TARTALOM

 VISSZA

 


Iszonyú minden angyal


Iszonyú minden angyal
Nagy Zsuzsanna
| |
 

Ezek az angyalok a kitaszítottság és a megváltatlanság fájdalmát mutatják, korántsem magabiztosak. Már csak azért sem, mert Klee angyalai 1939-1940-ben születtek, és a vészjósló közegben jól látható elbizonytalanodásuk saját küldetésük megtartó erejükben.
Győzhet-e a jóság vagy örökre el kell tűnnie a világból?

Klee angyalai kicsit hibásak, és elesettségükben is kétségbeesetten kötelességtudóak. Klee hitvallása, mely szerint „A művészet nem a láthatót adja vissza, hanem láthatóvá tesz.”, szoros rokonságba állítja művészetét a neves osztrák költő, Rainer Maria Rilke kései műveit átható szemléletmóddal, melynek alapján a Duinói elégiák verseit írta.

Rilke 1875. december 4-én született Prágában. Szülei katonai pályára szánták, ám a neurotikus alkatú fiú nem bírta a vasfegyelmet, és a Mährisch-Weisskirchen-i katonai főreáliskolában hamarosan abbahagyta tanulmányait. Végül a prágai egyetemen kötött ki, ahol irodalomtörténetet, jogot és filozófiát hallgatott. Ismeretes, hogy sok évig Rodin titkára volt és 1921-tól a Vallis kanton-beli Muzot románkori vártornyában lakott, remetei magányban. 1926. december 29-én halt meg leukémiában.

Korai verseivel szemben, melyeket egyfajta édeskés dekadencia leng át a szecesszió német változata, a Jugendstil jegyében, élete végén már nehezen megközelíthető lételméleti felismerés lappang a szöveg mélyén.

A titokzatos mélységű dolgok revelációja áthatja a művek struktúráját, s a vers annak anyagi hordozója lesz - a tárgyakból előbukkan rejtett szellemük. Ennek előhívása, a transzcendens értelem keresése a művész dolga. Rilke és Klee a határtalant kutatják, amely a dolgok mélyén, mögötte rejlik.

A Rilke utolsó korszaka fő műveinek számító Duinói elégiák nem könnyű olvasmány. Metafizikai régiókig hatoló versek ezek, melyek szerint a dolgok láthatatlan lényegét kell újrateremtenie a művésznek, mert befelé vezet az út, az igaz értékek feltárásához, önnön költői személyiségünk és küldetésünk elmélyítése felé.

AZ ELSŐ ELÉGIA

Hogyha kiáltanék, ki hallana engem
az angyalok rendjéből? és ha netán a szívére
vonna hirtelen egyik: én belepusztulnék
az erősebb lét közelébe. Mert hisz a Szép nem más,
mint az iszonyú kezdete, mit még elviselünk,
s mennyire bámuljuk, mert megveti szenvtelenül, hogy
összetiporjon. Iszonyú minden angyal.
Így visszafogom magamat, elnyelve sötét zokogásom
hívó szavait. Ki volna az hát,
aki kellene nékünk? Angyal nem, nem is ember,
és a fülelő állatok észreveszik már,
hogy mily bizonytalanul vagyunk mi otthon
a megfejtett világban. Mienk marad tán
valamely fa a dombon, hogy naponta
viszontlássuk, mienk maradhat a tegnapi utca,
egy-egy szokás hűsége, mely megmakacsolta magát,
megtetszett neki nálunk és nem ment, s itt maradt.
Ó, és az éj, az éj, ha világűrrel teli szél
perzseli arcunk - kié is nem marad ő, az áhitott,
a lágyan józanitó, a magányos szívre
fáradtan várakozó. Könnyebb-e ő a szeretőknek?
Ó, egymással ők csak sorsukat fedik el.
Még nem tudod? Dobd ki karodból az űrt,
vágd a lélegzésre való terekhez, tán a madárhad
bensőbb lebegéssel érzi a tágasabb levegőt.

(részlet)

Jékely Zoltán fordítása

Az angyalok Rilkénél is bennünket képviselnek, megmutatják igaz valónkat, a világba vetettségben. Vagy annak ellenére.


NZS




Kapcsolódó anyagok

A pulmonalis fizioterápia és az aerob edzésprogram javítja a kognitív funkciót és a fizikai terhelhetőséget

Carpal tunnel szindrómás betegek tüneti súlyosságának, funkcionális státuszának és szorongásszintjének meghatározása elektrofiziológiás stádiumuk szerint

Gyulladásos biomarkerek benignus paroxysmalis pozicionális vertigóban: törökországi eset-kontroll vizsgálat

A subthalamicus mag célkoordinátáinak összehasonlítása 1 és 3 Tesla MR-vizsgálattal mély agyi stimulációs műtétek tervezése során

A palliatív neurálterápia életminőségre gyakorolt hatása inoperábilis alsó végtagi obliteratív verőérbetegeknél

Hozzászólások:

Nincs hozzászólás ehhez a cikkhez.

A hozzászóláshoz be kell jelentkeznie.


Extra tartalom:

 
ROVAT TOVÁBBI CIKKEI

Merj segítséget kérni!

Magyarországon ugyan csökken az öngyilkosságok száma, de még mindig az élmezőnyben vagyunk. Társadalmi beágyazódás, a magyar virtus, vagy a tabuk felelősek a rossz statisztikákért? Megannyi oka van annak, hogy miért állunk még mindig ennyire rosszul. Pedig az öngyilkosság megelőzhető, ezt vallja Oriold Károly, a 11 éve működő Lélekben Otthon Közhasznú Alapítvány alapítója, aki minden lehetőséget megragad, hogy ledöntse a tabukat és közbeszéd tárgyává tegye ezt az ügyet.

Tovább


Frida Kahlo a Magyar Nemzeti Galériában

Az eredetileg orvosnak készülő Frida Kahlo kisgyermekkorától kezdve betegeskedett. Hatéves korában egy vírusos betegségben a jobb lába eltorzult, majd tinédzser évei végén egy buszbaleset során a gerince és a medencecsontja több helyen eltört...A budapesti kiállítás kapcsán dr. Bellák Gábor művészettörténészt kérdeztük.

Tovább


A pánik a legtisztább önmagunkkal áll kapcsolatban – interjú Parádi Józseffel

Parádi József neurológus, pszichiáter és pszichoterapeuta sok évvel ezelőtt visszaadta a gyógyszerfelírási engedélyét. Úgy látja, hogy bár bizonyos, súlyos esetekben szükség lehet gyógyszeres kezelésre, a pszichoterápiás munka az elsődleges számára: a tüneteket elsősorban szerencsésebb fenomenológiai úton megérteni és feldolgozni.

Tovább


Aki bújt, aki nem

Sokféle hatás érte Herbert Anikot, művésznevén Hanikot Rejtett kert című kiállításának megalkotásakor. Az inspiráció egy része könyv formájában ott hever a Zend installációként elnevezett asztalon, így például egy japán verses könyv, Borges angol nyelvű novelláskönyve a The Garden of Forking Paths. Mindezeken túl Radnóti Miklós Bori notesze, Szabó Magda Danaida és Abigél regényei, Kertész Ákos Makrája is fontos ihletforrás volt számára.

Tovább


Iszonyú minden angyal