hirdetés

TARTALOM

 VISSZA

 


Iszonyú minden angyal


Iszonyú minden angyal
Nagy Zsuzsanna
| |
 

Ezek az angyalok a kitaszítottság és a megváltatlanság fájdalmát mutatják, korántsem magabiztosak. Már csak azért sem, mert Klee angyalai 1939-1940-ben születtek, és a vészjósló közegben jól látható elbizonytalanodásuk saját küldetésük megtartó erejükben.
Győzhet-e a jóság vagy örökre el kell tűnnie a világból?

Klee angyalai kicsit hibásak, és elesettségükben is kétségbeesetten kötelességtudóak. Klee hitvallása, mely szerint „A művészet nem a láthatót adja vissza, hanem láthatóvá tesz.”, szoros rokonságba állítja művészetét a neves osztrák költő, Rainer Maria Rilke kései műveit átható szemléletmóddal, melynek alapján a Duinói elégiák verseit írta.

Rilke 1875. december 4-én született Prágában. Szülei katonai pályára szánták, ám a neurotikus alkatú fiú nem bírta a vasfegyelmet, és a Mährisch-Weisskirchen-i katonai főreáliskolában hamarosan abbahagyta tanulmányait. Végül a prágai egyetemen kötött ki, ahol irodalomtörténetet, jogot és filozófiát hallgatott. Ismeretes, hogy sok évig Rodin titkára volt és 1921-tól a Vallis kanton-beli Muzot románkori vártornyában lakott, remetei magányban. 1926. december 29-én halt meg leukémiában.

Korai verseivel szemben, melyeket egyfajta édeskés dekadencia leng át a szecesszió német változata, a Jugendstil jegyében, élete végén már nehezen megközelíthető lételméleti felismerés lappang a szöveg mélyén.

A titokzatos mélységű dolgok revelációja áthatja a művek struktúráját, s a vers annak anyagi hordozója lesz - a tárgyakból előbukkan rejtett szellemük. Ennek előhívása, a transzcendens értelem keresése a művész dolga. Rilke és Klee a határtalant kutatják, amely a dolgok mélyén, mögötte rejlik.

A Rilke utolsó korszaka fő műveinek számító Duinói elégiák nem könnyű olvasmány. Metafizikai régiókig hatoló versek ezek, melyek szerint a dolgok láthatatlan lényegét kell újrateremtenie a művésznek, mert befelé vezet az út, az igaz értékek feltárásához, önnön költői személyiségünk és küldetésünk elmélyítése felé.

AZ ELSŐ ELÉGIA

Hogyha kiáltanék, ki hallana engem
az angyalok rendjéből? és ha netán a szívére
vonna hirtelen egyik: én belepusztulnék
az erősebb lét közelébe. Mert hisz a Szép nem más,
mint az iszonyú kezdete, mit még elviselünk,
s mennyire bámuljuk, mert megveti szenvtelenül, hogy
összetiporjon. Iszonyú minden angyal.
Így visszafogom magamat, elnyelve sötét zokogásom
hívó szavait. Ki volna az hát,
aki kellene nékünk? Angyal nem, nem is ember,
és a fülelő állatok észreveszik már,
hogy mily bizonytalanul vagyunk mi otthon
a megfejtett világban. Mienk marad tán
valamely fa a dombon, hogy naponta
viszontlássuk, mienk maradhat a tegnapi utca,
egy-egy szokás hűsége, mely megmakacsolta magát,
megtetszett neki nálunk és nem ment, s itt maradt.
Ó, és az éj, az éj, ha világűrrel teli szél
perzseli arcunk - kié is nem marad ő, az áhitott,
a lágyan józanitó, a magányos szívre
fáradtan várakozó. Könnyebb-e ő a szeretőknek?
Ó, egymással ők csak sorsukat fedik el.
Még nem tudod? Dobd ki karodból az űrt,
vágd a lélegzésre való terekhez, tán a madárhad
bensőbb lebegéssel érzi a tágasabb levegőt.

(részlet)

Jékely Zoltán fordítása

Az angyalok Rilkénél is bennünket képviselnek, megmutatják igaz valónkat, a világba vetettségben. Vagy annak ellenére.


NZS




Kapcsolódó anyagok

Hogyan éljék túl lelkileg a dolgozók a krízishelyzetet?

Semmilyen orvosi kezelést ne hagyjunk abba!

Hozzászólások:

Nincs hozzászólás ehhez a cikkhez.

A hozzászóláshoz be kell jelentkeznie.


Extra tartalom:

 
ROVAT TOVÁBBI CIKKEI

Kodálytól Kodályig - Interjú Somogyi-Tóth Dániellel

Somogyi-Tóth Dániel orgonaművész, karmesterrel, a Kodály Filharmónia Debrecen igazgatójával beszélgettünk az idei március hozta megváltozott világunkról, zenéről, működésről, tapasztalásokról.

Tovább


Hermann Ildi : NHL

2019. január 3-án, teljes váratlansággal halt meg az akkor 40 éves fotóművész. Generációjának egyik legtehetségesebb alkotója volt, több díjjal, elismerésekkel és jelentős, a szakmán túli közönség számára is kiemelkedő sorozatokkal a háta mögött. Életműve igen sokrétű, ám az a vizuális világ, amely már a korai anyagaiban megszületik, formailag egységben tartja azt

Tovább


Béke velünk? Halasi Zoltánnal Csontos Erika beszélgetett

Halasi Zoltán költőként, esszéistaként, műfordítóként lett ismert és elismert. Már a publicisztikája is jelezte széleskörű érdeklődését a különféle kultúrák iránt, aztán egy váratlan fordulattal prózát kezdett írni. Még váratlanabb, hogy ez a próza az elsüllyedt kelet-európai zsidó kultúrát idézte meg. Az apropót hozzá egy lengyelországi zsidó költő jiddis nyelvű holokauszt-poémájának lefordítása szolgáltatta.

Tovább


Filmet varázsolni az életből

A For Sama (Kislányomnak, Samának) valódi kordokumentum, amelyben testközelből szembesülhetünk egy háború börtönszerű csapdahelyzetével. Amikor egyik napról a másikra kell eldöntenünk, hogy maradunk, ahol vagyunk, vagy mindent feladunk, és új életet kezdünk - mindezt hihetetlen gyorsasággal, a halál veszélye pedig mindkettőnél fennáll. Hamza Al-Kateab egyike azon kevés orvosoknak, akik hivatásukhoz és esküjükhöz ragaszkodva még nem hagyták el háború sújtotta hazájukat, Szíriát, egy szebb jövő érdekében. Felesége, Waad Al-Kateab rendezőnő a saját szemszögéből követi nyomon életüket a szíriai civil háború idején. A lányuknak, Samának címzett dokumentumfilm az első a műfajban, amit négy kategóriában is jelöltek BAFTA-díjra, mostanra pedig egy Oscar-díj várományosa is. A For Sama (Kislányomnak, Samának) január 27. és február 2. között lesz látható a VI. Budapesti Nemzetközi Dokumentumfilm Fesztiválon, ennek apropóján beszélgettünk Sós Ágnes dokumentumfilm-rendezővel. Tovább


Iszonyú minden angyal