstolt bele a fonnyadó avarba és a fanyar borokba. Az ódon városokat, szalonokat, kocsmákat, színes nyomatként raktározza az emlékezet... többszólamú, fátyolos közlése mögött akkor éreztem meg a férfias szemérmet. Mit akar Szindbád? Elsősorban élni, minden életközegben benne lenni - tájban, nőben, tárgyban, az ételek jóízében, kifakult borospoharak tükrében, temetők mohos kertjeiben... Nem hagy maga után mást csak a pillanat szétroncsolt emlékműveit.”- írja Huszárik Zoltán.

Kapcsolódó anyagok

Magyar Klinikai Onkológiai Társaság X. Jubileumi Kongresszusa

A gyógyszerész által küldött napi SMS-emlékeztető hatásossága

Ápolásról másként, avagy miről is beszélünk?

Hormezis a modern orvoslásban

A vénás pangás rontja a veseműködést - fikció vagy valóság?

Hozzászólások:

Nincs hozzászólás ehhez a cikkhez.

A hozzászóláshoz be kell jelentkeznie.


Extra tartalom:

 
ROVAT TOVÁBBI CIKKEI

Merj segítséget kérni!

Magyarországon ugyan csökken az öngyilkosságok száma, de még mindig az élmezőnyben vagyunk. Társadalmi beágyazódás, a magyar virtus, vagy a tabuk felelősek a rossz statisztikákért? Megannyi oka van annak, hogy miért állunk még mindig ennyire rosszul. Pedig az öngyilkosság megelőzhető, ezt vallja Oriold Károly, a 11 éve működő Lélekben Otthon Közhasznú Alapítvány alapítója, aki minden lehetőséget megragad, hogy ledöntse a tabukat és közbeszéd tárgyává tegye ezt az ügyet.

Tovább


Frida Kahlo a Magyar Nemzeti Galériában

Az eredetileg orvosnak készülő Frida Kahlo kisgyermekkorától kezdve betegeskedett. Hatéves korában egy vírusos betegségben a jobb lába eltorzult, majd tinédzser évei végén egy buszbaleset során a gerince és a medencecsontja több helyen eltört...A budapesti kiállítás kapcsán dr. Bellák Gábor művészettörténészt kérdeztük.

Tovább


A pánik a legtisztább önmagunkkal áll kapcsolatban – interjú Parádi Józseffel

Parádi József neurológus, pszichiáter és pszichoterapeuta sok évvel ezelőtt visszaadta a gyógyszerfelírási engedélyét. Úgy látja, hogy bár bizonyos, súlyos esetekben szükség lehet gyógyszeres kezelésre, a pszichoterápiás munka az elsődleges számára: a tüneteket elsősorban szerencsésebb fenomenológiai úton megérteni és feldolgozni.

Tovább


Aki bújt, aki nem

Sokféle hatás érte Herbert Anikot, művésznevén Hanikot Rejtett kert című kiállításának megalkotásakor. Az inspiráció egy része könyv formájában ott hever a Zend installációként elnevezett asztalon, így például egy japán verses könyv, Borges angol nyelvű novelláskönyve a The Garden of Forking Paths. Mindezeken túl Radnóti Miklós Bori notesze, Szabó Magda Danaida és Abigél regényei, Kertész Ákos Makrája is fontos ihletforrás volt számára.

Tovább


Lovak és tündérmesék lovagja