TARTALOM

 VISSZA

 


Halottak emléke, ünnepei


Halottak emléke, ünnepei

| |
 


A régi magyarok úgy tekintettek a halálra, mint olyan történésre, mely egyszerre elmúlás és születés. A szellemhitben élő régiek számára a túlvilági lét valóság volt, erősen átélték, hogy a halál csak egy állomás, s a létezés életek láncolata.

Ennek legfontosabb jelképét a Világfa jelentette, mely egyszerre volt kapocs ég és föld, összekötő út élet és halál, a lelkek útja élők és ősök között.
Az elhunytak tisztelete régi keletű, már az ókori Rómában is létezett Feralia néven, s máig élő szokás keresztény hagyományainkban is.

A kelták november első napjaiban emlékeztek az elhunytakra különböző halotti áldozatok bemutatásával, s november első napja egyben az év kezdetét is jelentette. Később feltehetően ezek a pogány gyökerek vezettek az ünnep keresztény áthelyzéséhez.
Az V. században ugyanis a mindenszentek ünnepét még a pünkösd utáni első vasárnap ülték meg, és az ortodox keresztény egyház ma is ekkor tartja.

Nyugaton 609-ben jelent meg először, amikor május 13-án IV. Bonifác pápa a római Pantheont Szűz Mária és az összes vértanú tiszteletére szentelte fel. Az ünnep a VIII. században május 13-ról november 1-jére tevődött át, III. Gergely pápa (731–745), a Szent Péter Bazilika egyik mellékkápolnáját nemcsak minden vértanú, hanem "a földkerekségen elhalt minden tökéletes, igaz ember" tiszteletére szentelte föl.

835-ben Jámbor Lajos császár IV. Gergely engedélyével hivatalosan elismerte az új ünnepet, attól kezdve a Mindenszentek az egész katolikus kereszténység ünnepe lett.
Ma azonban november 1-je Mindenszentek ünnepe, november 2. pedig Halottak napja a keresztény világban.

A Mindenszentek (festum omnium sanctorum) a katolikus egyházban az összes üdvözült lélek emléknapja, a protestantizmus az elhunytakról emlékezik meg ilyenkor. Az ezt követő halottak napja fokozatosan vált egyházi ünnepből az elhunytakról való általános megemlékezéssé. A katolikus tanítás szerint az élő hívek imája segít a holt lelkeknek, hogy a tisztítótűzben hamarabb megtisztuljanak és így megláthassák Istent a mennyben.

A történetírás szerint november másodikát 1030 környékén a Cluny-i bencés monostor apátja, Odilo vezette be, és megszabta, hogy kapcsolják össze egy sor kiegészítő imával és alamizsnával a lelkekért történő megemlékezést azokról, akik keresztségben hunytak el bocsánatos bűnökkel lelkükön, s ezért még mielőtt Isten színe elé járulnának meg kell járniuk a purgatóriumot. A katolikus tanítás szerint az élő hívek imája segít a holt lelkeknek, hogy a tisztítótűzben hamarabb megtisztuljanak és így megláthassák Istent a mennyben.

A halottak napjához számos néphit kapcsolódik. A korai középkorban mindszentkor és halottak napján a templomok bejáratánál egy kivágott zöld fát állítottak fel, melyen a díszek az elhunytak lelkeit szimbolizálták. (Feltételezhető, hogy a gömbdíszek alkalmazása innen került át a karácsonyfára, mely az évszázadok során az életfa, a fényfa és a túlvilágfa egyfajta kombinációjává vált.)

A néphit szerint ezeken a napokon a halottak hazalátogatnak, ezért sokféle tevékenység tiltott, például a mosás, meszelés, a munka a földeken, mert ezek bajt hozhatnak a háznépre. Megterítettek az elhunytaknak is, kenyeret, sót, vizet tettek az asztalra, és gyertyát gyújtottak, a tűz ugyanis a megtisztulás jelképe volt. Egyik sírról azonban nem volt szabad a másikra áttenni a gyertyát, mert ezzel átvihetők a halott bűnei a másikra is.

Halottak napja közelít, s vele lassan a tél.

NZS


Kapcsolódó anyagok

Fekete mágia, avagy a halott anya feltámasztása

„ Ilyen hely nincs még egy a világon” - Tárgyak élete az MTA Művészeti Gyűjteményében

Ha értjük a terápiát, könnyebb a lelki teher

Hatékony orvos-beteg kapcsolat a betegszervezetek közreműködésével

Az osztály, ahol beteg, orvos, szakdolgozó is figyelemre számíthat

Hozzászólások:

1.,   Desits Imre mondta   2012. Október 31., Szerda 15:09:16
Ezt szépen megírta Illyés Gyula a "Hójelentés " és "Egy sápadt nő egy kis szobában" c. verseiben.

A hozzászóláshoz be kell jelentkeznie.


Extra tartalom:

 
ROVAT TOVÁBBI CIKKEI

Reflexiók a kibontakozó ökológiai krízisre az 1970-es évek művészetében

Az ökológiai gondolkodás az 1970-es évekig nem volt számottevő jelentőségű, bár Aldo Leopold ökológus már a század elején felhívta a figyelmet az erőforrások kimerülésével kapcsolatos aggodalmaira.

Tovább


A népszerűsített kéz

A könyv egy igényesen összeállított, bevezetésből és öt részből álló mű, amely részenként 2-4 fejezetben színvonalas ismeretterjesztő stílusban foglalkozik az emberi kézhez társuló antropológiai, humánbiológiai és orvostudományi kérdésekkel. Sőt, a szerző nagyvonalúan élve az alcímben jelzett „és még annál is több” megjegyzéssel, egyes fejezetekben a fő témától igen jelentős távolságokba kalandozik gondolatainak alaposabb kifejtése érdekében.

Tovább


A csók története

A filematológia az oszkuláció aktusával foglalkozó tudomány. Aki eddig nem ismerte volna e szavakat, a torontói professzor Marcel Danesi Csók története című ismeretterjesztő könyvéből megtudhatja, hogy a bizony léteznek tudósok, akik folyamatosan bővítik a csók témájáról felhalmozott tudományos ismereteket. Elmondása szerint a szerző csupán erre az egyszerűnek tűnő kérdésre kereste a választ: “Miért tartjuk ezt a nem higiénikus aktust gyönyörűnek és romantikusnak?”

Tovább


A kifutó veszélyei

Az evészavarok az elmúlt évtizedben kitüntetett figyelmet kaptak a pszichiátriai szakirodalomban. Ennek fő oka, hogy az anorexia nervosa és a bulimia nervosa viszonylag gyakori mentális betegségekké váltak, de újfajta evészavarokról (például: izomdiszmorfia, orthorexia nervosa, purgáló zavar) is egyre több kutatás születik.

Tovább


Halottak emléke, ünnepei