TARTALOM

 VISSZA

 


Hömbölődés


Hömbölődés
Nagy Zsuzsanna
| |
 

Mimike nem tud a hasára hömbölödni, ha egyszer hanyatt vágja magát. Tekereg, forgolódik, nagyokat nyög, igyekszik lendületből talpra állni, de nem megy. Mint a hátára esett katicabogár. Marad a farkincalengetés, szemforgatás, amíg vissza nem fordítom. Mert amióta már nem kicsi kutya (na, az szerintem nem is volt soha, már csak ilyen buflákmancinak született, bár a viselkedése alapján látható volt, hogy fiatalka, mert mindig becsurrantott, és menet közben elcsócsált két vesszőkosarat is), szóval, amióta nagylány lett és meg van komolyodva, szeret jobban hízelegni az embereknek.
De milyen nehéz is lehet egy idegen faj szabályai szerint élni! Egy ragadozónak egy majomivadékkal Egy csókolódzós-ölelkezős-egymást kurkászó fajtával együtt élnie egy olyannak, amely jobban ért a harapdálós-egymás hátsóját szagolgató nyelven!
Szép a Mimikétől, hogy olyan tanulékony. Mert figyelni, nagyon figyel.
Ott fekszenek Tóbival folyton a mintás szőnyegen, beleolvadva a környezetbe. Jönnek utánunk, ahová csak megyünk a lakásban. Egész napjuk csupa várakozás. Mikor megyünk sétálni? Most? Most nem? Akkor most? A séta, a séta! Ezért élnek. Szegények, bezárva egy idegen faj élőhelyére – a lakásba.
Soha nem felejtem el, milyen az, amikor Tóbiás végre kertet kap. Tavalyelőtt nyáron vidéki házban nyaraltunk, olyan somogyi faluban, ahol még bolt sem volt, egy zsákutcafalu, tizenegy ház és azután már csak a kukoricás el a látóhatárig
Egy körtefa állt a kert végében, hangos puffanással hullottak a körték, mint a rosszul szigetelt csap cseppjei, és a gazda a méretes udvarban a gazt csak egy focipályányi területen nyírta rendszeresen, a többi részen embermagasságúnál is nagyobbra nőtt a vadon. Ebben tombolt Tóbiás.
Akkor Mimike még nem került hozzánk. (Emlékszem a kisfiam kétségbeesett arcára, amikor mint előőrs beállított, és a drámai bejelentésre: már MEGINT találtunk egy kutyát!) Még meg sem született. Tóbi egyedül volt a mikutyánk. És egész nap ásott. Akkor is, amikor mintha dézsából öntenék, esett az eső. Testét vastagon belepte a sár, szakállán sárcsimbókok lógtak, véreres szemébe sárpatak csorgott, talpacskáján véres sárcsizma. Lihegett a boldogságtól, dolgozott egész nap, mint egy földműves. Túrta rogyásig a talajt, egy kubikus elszántságával a hat gyerek eltartására. Tóbiás az egész folyó mentén megépítette a gátat, szabályozta a Tiszát, lecsapolta a Hanságot, sztahanovista kutya, a végsőkig hajszolt mániákus tacskó-aranyásó. Úgy kellett esténként bezavarni, leültetni a vacsora mellé. Ott lihegett boldogan a verandán. Rám nézett, hunyorított. De szép nap is ez a mai! Ugye Anyukám?
Úgy irigyeltem akkor Tóbiást, neki aztán nem kell jógáznia, meditálnia, hogy a jelenben tudjon élni, és ott bújjon el a félelmei elől!

Nagy Zsuzsanna


Kapcsolódó anyagok

What the Future?

Színházi társasjáték a mélyszegénységről

Hozzászólások:

Nincs hozzászólás ehhez a cikkhez.

A hozzászóláshoz be kell jelentkeznie.


Extra tartalom:

 
ROVAT TOVÁBBI CIKKEI

What the Future?

Tim O’Reilly évtizedek óta a techvilág egyik meghatározó kulcsfigurája, a nyílt forráskódú mozgalom meghatározó szereplője, a róla elnevezett kiadóvállalatának alapítója. A hetvenes években kezdett foglalkozni a technológia írások készítésével, az első sorból nézte végig és alakította az Internet elindulását. 1992-ben az akkori Internet katalógusának összeállításával az induló mozgalom egyik központi alakjává vált.

Tovább


Színházi társasjáték a mélyszegénységről

A Szociopoly, egy táblás társasjáték, amely a mindenki által ismert „Gazdálkodj okosan” játék mintájára készült, de annak éppen a fordítottja. A Szociopolyban a játékosok nagyon szegények, egy észak-magyarországi kistelepülésen élnek, jövedelmük segélyekből, alkalmi munkalehetőségekből tevődik össze, és a játék célja, hogy a játékosoknak ilyen bevételekből túl kell élniük egy hónapot.

Tovább


Az élő város

Eberhard Straub könyve a városok történetét, az egymásra rakódott, és ugyanakkor dinamikusan változó legfontosabb kultúraformáló tényezők mentén mutatja be. Miközben áttekintést ad az európai városok fejlődésének legfontosabb narratív kereteiről, felvázolja az életmódokat és széles ecsetvonásokkal azok társadalompolitikai kontextusát.

Tovább


A megtartó forma

Nagy Bernadette kettős életet él. Dettiként évtizedekig az Írók Boltja művészeti vezetője volt, a mai napig tulajdonosa, Nadeként pedig 2004. óta készít geometrikus absztrakt stílusú digitális képeket, amelyeket időnként fotókkal párosít, így például Kassák, Bartók, Hitchcock arcképével, vagy Caravaggio, Schöffer művével. Monokróm festményeket is alkot. Rendszeresen részt vesz a MET csoportos kiállításain és az Arnolfini Mini Mail Art online tárlatain. Legutóbb a Nyitott Műhelyben láthattuk 108 színfogó című kiállítását.

Tovább


Hömbölődés