TARTALOM

 VISSZA

 


Költő a beteg világban


Költő a beteg világban
NZS
| |
 

József Attiláról annyit minden bizonnyal mindenki tud, hogy rövid élete alatt sokat szenvedett, problémás karakter volt, folyton lázadozó, „deviáns” személyiségnek tartották kortársai, s élete utolsó szakaszában lappangó, később egy csapásra manifesztálódó skizofréniát diagnosztizáltak nála, s végül, saját akaratából véget vetett életének.

De mi van akkor, ha mindebből semmi nem igaz?
Ha a hangulati labilitás a túlélőtechnika, a hányattatásokhoz való alkalmazkodás része volt, ha egy tapasztalatlan analitikus és maga a tudományos szakág fejletlensége diagnosztizálta félre a költő baját, akin halála után jóvátehetetlenül rajtamaradt az elmebetegség stigmája, és mi van, ha csak a várakozást elunó türelmetlen és a vasúti menetrendet nem ismerő utas balesete volt a tragikus vég?
A legújabb kutatások ebbe az irányba mutatnak.

1937 után állították fel borderline-szindróma tünetegyüttesét, melynek egyes elemei néha a skizofréniára is hasonlíthatnak, ám a szakértők szerint egészen másféle okokra, elsősorban kisgyermekkori anya-gyerek traumákra, ambivalens szülői viselkedésre vezethető vissza a kórtörténet. Ma számos szerző kísérli meg ebbe az irányba terelni a József Attila személyiségzavaráról szóló értelmezések menetét.

Az eredeti vészjósló patográfia a kóros jegyek és betegségünetek leírásával dr. Bak Róbert tollából ered, aki a Szép Szóban 1938. január-februári emlékszámában tette közzé a megkomponált, személyes meggyőződésből fakadó kórképét, melynek borús megállapításain aztán nemzedékek sora nőtt fel.

Ebben fejti ki, hogy a költő gyógyíthatatlanul hasadásos elmezavarban szenvedett, és öngyilkossága is ebből következik. Viselkedésében fölfedezhető a gyermeki mágikus szemlélet, mely vakon hisz a szavak erejében, és ezzel a képességgel, a versek erejével mintegy föl is fegyverzi magát az életének hányattatásai és kétségbeejtően kaotikus volta ellen. Verseiben a modern kor parancsának engedelmeskedve a tudat működésének titkait fürkészte és dokumentálta.

Azt az érvényesülési stratégiát választotta, hogy ifjú költő minden baját, árvaságát, szegénységét, munkahelyi konfliktusait az egész világ elé tárta a baráti újságírók tolla által.
Ezt írta Vágó Mártának: „Pedig igazán régen eltemettek volna már, ha nem neveltem volna ki magamban azt a bizonyos és sokat fölhányt öncsodálatot. Ami kívül hiányzik a világból, azt az ember belül, önmagában kell megteremtse, mert máskülönben elpusztul.”
A kortársak nem is aggódtak érte, különc viselkedése, hangulati labilitása belefért az érzékeny, egzaltált költői idegrendszerről alkotott közkeletű képbe. Lírai költőtől senki sem várja, hogy „teljesen normális” legyen…

A korabeli dokumentáció alapján mondhatjuk, hogy pszichoanalízisével fordultak igazán rosszra a dolgok. a pszichoanalízisben sokat tanult az álmok nyelvéről, ami a köznapi tudat számára elérhetetlen tartományokba kalauzolta a fejlődni vágyó elhivatott költőt, és olyan eszköztárat adott az álomszimbólumok révén a kezébe, mellyel újabb szintre fejleszthette költészetét. Ugyanakkor egyfajta új szerepet is elsajátított, a pszichiátriai betegét, minthogy József Attila a pszichiátriai klinikára járt, igazi betegek közé, pszichoanalitikus kezelésre.

"Egy beteg világ rámkényszerít egy vallhatatlan beteges világfölfogást és aztán azt mondja rám, hogy beteg vagyok. Megoldhatatlan helyzetbe kerget, és aztán azt mondja, hogy infantilis vagyok, mert nem tudom a saját belső problémámat megoldani"- írta dr. Rapaport Samunak 1934-ben.

A Gyömrői Edit vezette terápiában a költő előtt a lírai témák és eszközök lehetőségeinek új tárháza nyílott meg, és szélsőséges viselkedésével a végsőkig kifacsarta, amit ebből a helyzetből lehetett, az áttételes anyaszerelem szerepjátékával riogatva orvosát.
Élete utolsó szakaszában Kozmucza Flóra dokumentálta viselkedését. Sajnos följegyzéseit csak jóval később, ötven évvel József Attila halála után adta közzé. Ebben kifejti, hogy József Attila "gyakran használt jelképeket; homályos, összefüggéstelennek látszó volt a beszéde. De egyre inkább kezdtem rájönni különleges eszejárására. Kezdtem megfejteni tudni azt a rejtett jelrendszert, ami a tudat alatti mélyben zseniális logikájával összefogta a széthulló, bizarrnak tetsző gondolatait. Ami kifejezhetetlen mondandóinak kulcsa volt: a lényeget."

Versei önmagukért beszélnek: a tudat peremvidékeiről tudósítanak páratlan összeszedettséggel és kristálytiszta logikával. A költő útja nem más, mint a nagy felfedezőké, csupa veszély.

NZS



Kapcsolódó anyagok

Teljes testes elektro­stimulációs tréning indirekt hatása a gátizmokra

Meta-analízis az Inkontinencia Asszociált Dermatitis prevenciójáról

Rossz hírek közlése a szemészetben, különös tekintettel a diabeteses retinopathiara

Veszélyes szépség - Egészségkárosító kockázatok a szépségszalonokban dolgozók körében

Alternatív tréningmódszer hatása a medencefenék izomzatra

Hozzászólások:

Nincs hozzászólás ehhez a cikkhez.

A hozzászóláshoz be kell jelentkeznie.


Extra tartalom:

 
ROVAT TOVÁBBI CIKKEI

Filmet varázsolni az életből

A For Sama (Kislányomnak, Samának) valódi kordokumentum, amelyben testközelből szembesülhetünk egy háború börtönszerű csapdahelyzetével. Amikor egyik napról a másikra kell eldöntenünk, hogy maradunk, ahol vagyunk, vagy mindent feladunk, és új életet kezdünk - mindezt hihetetlen gyorsasággal, a halál veszélye pedig mindkettőnél fennáll. Hamza Al-Kateab egyike azon kevés orvosoknak, akik hivatásukhoz és esküjükhöz ragaszkodva még nem hagyták el háború sújtotta hazájukat, Szíriát, egy szebb jövő érdekében. Felesége, Waad Al-Kateab rendezőnő a saját szemszögéből követi nyomon életüket a szíriai civil háború idején. A lányuknak, Samának címzett dokumentumfilm az első a műfajban, amit négy kategóriában is jelöltek BAFTA-díjra, mostanra pedig egy Oscar-díj várományosa is. A For Sama (Kislányomnak, Samának) január 27. és február 2. között lesz látható a VI. Budapesti Nemzetközi Dokumentumfilm Fesztiválon, ennek apropóján beszélgettünk Sós Ágnes dokumentumfilm-rendezővel. Tovább


A Lényeg elérése

Herbert Aniko aka Haniko júniusi, a Rugógyár Galériában megrendezett pop up tárlata, a Hirundo arra a súlyos problémára hívta fel a figyelmet, hogy a nagyüzemi mezőgazdaság okozta élőhely-átalakítások, a klímaváltozás és a fészkek állandó leverése miatt eltűnhetnek a fecskék Magyarországról. Haniko fecskelánnyá szellemülve, öt nagyméretű képben és egy kilenc kisebb alkotásból álló ún. kísérő sorozatban, vegyes technikával dolgozta fel ezt a fontos témát.

Tovább


Mindenki a saját szenvedéstörténete felől ismerhető meg

Hegedűs Gyöngyit a Fragmentum csoportos kiállításon bemutatott művei alapján az orvoslás és a művészet kapcsolatáról, az alkotás funkciójáról és magáról a kiállításról kérdeztük.

Tovább


Paracelsus Magyarországon 24 igaz történet

Dr. Magyar László András orvostörténész, író és műfordító munkássága kiválóan illusztrálja, milyen szerteágazó és sokszínű kutatásokat folytathat az, aki az orvostörténet iránt érdeklődik. Könyveinek, ismeretterjesztő és szaktanulmányainak, valamint fordításainak köszönhetően betekintést nyerhettünk – hogy csak néhány példát említsünk – a démonológiába, a kísértettanba, a régmúlt idők gyógymódjaiba, megismerhettük a régi orvosi eszközöket, a görög dietetikát, valamint azt, hogy mit gondolt a 16-17. század embere a házastársi kötelességről.

Tovább


Költő a beteg világban