hirdetés

TARTALOM

 VISSZA

 


Hölderlin betegsége


Hölderlin betegsége

| |
 

Néhány éve egy német irodalmi lap közvélemény-kutatást rendezett szerzői között, hogy mely verset vinnék magukkal egy irodalmi Noé-bárkájára. Az egyik nyertes költemény Friedrich Hölderlin Haelfte des Lebens, vagyis Az élet felén című poémája volt.

AZ ÉLET FELÉN

Sárga körtéket csüggeszt,
vadrózsa-burjánzást vet
a tóba a vidék.
Ó, drága hattyúk,
csóktól ittasult
koponyátok bukjon
józanító, szent vízbe.

Jaj nekem, ha a tél jön,
honnét vegyek virágot, napfényt,
honnétárnyát e földnek?
Szótlan falak állnak
ridegen, a szélben
megzörrennek az érckakasok.

TANDORI DEZSŐ

Tudvalévő, hogy a 73 éves korában, Tübingenben elhunyt német költő, Hölderlin, életének utolsó 40 évét szellemi elborulásban töltötte. A költő, Goethe és Schiller mellett ő a német klasszika legnagyobb alakja volt.

E szellemi homály mibenlétéről és betegsége kialakulásának okairól is az idők során eltérő elemzések születtek. Egyes korunkbeli írások még azt is megkérdőjelezik, hogy elmebetegségben szenvedett-e egyáltalán.
Hölderlin nyomasztó gyermekkora, a későbbi házitanítóként átélt kiszolgáltatott helyzete, kétségbeesett szegénysége s a tény, hogy szerelmi és politikai reményei szertefoszlottak, egyaránt hozzájárulhattak ahhoz, hogy elméje elborult, s élete és irodalmi munkássága derékba tört. Hölderlin, bár rövidnek nem mondható hetvenhárom évet élt, ebből gyógyíthatatlan lelki betegsége hosszú évtizedeket beárnyékolt.

Harminchat éves volt, amikor zilált elmeállapota miatt egy a korabeli legkorszerűbb pszichiátriai kezelést nyújtó zárt intézménybe került, majd kilenc hónap múltán, miután itt lecsöndesült – s megállapíttatott, hogy nem ön- és közveszélyes –, orvosa gondosságának köszönhetően egy egyszerű család pártfogása alá került. Náluk élt halála napjáig.

Vannak, akik szerint a korabeli pszichiátria még kevéssé fejlett eszköztára, és annak olyan ideái tették tönkre, mint a szigorú. de szeretetteljes nevelés, hogy hatásos ingerekkel föl lehet állítani ismét a józanodás struktúráit, hogy kijózanító módszerekkel meg lehet szabadítani az elme bakugrásaitól a betegeket. A korszak vezető tudósai, Pinel, Reil, Heinroth, bár más és másféleképpen vélekedtek az elme betegségeiről, de egyetértettek abban, hogy bár kínozni nem szabad az alanyt, a kezelés során nem zárkózhatnak el a fizikai kényszerítés eszközeitől sem.

Hölderlin törékeny pszichéjű fiatalember volt, aki amúgy is szívesen vonult vissza az élet zajától, és nem igazán tudott beilleszkedni a zajos szellemi és irodalmi élet ifjú titánjai közé.

Hyperion című regényében a görög versmértéket és formákat újította fel. Költeményeit idealizmus itatja át, opálos ragyogásban valamiféle földöntúli vágy, fény és sóvárgás sugárzik, írásaiban az emberhez méltó, demokratikus társadalom utópiája körvonalazódik. Ideáljait, a szabadságot, a szépséget és a szerelmet az antikvitásban vélte megtalálni.

Hölderlin életének egyetlen boldog periódusa volt, amikor Susette Borkersteinnel állt szellemi-szerelmi kapcsolatban, kit Diotíma néven tett halhatatlanná a Hyperionban.
A francia forradalom eszméit is elnyelte a véres valóság, szerelmi kapcsolatának a féltékeny férj vetett véget, Hölderlin mindezek elől egészen Bordeaux-ig futott. Onnan pedig, ki tudja, mi ütött belé, gyalog indult haza. A majd ezer kilométeres út során elméje teljesen elborult, rettenetes állapotban került vissza, a nevét sem tudta megmondani.

Papír mindig volt előtte, néha egy-egy felvillanás idézte még a régi tehetséget.
Mint ez a négy sor:
„Körbe bolyongó árny, vagyok,
élek ugyan, de nem értem,
miért kell élnem még,
fénytelen, egyre tovább.”

NZS

Kapcsolódó anyagok

Akkreditált továbbképzés

A nebivolol különleges molekulaszerkezete és hatása az életminőségre

Trendek a hypertonia kezelésében

Hozzászólások:

Nincs hozzászólás ehhez a cikkhez.

A hozzászóláshoz be kell jelentkeznie.


Extra tartalom:

 
ROVAT TOVÁBBI CIKKEI

Invazív -- Kiállításajánló

A Semmelweis Orvostörténeti Múzeuma tisztelettel meghívja Önt Szabó Beáta: Invazív című kiállításának megnyitójára. Időpont: 2018. április 17. 19:00

Tovább


Amikor az orvos egyben filozófus is volt

Habár a filozófusok, a bölcsesség szeretői minden korban kevesen vannak, a filozófiának léteznek sűrűsödési időszakai. Ilyen koncentrált periódus volt az ókori görög (athéni) civilizáció aranykora. A medicina értékrendjét, metafizikáját (az aktív eutanázia és a magzatelhajtás tilalmát, „a beteg java a legfőbb törvény” -t) az aszklépioszi hagyomány alapján kinyilatkoztató, s az empirikusan vizsgálható fizikai hatóokról szóló kórtani elméletét (humorálpatológia) úgyszintén megteremtő Hippokratész kilenc évvel volt fiatalabb Szókratésznél, s amikor meghalt, Platón már az ötvenedik életévébe lépett.

Tovább


"Halálversből millió van, de szülésversből alig"

A szülésről nehéz úgy beszélni, hogy ne kerülne szóba az egészségügy, az aktuális népesedéspolitika vagy a genderkérdések. Nem véletlen, hogy így van, hiszen egy gyermek világra hozása az egyénen és a családon túl kihatással van a társadalom életére is. A szülés milyenségét pedig – hiszen a halálhoz hasonlóan a születés is kikerült már az otthon, a hétköznapiság keretei közül – alapvetően meghatározza az az intézményi gondoskodás, amelyben lezajlik.

Tovább


Gyógyító szerkentyűk képeskönyve – nem csak orvosoknak

Akár fiatalon, akár idősebb korban ébred fel ez az igény az orvostörténelem iránt, kiváló ajándék minden gyógyító szakember számára Magyar László András Solenoid és Pelithe. Régi gyógyszerkentyű című könyve.

Tovább


Hölderlin betegsége