hirdetés

TARTALOM

 VISSZA

 


Karinthy és a csodák világa


Karinthy és a csodák világa

| |
 

Babits gyakran írt barátja, Karinthy munkásságáról. Gyakran elemezte annak sajátos eszejárását, kacérkodását a tudományokkal és érdeklődő távolságtartását a testtől.
„Csupa értelem és gondolat volt, érdeklődő, bíráló és élcelő, a saját életével szemben is. Érzésem természetesnek találná, hogy az maradjon a halálával szemben is. Sok író szelleme teljesen együtt vonaglik a tényekkel, mondhatnám, testi életük tényeivel, mintha csak e tények függvénye volna. Ő nem tartozott ezek közé. Az ő szelleme fölülemelkedett a tényeken: a lehetőségek, a logika birodalmába.”– írta Karinthyról Babits Mihály.


Kortársait is megragadta Karinthy sajátos világlátása, írói stílusa, melyben az ötlet a maga filozofikus furcsaságaival jobbára fontosabb volt, mint annak beágyazása és megjelenítése a valóságban. Karinthy írásaiban mindig a logikát kereste, a fogalmak tisztázását és a tiszta mondanivalót, éppen ezért mondhatni, nem alakított ki biztos saját stílust, éppen ő, a stílusparódiák mestere gyakran írt kényszerből, pongyolán, hevenyészett mondatokkal ragadta meg a lényeget, mely mindennél jobban érdekelte.

"Mi van az életen túl, az nálunk talán csak őt izgatta. A halál, mint utazás, mint kísérlet… Mi van az életen túl, s mi minden lehet még az aktuális emberi életen kívül?" - ez őt minden más írónál jobban érdekelte.

Karinthy a legváltozatosabb műfajokban alkotott:
az újságkrokitól a filozofáló esszéig, a fantasztikus novellától a regényes utópiáig írt mindent, amibe csak élénk szellemét beletölthette. Ám nem írt szabályszerű regényt, mert amint Babits mondja, nem volt előtte a valóságnak kellő tekintélye. Nem volt előtte semmi tekintélye az életnek…, holott ő maga nem viccelt, hanem csak rámutatott az élet vicceire.

A kortársak szemében életműve talán kevésnek tűnhetne föl lángeszéhez képest, ám mégis teljes, egész. Karinthy személyében és attitűdjében megtestesítette az írót, ő maga épp oly fontos volt, mint alkotásai. Nem véletlen, hogy páratlan népszerűségnek örvendett, és kávéházi ablak mellett ülő alakja afféle városi nevezetesség volt, amit érdemes az idegeneknek megtekinteni, s nem véletlen az sem, hogy írói paródiáival ennek az életbeli szerepnek számtalan variánsát tárta fel, stílusbravúrjaival lényegében véve pszichológiai munkát végezve.

„Milyen csalódás rádöbbenni, hogy ő ezt nem olvassa már! Nemcsak ezt: semmit sem fog már olvasni, akármit csinálok. Ő nem halt meg bennem: de én meghaltam őbenne. Csak most jutok tudatára, mennyire megszoktam őt, mint életem tanúját.”- kiált fel Babits.
Valahogy így vagyunk mi is kedvenceinkkel.

NZS

2012. 07.

Kapcsolódó anyagok

Hogyan éljék túl lelkileg a dolgozók a krízishelyzetet?

Semmilyen orvosi kezelést ne hagyjunk abba!

Hozzászólások:

Nincs hozzászólás ehhez a cikkhez.

A hozzászóláshoz be kell jelentkeznie.


Extra tartalom:

 
ROVAT TOVÁBBI CIKKEI

Kodálytól Kodályig - Interjú Somogyi-Tóth Dániellel

Somogyi-Tóth Dániel orgonaművész, karmesterrel, a Kodály Filharmónia Debrecen igazgatójával beszélgettünk az idei március hozta megváltozott világunkról, zenéről, működésről, tapasztalásokról.

Tovább


Hermann Ildi : NHL

2019. január 3-án, teljes váratlansággal halt meg az akkor 40 éves fotóművész. Generációjának egyik legtehetségesebb alkotója volt, több díjjal, elismerésekkel és jelentős, a szakmán túli közönség számára is kiemelkedő sorozatokkal a háta mögött. Életműve igen sokrétű, ám az a vizuális világ, amely már a korai anyagaiban megszületik, formailag egységben tartja azt

Tovább


Béke velünk? Halasi Zoltánnal Csontos Erika beszélgetett

Halasi Zoltán költőként, esszéistaként, műfordítóként lett ismert és elismert. Már a publicisztikája is jelezte széleskörű érdeklődését a különféle kultúrák iránt, aztán egy váratlan fordulattal prózát kezdett írni. Még váratlanabb, hogy ez a próza az elsüllyedt kelet-európai zsidó kultúrát idézte meg. Az apropót hozzá egy lengyelországi zsidó költő jiddis nyelvű holokauszt-poémájának lefordítása szolgáltatta.

Tovább


Filmet varázsolni az életből

A For Sama (Kislányomnak, Samának) valódi kordokumentum, amelyben testközelből szembesülhetünk egy háború börtönszerű csapdahelyzetével. Amikor egyik napról a másikra kell eldöntenünk, hogy maradunk, ahol vagyunk, vagy mindent feladunk, és új életet kezdünk - mindezt hihetetlen gyorsasággal, a halál veszélye pedig mindkettőnél fennáll. Hamza Al-Kateab egyike azon kevés orvosoknak, akik hivatásukhoz és esküjükhöz ragaszkodva még nem hagyták el háború sújtotta hazájukat, Szíriát, egy szebb jövő érdekében. Felesége, Waad Al-Kateab rendezőnő a saját szemszögéből követi nyomon életüket a szíriai civil háború idején. A lányuknak, Samának címzett dokumentumfilm az első a műfajban, amit négy kategóriában is jelöltek BAFTA-díjra, mostanra pedig egy Oscar-díj várományosa is. A For Sama (Kislányomnak, Samának) január 27. és február 2. között lesz látható a VI. Budapesti Nemzetközi Dokumentumfilm Fesztiválon, ennek apropóján beszélgettünk Sós Ágnes dokumentumfilm-rendezővel. Tovább


Karinthy és a csodák világa