A regény, minden idők egyik legjobb betegségmemoárja, igazi remekmű, efelől semmi kétség. Nemhiába írta róla Babits: „ő volt a legkomolyabb írónk”, minthogy a halál titkainak szinte mániákus kutatása határozza meg műveit. Agydaganata „történetét” 1937-ben jelentette meg, s erre az írásműre most külföldön ismét felfigyeltek. A Times szerint ebben a műfajban máig egyedülálló és iskolateremtő remekműről van szó. 2008-ban a New York Review of Books-ban a neves orvos író, Oliver Sacks elemzést közölt Karinthy Frigyes Utazás a koponyám körül című regényének angol nyelvű kiadásához. A mű világirodalmi szempontból is egyedülálló alkotás. Egyszerre lélektani és vezeklésregény, utazási regény és memoár. Szívszorító nyomozás a „nagy diagnózis” után, és hidegvérrel megírt krónikája egy ember elemi sorsfordulójának. Egészségből a betegségbe – ez minden ember rémálma, és élete második felének szinte elkerülhetetlen nagy változása. Karinthy a betegségmemoárok új műfaját alkotta meg, melyben a páciens belső átélése, emberi tapasztalata, tünetei és visszaemlékezése olvasható. A mű máig jelentős emberi és irodalmi értékkel bír, hiszen Karinthy elemi kíváncsisággal fordul a világ titkai felé. Kutatja önmagát, az orvostudomány, a tudomány jellemzőit, megszállottan, mégis némi öniróniával áthatva hisz a tudományos felfedezések erejében, megváltó, emberi életeken átívelő hatalmában. Karinthy józan, racionalista stílusa, örök éber önreflexiója, és érzékenysége a szerepszerűség, a paródia iránt teszi olyan hallatlanul szórakoztatóvá és átélhetővé műveit. Az ember „éli az életét”, de mégsem azonos vele teljes egészében. Ez a kíváncsi, kandi szem, mely egyszerre gyermeki és ősöreg, az irodalomban szinte egyedülálló nézőpontot teremt. Az Így írtok ti nemcsak az írói egyéniség paródiája, hanem mindenféle életbeni szerep megírt megéléséé is. A humor nem más, mint intellektuális elemzés, az élet elemi része Karinthynál. Karinthy mohó kíváncsisága, nyitott szelleme révén jelentős tudásra tett szert az orvostudományok terén. A regényben szereplő leírások szerint eléggé hamar sikerült diagnosztizálnia betegségét, a precízen leírt hallucinációk, belső érzetek alapján rendszerezni a jeleket, és fölfedezi a sajnálatos tényt: agytumora van. Az intellektuális elemzés adja alapvető viszonyulását a világhoz. A mű egyrészt hallatlanul precíz elemző leírása a betegség körül kibontakozó történéseknek, eseményeknek, alakoknak, másrészt a belső víziók, álmok és reflexiók bonyolult szövevénye. A mű központi eleme a kiszolgáltatottság, a magányérzés és szeretetéhség. A befejezés bibliai példája jelzi, mily nagy utat jár be a főhős. "S úgy jártam a világban máris, ahogy Robinson szigetén illik járni a hajótöröttnek, ahová kidobta a közönyös hullám, amikor elsüllyedt alatta a Megértés, ami lelkes, Istentől küldött építők ácsoltak számára, valamikor, a múlt század közepén, s még régebben, egy ember, akinek már az apja is ács volt.” Az utazás nem ér véget, ezt Karinthy-től is megtudhatjuk. Valahol benne rejlik annak a reménye is, hogy talán még a halállal sem. Nagy Zsuzsanna