hirdetés

TARTALOM

 VISSZA

 


Lermontov: pesszimizmus és szenvedély


Lermontov: pesszimizmus és szenvedély

| |
 

Lermontov ősi skót nemesi család – eredeti családnevük Learmonth – leszármazottjaként 1814. október 15-én született Moszkvában,. Egyik őse, a Shakespeare Macbeth című drámájában is szereplő Malcolm híve volt, Lermontov éppen ezért említi versében „az én Skóciámat”.

Anyját 4 éves korában veszítette el, s ez a családi tragédia zárkózottá tette.
A Kaukázusban nőtt fel, apai nagyanyja kastélyában, aki irodalmilag művelt személyként nagy gondot fordított a kiváló képzelő erővel megáldott kisfiú nevelésére. Megismertette vele Byron, Puskin műveit, és a magasabb irodalomban való jártasság nagy hatást gyakorolt az érzékeny szellemre. Már fiatalon kiválóan beszélt angolul, franciául, németül, latinul. Mindez befolyásolta Lermontov világképének és művészetének kialakulását, renitens személyiséggé vált, aki sem az egyetemen, sem később a hadseregben nem tudott elvegyülni a közegben, mindig kirítt onnan.
Liberális elvei miatt számtalan estben összetűzésbe került az egyetem konzervatív tanáraival, s végül arra kényszerült, hogy elhagyja az intézményt.

Csakhamar a szentpétervári testőr huszárezredben lovas-hadnagy lett, s egyszersmind a társasági élet kedvenc ifjú költője. Első száműzetését annak köszönheti, hogy Puskin haláláról írt számonkérő versét egyenesen a cárhoz küldi, a versben a cári udvar tudomásával elkövetett gyilkosságként írja le a költő halálát. Miklós cárnak köszönhető, hogy végül nem ítélték el, és a kaukázusi áthelyezésből is csakhamar visszatérhetett.
Lermontov költészete igen népszerű volt, Puskin és Byron szellemében írott verse közkézen forogtak. Legjobb drámája az Álarcosbál, legjobb regénye pedig a Korunk hőse.
Verseit számtalan nagyság, közöttük Liszt, Csajkovszkij, Muszorgszkij, Rimszkij-Korszakov és Glinka is megzenésítette.

Magánéletében egyik konfliktus a másikat követte, 1840-ben a francia nagykövet fiával vívott párbajt, majd 1841. július 27-én egy tiszttársával bonyolódott vitába, s a vele vívott pisztolypárbaj során 27 éves korában egy golyó kioltotta életét.
Lermontov a modern költészet előfutárának tekinthető. «A pesszimizmus és szenvedélyesség, félelmes démoni hatalomként borongott napbarnított arcán, – írja róla Turgenyev – nagy szemének sötét tekintete különös ellentétben volt ajkainak gyermekesen gyöngéd és nyájas kifejezésével.»

Lermontov hősei mindig döntő pillanatban élnek, ebben ragadja meg és viszi őket a pusztulásba. „Az elveszett nemzedék” kínzó és tragikus tehetetlenségéről ír, amely nem találja helyét a kor fojtogató légkörében, az elveszettség tudatát önti formába műveiben. Mindenféle műfajjal kísérletezett: írt elbeszélő költeményeket, drámavázlatokat, elbeszéléseket, lírai verseket.

NEM BYRON VAGYOK...
Nem Byron, más vagyok. Ha lángol
Bennem a szó s égnek lobog:
Mint Ő, vészverte, büszke vándor,
De csak orosz lélek vagyok.
Korábban kezdtem, úgy is végzem;
Szellemem sokra nem viszi;
Lelkem zátonyos éjjelében
Remények süllyedt roncsai.
Ki tudja, mit rejtesz magadban,
Titkos tenger? Sejtheti-e
Ember, hogy mit hittem, akartam?...
Tán a költő; - más senki se!
1832
Szabó Lőrinc fordítása

Pjatyigorszkban, 27 évesen pisztolypárbajban kapott halálos sebet.

NZS
2012. 07.27.


Kapcsolódó anyagok

Kiállításajánló: A természet fogaskerekei

Hogyan tekintenek a vidéki páciensek a gyógyszerészi szolgáltatásokra?

Hozzászólások:

Nincs hozzászólás ehhez a cikkhez.

A hozzászóláshoz be kell jelentkeznie.


Extra tartalom:

 
ROVAT TOVÁBBI CIKKEI

Kiállításajánló: A természet fogaskerekei

Venczel Attila egy autonóm újrakezdő, aki az élete több területén is anakronisztikusnak számító eljárások felé fordult. Hagyományőrző fotográfiával foglalkozik, hagyományőrző lövészettel, és kézműves nyomdát üzemeltet

Tovább


Csecsemők a szeméttelepen

Diszfunkcionális családok: amikor több a torzulás, mint a szépség. Ahol a legjobb esetben is csak nő a gyerek, mint a gomba. „Mégis felnőttünk valahogy”, szokás mondani. Na igen, felnőttünk. Hiszen nő a gyerek, mint a futónövény, kapaszkodik a betonfal repedésein a fény felé.

Tovább


Személyes nekrológ Láng István akadémikusnak (1931-2016)

Még nem láttam embert ennyit dolgozni, pedig körülbelül hatvan éves korodtól kezdve emlékszem rád. Olyan szép ritmusban csináltad, hatékonyan, látszólag könnyedén és megállás nélkül. Sokat segített ebben az alaposságod és a taktikai érzéked: gondosan megterveztél mindent, óvatosan, előrelátóan. A napi rutinodnak éppúgy része volt az aktuális ügyek intézése, mint az 5 évvel későbbi események előkészítése.

Tovább


A kézműves fotográfia

Különleges fotókiállítás nyílt Szentesen december 3-án a Tokácsli Galériában. A Fridrich János emlékkiállítás megidézi a régmúlt városi fényképészeinek világát, és bemutatja a régi technikák továbbélését is.

Tovább


Lermontov: pesszimizmus és szenvedély