hirdetés

TARTALOM

 VISSZA

 


Jövőkép
Az ötödéves orvostanhallgató-nők karrier- és családtervei


dr. Feith Helga Judit, dr. Balázs Péter, Kovácsné Tóth Ágnes

| |
 

LAM 2006;16(6):585-9.
ORVOSLÁS ÉS TÁRSADALOM
Jövőkép
Az ötödéves orvostanhallgató-nők karrier- és családtervei
dr. Feith Helga Judit1 (levelező szerző), dr. Balázs Péter1, Kovácsné Tóth Ágnes2
1Semmelweis Egyetem Egészségügyi Főiskolai Kar, Népegészségtani Intézet/Semmelweis University College of Health Care, Department of Public Health; H-1088 Budapest, Vas utca 17. E-mail: feith@se-efk.hu
2Széchenyi István Egyetem, Egészségügyi és Szociális Intézet
________________________________________

BEVEZETÉS – Vizsgálatunk legfőbb célkitűzése az volt, hogy megismerjük az orvostanhallgatónők család- és karrierterveit, két problémával összefüggésben: a Magyarországon egyre inkább jelentkező orvoshiányra tekintettel, valamint az orvosi hivatást gyakorló nők életében, a munkahelyi és családi szerepkötelezettségek következtében megjelenő konfliktusok és egészségi problémák miatt.
MÓDSZEREK – Jelen tanulmány alapját egy 2004 tavaszán a Semmelweis és a Debreceni Egyetem Általános Orvosi Karán ötödéves orvostanhallgatók körében készült postai önkitöltős kérdőíves felmérés képezi. Összesen 117 fő (46,2%) adott értékelhető választ.
EREDMÉNYEK – A hallgatók döntő hányada (91,5%) orvosként kíván elhelyezkedni, külföldi munkavégzést 63,5%-uk tervez. Gyermeket 95,7%-ban akarnak vállalni, azonban csak a minta 52,8%-a tervezi, hogy gyermekével otthon marad az első három évben.
KÖVETKEZTETÉSEK – Eredményeink alapján megállapítható, hogy a hallgatónők nagy többsége a tanult hivatásában kíván elhelyezkedni, és egyidejűleg a családi és munkahelyi kihívásoknak is meg akar felelni. Hosszú távon ez a hivatás speciális jellegéből adódóan konfliktust eredményezhet a házassági, az anya-gyermek és a munkahelyi kapcsolatokban.
szociológiai felmérés orvostanhallgatók körében, az orvostanhallgató-nők jövőképe, karrier- és családtervek
Érkezett: Érkezett: 2005. szeptember 7.Elfogadva: 2006. március 14.
________________________________________

Tanulmányunk alapját az a kutatás jelenti, amelyet karrier- és családtervek vizsgálatára ötödéves orvostanhallgató-nők körében végeztünk. A felmérést két aspektusból is fontosnak tartottuk: egyrészt a hazai gyógyítómunkát végző szakemberszám csökkenése, másrészt a diplomás, karrierépítő nők életében jelentkező szereptúlterheltség, szerepkonfliktus jelensége miatt.
Napjaink egyik állandóan visszatérő híre a médiában, hogy a magyar egészségügyben fokozódik az orvoshiány, és ebből egyre súlyosabb ellátási nehézségek fakadnak. Az Európai Unióhoz történt csatlakozásunkat, 2004 májusát követő egy év alatt állítólag több mint 600 orvos vállalt munkát Nyugat-Európában. Kedvelt célországok közé sorolható Anglia, Ausztria, Németország, Svédország és Írország, ahová elsődlegesen aneszteziológusokat, pszichiátereket, patológusokat, radiológusokat, valamint háziorvosokat várnak (1).
Az orvoslétszám alakulásának és esetleges hiányainak tanulmányozásakor – nyílt rendszer esetén – a bemeneti és a kimeneti oldal összes lehetséges tényezőit figyelembe kell venni (2). Jelenleg – a főként magyar anyanyelvű orvosok bevándorlásának köszönhetően – Magyarországon nagymértékű szakemberhiány egyetlen régióban és ellátószinten sem lépett fel, de ez nem adhat felmentést az egészségpolitikának egy átfogó humánpolitikai koncepció kidolgozása alól (3). Az orvostanhallgató-nők jövőképének humánerőforrás-menedzsment szempontú megközelítésében három tényező vizsgálatát emeltük ki:
– a diplomaszerzés után milyen arányban terveznek orvosi munkavégzést (gyógyítást, kutatást);
– milyen a hallgatók motivációja a külföldi munkavállalásra;
– a tervezett gyermekszám ismeretében hány éves, folyamatos otthon maradásra készülnek.
Korábbi tudományos vizsgálatok szerint a devianciajelenségek (például suicidium), az egészségkárosító és addikcióhoz vezető magatartási formák előfordulásának gyakorisága különösen magas a gyógyító foglalkozásúak körében. Rosszabb az egészségi állapotuk, gyakrabban mutatnak pszichoszomatikus tüneteket, nem megfelelő szintű az egészségmegőrzésük, jóllehet – személyes példamutatásukon keresztül is – kiemelten fontos feladatuk lenne környezetük és betegeik egészségtudatosabb magatartásának kialakítása.
Évtizedek óta folyamatosan emelkedik az orvosnők aránya az orvosi hivatást gyakorlók körében. Miközben a gyógyítómunkát a lehető legteljesebb mértékben kívánják ellátni, igyekeznek a tradicionális szerepelvárásoknak is maradéktalanul megfelelni. E kettős szerepkötelezettség – amellyel sok esetben felkészületlenül kerülnek szembe – komoly fizikai és pszichikai terheket ró az orvosnőkre. A gyógyító-ápolói munka fizikai és pszichés terheit (4, 5) női munkavállalók esetében fokozza a gyermekvállalás és családi feladatok egyidejű ellátása (6, 7). A magyar egészségügyi viszonyok között dolgozó nők további hátrányokkal is küzdenek: alacsony jövedelem, rugalmatlan időbeosztás, éjszakai szolgálat, elégtelen munkafeltételek, eszközhiány és a munkavégzéssel járó lelki terhelés. Korábbi szociológiai felmérések tanúsága szerint már az egészségügyi felsőoktatásban tanuló hallgatóknak sem jó az egészségi állapota, igen magas körükben a pszichés és szomatikus tünetek prevalenciája (8, 9), továbbá egészség-magatartásuk sem megfelelő (9, 10). Ezt a helyzetet tovább rontja – az egyetem befejezését követően – a gyógyító hivatás és az eltervezett magánélet túlidealizált képének összeütközése a valósággal. Ez a speciális orvosi szerepből eredően szükségszerűen nehézségeket okoz – csalódásokat és frusztrációt hoz létre. Mindezek kiemelten fontossá teszik a hallgatónők jövőképének, karrier- és családterveinek kutatását és megismerését.

Módszer és minta
Kvantitatív, postai önkitöltős kérdőíves felmérésünk 2004. április és május között, ötödéves orvostanhallgató-nők körében készült, a Semmelweis Egyetem, va- lamint a Debreceni Egyetem részvételével és támogatásával. Minden hallgatóhoz (253 fő) eljuttattuk a kérdőívet, adatvédelmi okok miatt a tanulmányi osztályok közbeiktatásával. A válaszadók a kérdőíveket előre felbélyegzett és megcímzett válaszboríték segítségével, az anonimitást megőrizve küldték vissza. Értékelhető választ 46,24%-ban (n=117 fő) kaptunk. Értékelhetőnek abban az esetben minősítettük a kérdőívet, ha a hallgató a kérdések legalább 90%-ára válaszolt. A válaszadási arányban nem volt jelentős eltérés a budapesti és debreceni évfolyam hallgatói között.
A kérdőív, amelyet előzetesen próbakérdezéssel teszteltünk, 35 nyitott és öt zárt kérdéscsoportot tartalmazott (összes változó száma 150). A szociodemográfiai kérdéseken túl (21 változó) a pályaválasztásra 16, a pályatervre 33, a női szerepekre és a családtervre 49, az életmódra és egészség-magatartásra 31 változó vonatkozott. A kérdezés egy nagyobb átfogó vizsgálat keretében történt, de ebben a tanulmányban csak a célkitűzésben megjelölt szempontokat vettük figyelembe, tehát nem részletezzük azokat az adatokat, amelyeket többváltozós elemzéssel (SPSS for Windows 11.0 statisztikai programcsomag) a változók közötti kapcsolatok mérésére alkalmaztunk.
A válaszolók átlagéletkora 23,9 életév volt. Állandó lakóhelyként legtöbben a fővárost (39,3%) vagy valamelyik megyeszékhelyet (28,2%) adták meg, község csupán 14,5%-ban fordult elő. Tanyát egyetlen hallga-tó sem jelölt meg. A válaszadók nagyobb hányada származik értelmiségi, kétgyermekes családból. A minta egyötödének a szülei elváltak, az átlagéletkor a szülők válásakor 10,7 életév volt. Családi állapot tekintetében a hallgatónők döntő hányada még nem kötött házasságot (90,4%). Férjezett volt a minta 9,6%-a, azonban minden negyedik válaszadó (26,0%) élettársi kapcsolatban élt a kérdőívek kitöltése idején.

Eredmények
Szakmai preferenciák
A hallgatónők 91,5%-a orvosként kíván elhelyezkedni. Sőt, a teljes minta többsége (52,6%) elképzelhetetlennek tartja, hogy későbbi életpályáján ne orvosként dolgozzon. Bizonytalan, illetve elutasító választ adott 8,5% (1. ábra). Szakképzés tekintetében a válaszok jelentős szóródást mutattak, összesen 16 szakirány fordult elő a hallgatói válaszokban (1. táblázat). Legkedveltebb volt a belgyógyászat (24,1%), amely a gyermekgyógyászatot is megelőzte (20,4%). Harmadik és negyedik helyre került az általában női hivatásként számon tartott bőrgyógyászat (9,3%), valamint a szemészet (8,3%).
1. TÁBLÁZAT. A hallgatónők által választani kívánt szakirányok
Szakirányok A hallgatók száma (fő) A hallgatók megoszlása (%)
________________________________________
Belgyógyászat 26 24,1
Gyerekgyógyászat 22 20,4
Bőrgyógyászat 10 9,3
Szemészet 9 8,3
Pszichiátria 7 6,5
Neurológia 6 5,5
Családorvoslás 5 4,6
Aneszteziológia, intenzív terápia 4 3,7
Fül-orr-gégészet 4 3,7
Radiológia 4 3,7
Sebészet 3 2,8
Szülészet-nőgyógyászat 3 2,8
Mikrobiológia 2 1,9
Pulmonológia 1 0,9
Igazságügyi orvostan 1 0,9
Élettan 1 0,9
Összesen 108 100,0

1. ÁBRA. A diplomát követően orvosként elhelyezkedni kívánó hallgatónők aránya (%)



A kérdőíven megadott öt szakorvosi hivatás (traumatológus, szívsebész, szülész-nőgyógyász, plasztikai sebész, szemész) között rangsorolva, a hallgatók preferencialistát állították össze a legvonzóbb pályától a legkevésbé vonzóig. Első helyen legtöbben a sze- mészetet (36,8%) és a szülészet-nőgyógyászatot (30,8%), utolsó helyen a traumatológiát (38,5%), valamint a szívsebészetet (21,4%) jelölték meg. Többszörös elemzési szempontok bevonásával, a traumatológiát és a szívsebészetet első helyen megjelölő hallgatónők (12,8%) vállalkoznának legnagyobb arányban külföldi munkára, és ők adták a leghomogénebb válaszokat a tervezett gyermekszámra vonatkozóan is (egy válaszadót leszámítva, mindannyian két gyermeket terveznek).

A hazai és a külföldi munkavállalás tervei
Munkahelyként a többség az egyetemi klinikákat (40,4%) vagy az önkormányzati kórházakat (39,4%) választaná. Kevesen jelöltek meg országos intézeteket (12,0%), valamint járóbeteg-szakrendeléseket (5,1%).
Külföldi munkavállalást a válaszadók 63,5%-a tervez, sőt, tízből négyen (39,7%) ennek érdekében már konkrét előkészületet is tettek (2. ábra). A külföldre igyekvők közel 60%-a a hosszabb időtartamot is elképzelhetőnek tartja (több év). Erre egyértelműen elutasító választ csak két fő adott. Leggyakrabban a kedvezőbb jövedelmi lehetőségek (83,8%), valamint a szakmai tudásbővítés (71,6%) szerepelt a határon túli munkavégzés motivációi között. A karrierépítés mint motivációs tényező szignifikánsan magasabb számban jelent meg azok válaszában, akik egyébként is becsvágyóbbak szakmai életpályájuk tekintetében. Esetükben 83,3% tervez rövidebb-hosszabb időtartamú külföldi munkát, szemben azokkal, akik számára kisebb a szakmai karrier jelentősége. Közülük csak 56,5% jelezte szándékát a külföldi munkavállalásra. Feltehetőleg a külföldi munkavégzést a hallgatók a szakmai karrierépítés egyik szükségszerű állomásának, pontosabban ugródeszkájának tekintik. Első gyermekének megszületését 30. életévének betöltése előtt a külföldi elhelyezkedést mérlegelők 78,4%-a tervezi. A gyermekvállalás tervezett időpontját az sem módosítja, ha a válaszadó már konkrét lépéseket is tett a külföldi munkavállalás felé.
2. ÁBRA. A jövőbeni célok fontossága a hallgatói vélemények alapján (%)




Család és karrier
A teljes minta válaszait értékelve, az anyaság, a tanult szakma gyakorlása és a karrierközpontú életstratégia között rangsorolva, legtöbben az anyaságot (85,5%), legkevesebben a karrierépítést (26,5%) jelölték meg (3. ábra). Az orvosi hivatás gyakorlását tervezők 23,4%-a tartja elengedhetetlennek jövőbeni életpályája során a szakmai karrier tudatos építését. A teljes minta 10,25%-a mind a három jövőbeni feladatot közel azonos fontosságúnak ítélte meg.
3. ÁBRA. A vágyak szerinti és a racionálisnak gondolt gyermekszám (fő)



A szakmai karriert tervezők körében szignifikánsan magasabb volt a fájdalomcsillapítót szedők, a rossz közérzetről és depressziós tünetekről beszámolók aránya. A bizonytalan jövővel és párválasztással szembeni félelmek is fokozottabb mértékben jelentkeztek.
A hallgatónők 86,2%-a utasította el, hogy orvosként kizárólag a munkájának éljen, ugyanakkor 84,5%-ban a főfoglalkozású családanyaságot is egyértelműen elvetették. Akik a szakmai karrierépítésre hangsúlyt helyeztek, 83,3%-ban 2 vagy 3 gyermeket is szeretnének vállalni. Egyébként a nagy többség (88,0%) úgy véle-kedik, hogy a teljes és kiegyensúlyozott női léthez elengedhetetlen a gyermekvállalás, ugyanakkor csak 34,2%-ban gondolják úgy, hogy az egyedülálló, gyermekét egyedül nevelő nő is teljes életet élhet.
Két hallgatónak volt már gyermeke a mintában, a többiek átlagosan 28 éves korban tervezik az első gyermek születését, ami ezt az eseményt döntő többségben (81,5%) a 30 éves életkor elé helyezi. Később szándékoznak gyermeket vállalni a szakmai karriert építők, szemben azokkal, akik ezt nem kezelik kiemelt célként a jövőben. Eltérés mutatkozott az érzelmi és a racionális alapon tervezett gyermekszám között, vagyis egyesek több gyermeket szeretnének, de ésszerű megfontolás miatt a ténylegesen tervezett gyermekszámot alacsonyabban adták meg (4. ábra). Akik több gyermeket terveznek, korábbi életkorban gondolnak az első gyermek születésére. A gyermektelen hallgatónők 36,8%-a akár házasságon kívül, viszont 55,7%-a csak házasságon belül vállalna gyermeket. A teljes minta 52,8%-a azt tervezi, hogy majdan születendő gyermekével három évig marad otthon, de 45,3% már most elutasítja ezt az egyébként törvény kínálta lehetőséget. Összefüggés mutatkozott az otthon maradás és a karrierépítésre adott válaszok között. Azok, akik otthon maradnának gyermekük hároméves koráig, kevésbé motiváltak a szakmai karrierépítésben.
4. ÁBRA. A külföldi munkavégzést tervező hallgatónők aránya (%)




Megbeszélés
A felmérés eredményei lehetővé tették, hogy a gyógyítómunkát végző csökkenő hazai szakemberszám mellett betekintést nyerjünk a diploma megszerzése előtt álló hallgatónők szakmai és munkahelyi elképzeléseibe, különös tekintettel a külföldi munkavállalásra. Lehetséges feszültségforrásokat azonosítottunk, amelyek szereptúlterheltséghez vezethetnek a szakmai és magánéleti vállalások konfliktusában.
A korábbi vizsgálatok eredményeihez (11) hasonlóan, a felmérésben részt vevő hallgatónők döntő hányada gyógyító orvosként kíván elhelyezkedni, elsődlegesen a fekvőbeteg-ellátásban. Legtöbben vonzó szakirányként a belgyógyászatot jelölték meg, ami arra utalhat, hogy a hallgatók még a választás tekintetében bizonytalanok, és ezért adták a szakmai közhelynek számító megjelölést. Terápiás szakmákban a válaszadók négyötöde nem manuális területet választott, de a manuális szakirányok döntő többsége is a kisebb műtéti szakmák közül került ki, vagyis a hallgatónők – a hoszszú évek óta megfigyelhető magas évfolyami arányszámuk és ezzel együtt megnőtt esélyeik ellenére – továbbra is konzervatív felfogásúak a szakirányválasztás tekintetében.
A külföldi munkavállalást mint lehetséges alternatívát többen elképzelhetőnek tartják. Felmérésünk eredményei szerint azonban ez az életpályaterv semmiképpen sem egy határozott tudatos stratégia része, hiszen nem áll koherens összefüggésben a szakválasztási tervekkel, a családalapítással kapcsolatos elképzelésekkel és a külföldi munkavállalás érdekében tett előkészületekkel.
Az ötödévet befejező hallgatónők döntő hányada az adatgyűjtés idején még a családalapítás előtti életszakaszban volt. Az utóbbi évtizedek változásainak ismeretében a magyar társadalomban érthető, hogy a házasságot kötöttek száma alacsony, ugyanakkor kevesen éltek élettársi kapcsolatban. A fiatal, diplomás vagy diplomát szerző nők részint a tanulás, részint a karrierépítés miatt (12) általában szívesebben választják a lazább kötöttséget jelentő együttélést. Ennek ellenére a házasságkötés előtti „kipróbálási” stratégia sem jelent meg számottevően a mintában. Egy másik felmérésünkkel összehasonlítva (13), az orvostanhallgató-nők lényegesen konzervatívabbnak bizonyultak a házasság intézményével kapcsolatban, mint a diplomás ápolóhallgató-nők, hiszen nagy többségük csak házasságban vállalkozna gyermekszülésre. A reálisan tervezett gyermekszám (kétgyermekes család) megközelítőleg megegyezik a magyar népesség átlagos adatával. Öt bizonytalan válaszadót leszámítva, mindegyik hallgatónő szeretne gyermeket szülni, tehát a mintába felvettek közül a gyermekvállalást határozottan senki sem utasította vissza. Ez az eredményünk szintén egyezik a hazai átlagos adatokkal. Más országokkal összevetve, a magyar fiataloknak csak elenyésző száma nem akar gyermeket vállalni (14), legfeljebb a tervezett gyermekszámot csökkentik vagyoni vagy egyéb (például karrierépítési) tervek miatt. Korábbi szociológiai felmérések eredményeihez hasonlóan (15), az orvostanhallgató-nők véleménye a partnerek közötti családi szereposztásról is hagyományosnak minősítendő, hiszen a gyermekek gondozását a minta kétharmada elsődlegesen női szerepkötelezettségnek tekinti.
Megállapítható, hogy a válaszadók egyaránt fontosnak tartják az anyai és a munkahelyi szerep párhuzamosságát, bármelyik szerep hiányát csak kevesen tudják elképzelni. Ugyanakkor jövőbeni terveikben számos ponton ellentmondás figyelhető meg, ami a későbbi életszakaszban állandó frusztrációhoz vagy éppen szerepkonfliktushoz vezethet. Legtöbben a végzést követő években tervezik az első gyermek megszületését, ez azonban egybeesik az elhelyezkedés, a szakvizsgára felkészülés, valamint a külföldi munkavállalás kedvező időszakával. Ezen túlmenően, a minta döntő hányada a fekvőbeteg-ellátásban kíván elhelyezkedni, viszont ez az a terület, ahol (például az ügyelet, a túlórák miatt) a legtöbb konfliktus keletkezik a családi és munkahelyi szerepek ellátásában. Miközben a családalapítás és a gyermekvállalás a legfontosabb életcél a legtöbb hallgatónő számára, a válaszadók közel fele már hallgatókorában elutasítja, hogy gyermekével három évig otthon maradjon, vagyis kicsi gyermek(ek) mellett szándékozik teljes értékű munkát végezni.
Felmérésünk problémafeltáró jellegű előtanulmány, és ebben a kutatási irányban elkerülhetetlennek tartjuk a további szociológiai felméréseket. Lényeges feladatnak tekintjük az orvostanhallgató nők felkészítését az egészségtudatosabb magatartásra és életmódra. Ennek azonban nem az elméleti, biomedicinális tudásanyag további elmélyítésében kell megjelennie, hanem az orvosszereppel és a majdani családi szerepekkel kapcsolatos azonosulás előkészítésében.
Köszönetnyilvánítás
Ezúton szeretnénk köszönetet mondani a felmérésben részt vevő orvostanhallgató-nőknek, valamint a Semmelweis Egyetem Általános Orvostudományi Karának és a Debreceni Tudományegyetem Általános Orvostudományi Karának a kutatás támogatásáért.

Irodalom
1. Vajda A. Menni vagy maradni? Lege Artis Medicinae 2005;3:231-3.
2. Balázs P. Az orvoslétszám tervezhetőségének problémái. Informatika és Menedzsment az Egészségügyben 2004;1:9-13.
3. Balázs P. Migrációs hatások leképeződése a magyar orvostársadalomban. Informatika és Menedzsment az Egészségügyben 2005; 2:5-11.
4. McGrath A, Reid JN. Boore occupational stress in nursing. International Journal of Nursing Studies 2003;40:555-65.
5. Győrffy Á, Ádám Sz, Kopp M. A magyarországi orvostársadalom egészségi állapota – országos reprezentatív minta alapján. Orvosi Hetilap 2005;26:1383-91.
6. Molnár L, Mezey M. Az orvosok megbetegedéséről és halandóságáról. Lege Artis Medicinae 1991;8-11:524-8; 640-44; 966-70.
7. Győrffy Á, Ádám Sz, Kopp M. A magyarországi orvostársadalom egészségi állapota – országos reprezentatív minta alapján. Orvosi Hetilap 2005;26:1383-91.
8. Sima Á, Pikó B, Simon T. Orvosegyetemi hallgatók pszichés egészségének és egészségkárosító magatartásának epidemiológiai vizsgálata. Orvosi Hetilap 2004;3:123-9.
9. Feith H, Kovácsné Tóth Á, Balázs P. Egészség-érték? Életmód és egészségmagatartás diplomás ápoló hallgatónők körében. Egészségfejlesztés 2005;3:10-15.
10. Chalmers K, Seguire M, Brown J. Tobacco use and baccalaureate nursing students: a study of their attitudes, beliefs and personal behaviours. Journal of Advanced Nursing 2002;40:17-24.
11. Csaba M, Barta K. Az orvosi identitás alakulása: orvostanhallgatók nézete az orvosi pályáról, az orvosszerepről. Lege Artis Medicinae 2000;7-8:638-44.
12. S. Molnár E. Élettársi együttélések – tények és vélemények. In: Nagy I, Pongrácz T.-né, Tóth IGy (szerk.). Szerepváltozások. Jelentés a nők és férfiak helyzetéről 2001. Budapest: TÁRKI; 2002. p. 65-88.
13. Feith H, Kovácsné Tóth Á, Balázs P. Női szerepek diplomás ápoló hallgatónők jövőképében. Nővér 2005;3:3-9.
14. S. Molnár E. A gyermekvállalás konfliktusai. In: Pongrácz T-né, Tóth IGy (szerk.). Szerepváltozások. Jelentés a nők és férfiak helyzetéről 2001. Budapest: TÁRKI; 1999. p. 155-72.
15. Falussy B, Harcsa I. 2000: Háztartás és háztartásgazdaság az időfelhasználás tükrében. In: Kolosi T, Tóth IGy, Vukovich Gy (szerk.). Társadalmi Riport. Budapest: TÁRKI; 2000. p. 158-176.
________________________________________
FUTURE CARRIER AND FAMILY PLANS OF 5TH-YEAR FEMALE MEDICAL STUDENTS
INTRODUCTION – The aim of this study was to analyze female medical students’ carrier and family attitudes and plans in view of two social problems: (1) the increasing shortage of physicians in Hungary and (2) conflicts and health problems in the life of female doctors caused by professional and family duties.
METHOD – The basis of this study is a self-reported questionnaire-based survey performed in the spring of 2004 among 5th-year female medical students in the faculties of general medicine at Semmelweis and Debrecen universities. One hundred and seventeen students (46.2%) responded.
RESULTS – The overwhelming majority of students (91.5%) want to work as a physicians, and 63.5% plan to work abroad in health care. As to family planning, 95.7% of the respondents would like to have children, although only 52.8% plan to stay at home in the first three years.
CONCLUSION – These data suggest that the majority of Hungarian female medical students want to be engaged in the medical profession and plan to meet both family and career demands. Due to its special requirements, however, this profession may generate future marital, child-mother relationship and workplace conflicts.
pilot study among female medical students, future professional plans, carrier and family plans
________________________________________



Kapcsolódó anyagok

Kiállításajánló: A természet fogaskerekei

Hogyan tekintenek a vidéki páciensek a gyógyszerészi szolgáltatásokra?

Hozzászólások:

Nincs hozzászólás ehhez a cikkhez.

A hozzászóláshoz be kell jelentkeznie.


Extra tartalom:

 
ROVAT TOVÁBBI CIKKEI

A halhatatlanság mosópora

A címet Oliviero Toscanitól, a Benetton híres-hírhedt reklámfotósától kölcsönöztem, aki szerint a múló idő, az öregedés és ezzel együtt a halál miatti félelmünk leküzdésére hisszük el, hogy léteznek a világban olyan termékek, amelyek nem engedik érvényesülni az idő romboló hatását, mindent visszaállítanak, és ezzel biztosítják az örök ifjúságot.

Tovább


Orvosnők az európai medicina korai történetében

A kultúra történetében kissé járatos ember úgy gondolhatja, hogy a XX. századig a nők nem játszottak jelentős szerepet a gyógyításban. Hiszen az ókortól napjainkig a legtöbb nagynevű orvos férfi

Tovább


Az igazi „jóllét” megteremtéséért

Spiller Ágota sportrekreációs szakember és kineziológus. A felcsúti asszonyok klubjának megálmodója és megalapítója. Számtalan helyi kezdeményezés alkotója és szervezője.

Tovább


Egy háziorvos naplója Micimackó

Nem kell rögtön az első ajánlatot elfogadni - gondoltam az állásinterjúra menet. Volt bennem némi sértettség is, az első érdeklődő e-mailemre nem reagáltak. (Talán naivság volt azt gondolni, hogy a munkaadók egy háromgyerekes, éppen gyedről visszatérő kollégát tartottak volna a legideálisabb jelöltnek.)

Tovább