TARTALOM

 VISSZA

 


Korunk hősei


Korunk hősei

| |
 

Vannak korunkban olyan meghatározó művészek, akik kevésbé látványosan, mégis kézzelfogható módon formálják valóságunkat, értelmezik a körülöttünk lévő világot.
Gyula Kossuth-díjas szobrász-, konceptuális és performanszművész, látványtervező, a magyar neoavantgárd képzőművészek egyik kiemelkedő személyisége 2012. október 8-án elhunyt.

A művészt a nagyközönség leginkább a nyilasterror áldozatainak emlékére készített Cipők a Duna-parton című alkotásáról ismerik.

Pauer az ötvenes évek végén az olasz Luigi de Battistánál tanult díszítő szobrászatot és fiatalon a Magyar Képző- és Iparművészeti Alap Kivitelező Stúdiója révén közreműködik az 1956 után szétlőtt főváros épületdíszeinek helyreállításában 1970 októberében megfogalmazta a pszeudo művészeti elvet, majd közzétette az első pszeudo manifesztumot.
Részlet a manifesztumból:

A PSZEUDO a MINIMAL szobor puritán formái elé egy másik szobor felületét hazudja, s tulajdonképpen két szoborról ad egyszerre képet. Ezt úgy éri el, hogy az egyszerű geometrikus formák felületére egy másik, kevésbé egyszerű plasztika képét vetíti. A leképezés fotóeljárással vagy festékszóró-pisztollyal történik, a szobor felületén egy másik szobor felülete jelenik meg. A PSZEUDO szobor így egy tárgyon egyszerre jeleníti meg a létezőt és a látszatot, az anyagit és az anyagtalant. A konkrét formák felfoghatók, de tudomásulvételüket az illuzionista kép állandóan megzavarja.”

Munkásságának néhány emlékezetes állomása mind-mind hozzájárult ahhoz, hogy világunkban rést nyisson a szabad megfogalmazás erejével és áttörje a hazugság és gonoszság védvárait. Műveit Aczél György regnálása idején általában megsemmisítették, köztük 1978-ban Tüntetőtábla-erdő című monumentális alkotását is (tölgyfa, 40 x 20 m).

1994 és 2002 között a Magyar Film- és Színházművészeti Egyetemen tanított, számos színdarab és film látványtervezője volt.

A legtöbbet Ascher Tamással és Zsámbéki Gáborral dolgozott a kaposvári, a Nemzeti és a Katona József Színházban. Munkatársa volt még többek között Kornis Mihály, Zsámbéki Gábor, Babarczy László, Gothár Péter műveinek, Jeles András Álombrigád! című „termelésssi filmjének", Bereményi Géza alkotásainak az Eldorádótól (1988) a Hídemberig (2002); Tarr Béla szinte összes filmjének, köztük a Sátántangónak, 1996-2000.
A Torinói lepel szobra (a Vatikáni Múzeum, Róma), 1991; A II. világháborúban hősi halált halt honvédek emlékműve, Mosonmagyaróvár, 1991;
A Magyarországról elhurcolt zsidó és antifasiszta áldozatok emlékére 1944–1945, Ebensee, 1992;
1848-49-es szabadságharcos emlékmű, Pestlőrinc, Bp., 1998;
Cipők a Duna-parton. Nemzeti holokauszt emlékmű, a nyilasterror áldozatainak emlékműve (Can Togay-jal), 2005.

Néhány idézet tőle:
"Az én pszeudoművészetem patografikusan abból származik, hogy már kisgyerekkorom óta az a rémkép gyötör engem, hogy a képromboló, anarchista apám és a képimádó, hierarchikus anyám állandóan elcserélt az ikertestvéremmel, s hogy én voltaképpen Miki, a saját ikertestvérem vagyok. Ráadásul csak 13 éves korunkban jött meg az engedély Romániából, hogy szüleink összeházasodhatnak - addig mi nem is léteztünk. Csak mint zabik. Nem is lehetek más, mint aki vagyok. A saját árnyékom. A gimnáziumot is kétszer jártam, annyira tetszett, hogy mindenből kettő van. Senki nem vette észre, mert először a nappalin, másodszor az estin végeztem, az árnyékban.

Az Igazság és a Hazugság, a Pozitív és a Negatív, a Fény és a Sötét, a Természet és a Manipuláció tudója, a pszeudó művészet atyja vagyok. Lehet ennél komolyabb táptalaja a zoroasztriánus, duális monomániámnak?"

- "Mindig is a látvány zavarba ejtő tulajdonságai izgattak. A néző döbbenjen rá, hogy becsapható a szeme. És persze nem csak a szeme. Ha azt állítom például egy szabályos kockáról, hogy nem párhuzamosak az élei, létrejön a valóság és a látszat furcsa ambivalenciája".


Budapesten 2005-ben rendezték meg retrospektív tárlatát a Műcsarnokban.

MTI
elitmed

Kapcsolódó anyagok

Fekete mágia, avagy a halott anya feltámasztása

„ Ilyen hely nincs még egy a világon” - Tárgyak élete az MTA Művészeti Gyűjteményében

Ha értjük a terápiát, könnyebb a lelki teher

Hatékony orvos-beteg kapcsolat a betegszervezetek közreműködésével

Az osztály, ahol beteg, orvos, szakdolgozó is figyelemre számíthat

Hozzászólások:

Nincs hozzászólás ehhez a cikkhez.

A hozzászóláshoz be kell jelentkeznie.


Extra tartalom:

 
ROVAT TOVÁBBI CIKKEI

Reflexiók a kibontakozó ökológiai krízisre az 1970-es évek művészetében

Az ökológiai gondolkodás az 1970-es évekig nem volt számottevő jelentőségű, bár Aldo Leopold ökológus már a század elején felhívta a figyelmet az erőforrások kimerülésével kapcsolatos aggodalmaira.

Tovább


A népszerűsített kéz

A könyv egy igényesen összeállított, bevezetésből és öt részből álló mű, amely részenként 2-4 fejezetben színvonalas ismeretterjesztő stílusban foglalkozik az emberi kézhez társuló antropológiai, humánbiológiai és orvostudományi kérdésekkel. Sőt, a szerző nagyvonalúan élve az alcímben jelzett „és még annál is több” megjegyzéssel, egyes fejezetekben a fő témától igen jelentős távolságokba kalandozik gondolatainak alaposabb kifejtése érdekében.

Tovább


A csók története

A filematológia az oszkuláció aktusával foglalkozó tudomány. Aki eddig nem ismerte volna e szavakat, a torontói professzor Marcel Danesi Csók története című ismeretterjesztő könyvéből megtudhatja, hogy a bizony léteznek tudósok, akik folyamatosan bővítik a csók témájáról felhalmozott tudományos ismereteket. Elmondása szerint a szerző csupán erre az egyszerűnek tűnő kérdésre kereste a választ: “Miért tartjuk ezt a nem higiénikus aktust gyönyörűnek és romantikusnak?”

Tovább


A kifutó veszélyei

Az evészavarok az elmúlt évtizedben kitüntetett figyelmet kaptak a pszichiátriai szakirodalomban. Ennek fő oka, hogy az anorexia nervosa és a bulimia nervosa viszonylag gyakori mentális betegségekké váltak, de újfajta evészavarokról (például: izomdiszmorfia, orthorexia nervosa, purgáló zavar) is egyre több kutatás születik.

Tovább


Korunk hősei