hirdetés

TARTALOM

 VISSZA

 


Hideglelős műremekek


Hideglelős műremekek

| |
 

A Hithcock nevével fémjelzett pszichológiai drámák, ezek a hideglelős műremekek magasabb szintre emelték az úgynevezett "film noir" stílust. A hollywoodi bűnügyi történetek, krimik jellemzőjeként, a 1940-es évek eleje és a késő 1950-es évek közé esőperiódus kedvelt műfaját. A sötét történetek, sötét, cinikus figurák és erkölcstelen végzet asszonyai között bonyolódó bűnügyi történetek mellet megjelent a tudatalatti démonikus világa.

Az angol rendező mestere volt a mélyben lappangó fóbiák, félelmek megidézésének, és úgy vitte filmre a bennünk rejtekező sötét késztetéseket, hogy azokban a néző akaratlanul is a rendező cinkosává válik, s mindez így, megjelenítve a magasabb művészi szintre jutva katartikus hatást kelt benne – egyfajta modern kori szelleműzés keretein belül történik mindez. A szorongás közvetítésének nagymestere torz kameraállásokkal, és speciális megvilágítás-technikájával közvetíti a zavartságot, nyugtalanságot, billenti ki köznapi érzéseiből az alkotás befogadóját.

Egyik anekdotája szerint a Hátsó ablak című filmjének premierjén Joseph Cotten felesége mellett ült, és abban a pillanatban, amikor Grace Kelly kutat a gyilkos szobájában, és a gyilkos közeledik a folyosón, a szomszédnő annyira megrémült, hogy könyörögve a férjéhez fordult: "Csinálj már valamit, csinálj már valamit!".


Truffaut és Hitchcock


De hogy ennek jelentősége tudatosodjon is a közönségben, a szakma ítészeiben és esztétáiban, ahhoz értő értelmezésre is szükség volt. Valaki által, aki szakmabéli, s a mestert a filmcsinálás titkairól, a rettegés univerzuma megjelenítésének fogásairól faggatja.

Egyes vélemények szerint, a neves újhullámos rendező, Francoise Truffaut emelte igazán művészi rangra kedvelt mesterét, mégpedig azzal, hogy egy jelentős monográfiát állított össze a vele készült interjúiból. Egy fiatal rendező faggatja a szakma egyik nagy öregjét. Ám mindketten tudják már, az élet szövete az illúzió, a játékos értelem ezt kívánja megörökíteni, lehetőleg időtálló formában Hichcock kegyetlen világában minden megtervezett, s minden az illlúziókeltést szolgálja, rettegést előidéző eszköztára kimunkált és pszichológiailag is megalapozott, sajátos humorba ágyazva. szellemi párbajuk során fény derül arra is, hogy a mester milyen tudatos esztéta, definícióiban egy hatásaiban szigorúan megkonstruált világra derül fény.

Azt mondja például Hitchcock a Truffaut-val való párbeszéd során: „A suspense-nél rendszerint szükségszerű, hogy a néző pontosan ismerje a szituáció minden elemét. E nélkül nincs suspense.”… a suspense-nak az érzelmi hatás a szükséges alkotóeleme.” … „Abban a klasszikus alaphelyzetben, amikor tudjuk, hogy a bomba egy óra múlva felrobban, a suspense attól keletkezik, hogy féltünk valakit, a félelem erőssége pedig attól függ, mennyire azonosul a közönség a féltett szereplővel.” A suspense amúgy nem más, mint a nézők vagy a szereplők számára rejtett információval való feszültségkeltés.

A világhírű Psycho című film még híresebb zuhanyozós jelenetét például hét napon keresztül vették fel, s ezért a mindössze negyvenöt másodperces jelenetért hetven kameraállást alkalmaztak. Egy meztelen dublőrrel forgattak, aki a főszereplőre, Janet Leigh-re hasonlított. A jelenetet montázsokból állították össze, bizonyos beállításokat lassított felvétellel forgattak, hogy intim testrész semmiképpen ne kerüljön a filmre, majd ezeket egyszerűen beleillesztették a többi beállítás közé. Önvallomása szerint ezért a jelenetért alkotta meg a filmet. Meg ezért, hogy jól szórakozzon kísérletezés közben. „a téma nem túlságosan fontos, a szereplők se olyan fontosak, csakis az a fontos, hogy úgy illesszem össze a film alkotóelemeit, a fényképezést, a hangeffektusokat meg a többi tisztán technikai kifejezőeszközt, hogy a közönségnek végül égnek meredjen minden hajszála. Azt hiszem, nekünk az a legnagyobb elégtétel, ha a filmművészet fel tudja rázni a legszélesebb tömegeket.” – mondta.

A rendező pszichéje nyilván nem volt hétköznapi. Hitchcock mint rendező sem bizonyult könnyű esetnek, különösen ami a szép, szőke színésznőket illeti, akiket előszeretettel választott filmjei főszereplőjéül, s akiknek sorsa oly igen keserű volt a forgatások alatt, Az olyan végsőkig terrorizált és végtelen jelenetismétlésre kényszerített sztárok, mint Grace Kelly, Madeleine Carroll, Anne Baxter, Tippi Hedren nem sokáig kívántak együtt dolgozni a rendezővel. Saját bevallása szerint: „Semmi sem okoz nagyobb örömöt, mint amikor egy szituációban a nőiesség utolsó jeleit is eltűnni látom a lányokból.”

Nagy Zsuzsanna

Kapcsolódó anyagok

A pánik a legtisztább önmagunkkal áll kapcsolatban – interjú Parádi Józseffel

Atipikus Hirayama-kór: betegségkezdet a felső végtag proximalis részén

Hozzászólások:

Nincs hozzászólás ehhez a cikkhez.

A hozzászóláshoz be kell jelentkeznie.


Extra tartalom:

 
ROVAT TOVÁBBI CIKKEI

A pánik a legtisztább önmagunkkal áll kapcsolatban – interjú Parádi Józseffel

Parádi József neurológus, pszichiáter és pszichoterapeuta sok évvel ezelőtt visszaadta a gyógyszerfelírási engedélyét. Úgy látja, hogy bár bizonyos, súlyos esetekben szükség lehet gyógyszeres kezelésre, a pszichoterápiás munka az elsődleges számára: a tüneteket elsősorban szerencsésebb fenomenológiai úton megérteni és feldolgozni.

Tovább


Aki bújt, aki nem

Sokféle hatás érte Herbert Anikot, művésznevén Hanikot Rejtett kert című kiállításának megalkotásakor. Az inspiráció egy része könyv formájában ott hever a Zend installációként elnevezett asztalon, így például egy japán verses könyv, Borges angol nyelvű novelláskönyve a The Garden of Forking Paths. Mindezeken túl Radnóti Miklós Bori notesze, Szabó Magda Danaida és Abigél regényei, Kertész Ákos Makrája is fontos ihletforrás volt számára.

Tovább


Invazív -- Kiállításajánló

A Semmelweis Orvostörténeti Múzeuma tisztelettel meghívja Önt Szabó Beáta: Invazív című kiállításának megnyitójára. Időpont: 2018. április 17. 19:00

Tovább


Amikor az orvos egyben filozófus is volt

Habár a filozófusok, a bölcsesség szeretői minden korban kevesen vannak, a filozófiának léteznek sűrűsödési időszakai. Ilyen koncentrált periódus volt az ókori görög (athéni) civilizáció aranykora. A medicina értékrendjét, metafizikáját (az aktív eutanázia és a magzatelhajtás tilalmát, „a beteg java a legfőbb törvény” -t) az aszklépioszi hagyomány alapján kinyilatkoztató, s az empirikusan vizsgálható fizikai hatóokról szóló kórtani elméletét (humorálpatológia) úgyszintén megteremtő Hippokratész kilenc évvel volt fiatalabb Szókratésznél, s amikor meghalt, Platón már az ötvenedik életévébe lépett.

Tovább


Hideglelős műremekek