hirdetés

TARTALOM

 VISSZA

 


Gyömrői Edit – pszichoanalízisen innen és túl


Gyömrői Edit – pszichoanalízisen innen és túl

| |
 

120 éve született Gyömrői Edit pszichoanalitikus, író, akit leginkább József Attila analitikusaként és plátói szerelmeként ismerhet a közvélemény. Hosszú életútja végigkísérte a 20. századot, pályáját rekordmennyiségű lakóhely-, nyelv-, név- és szakmaváltás kísérte. Apja (Gelb Márk bútorgyáros) kívánságára egy iparművészeti iskolában belső építészetet tanult, de ezt félbehagyta. Nagybátyja, Hollós István révén már a tízes években érdeklődni kezdett a pszichoanalízis iránt. Kapcsolatba került a magyar avantgárddal, Raith Tivadarral és rajta keresztül Kassák Lajossal is. 1918-tól részt vett a Vasárnapi Kör összejövetelein, többek között Lesznai Annával, Spitz Renével barátkozott. 1919-ben kötete jelent meg Rényi Edit versei címmel. A Tanácsköztársaság idején a Közoktatási Népbiztosságon dolgozott, Lorsy Ernő újságírónak, a sajtóosztály vezetőjének beosztottjaként. 1914-ben házasságot kötött Rényi Ervin vegyészmérnökkel, de 1918-ban elváltak; egy fiuk született.

A kommün bukása után Bécsbe emigrált, ahol a szülői segítséget elutasítva, alkalmi munkákból tartotta el magát. Esernyőüzemi munkás, majd elárusító volt a Heller Verlag könyvüzletében. Baráti köréhez tartozott Hermann Broch, aki németre fordította néhány versét, Hans Eisler, Egon Erwin Kisch, Duczynska Ilona, Balázs Béla, Sinkó Ervin. Ezután rövid csehszlovákiai (ungvári) és romániai (temesvári, kolozsvári) kitérő következett. Miután kommunista tevékenysége miatt Romániából kiutasították, második férjével, Tölgy (Glück) Lászlóval Berlinbe költözött, és 1923-1933 között a német fővárosban élt. Az első években ruhatervező volt a Neumann Produktion, a Hom-Film és a Tschechowa Filmtársaságnál (többek között Elisabeth Bergner filmjeihez is tervezett ruhákat), fordított a kommunista szakszervezet kiadójának (Führer Verlag), tolmácsolással, fotózással foglalkozott, és egy ideig a Rote Hilfecímű kommunista pártlap szerkesztésében is részt vett.

Berlinben kiképző analízisbe járt Otto Fenichelhez, ezután megkezdte saját analitikus praxisát. Ahhoz a legendás „gyerekszemináriumhoz” tartozott, amelyet Otto Fenichel és Harald Schultz-Hencke 1924-ben alapítottak, s amelyben intézményes kereteken kívül vitattak meg pszichoanalitikus témákat. Közben fél évet Párizsban tartózkodott, ahol 1925-ben segített megrendezni Tihanyi Lajos festőművész első párizsi kiállítását a lengyel Jan Slivinsky „Au Sacré Du Printemps” nevet viselő zenemű-kereskedésében a Rue du Cherche Midi-n.

Hitler hatalomra jutása után zsidó származása, nem utolsósorban pedig politikai nézetei és tevékenysége miatt többször veszélybe került. Miután egy páciense feljelentette, 1933-ban több kollégájával együtt úgy döntött, hogy Prágába emigrál, ahol pszichoanalitikus-pedagógiai szemináriumokat és előadásokat tartottak. 1934-ben visszatért Budapestre, és a Magyarországi Pszichoanalitikai Egyesület rendkívüli tagja lett. Pikler Emmi, Rotter Lillián és Hermann Alice mellett szemináriumokat és vitaesteket tartott anyáknak és pedagógusoknak gyakorlati nevelési kérdésekről.

1935-ben vette át (Lesznai Anna és Hollós István közvetítésével) Rapaport Samutól a súlyosan depressziós József Attila kezelését, miután Rapaport nem vállalta analízisét. A költő tünetei az analízis során felerősödtek, állapota rosszabbodott, s ezért egyesek Gyömrőit teszik felelőssé, de erre nincs egyértelmű bizonyíték. Hozzá – de nem az ő kérésére – íródott a Szabad-ötletek jegyzéke két ülésben című öngyógyító, önanalitikus szöveg és több szerelmes vers (Gyermekké tettél, Nagyon fáj). 1936 végén a terápiát rövid időre Eisler József, majd Bak Róbert pszichiáter, pszichoanalitikus vette át.

1938-ban kommunista zsidó analitikusként újra bizonytalanná vált a helyzete. Az Ernest Jonestól kapott anyagi támogatás és John Rickman segítségével 1939 februárjában Ceylonba emigrált harmadik férjével, Újvári László újságíróval, aki 1940-ben elhunyt. Fia otthon ragadt, munkaszolgálatos lett, és 1943-ban, orosz hadifogságból való szökése során halt meg tífuszban. Ceylonban pszichoanalitikus témájú előadásokat és szemináriumokat tartott, rádióadásokban beszélt anyáknak a nevelésről. Érdeklődni kezdett a buddhista vallástörténet iránt, keleti filozófiát tanult, és 1944-ben „Csoda és hit a korai buddhizmusban” címmel doktori disszertációt írt a témában. 1947-ben több baloldali nővel együtt megalapította az első autonóm ceyloni női egyesületet, a United Women’s Frontot, amely elsősorban a munkásnők érdekvédelmével foglalkozott. 1955-ben etno-pszichoanalitikus tanulmánya jelent meg „A lányok pubertáskori rítusai egy változóban lévő társadalomban” címmel. Szőni kezdett, amit hamarosan ceyloni asszonyoknak is megtanított, és iskolát alapított számukra. Faliszőnyegeivel nemzetközi kiállításokon is díjakat nyert. Ceylonban ismerte meg negyedik férjét, Evelyn Charles Ludowyk Shakespeare-kutatót, a colombói egyetem anglisztika tanszékének vezetőjét.

1956-ban Londonba költözött férjével. Itt elismert analitikus lett, és egészen nyolcvanéves koráig folytatott pszichoanalitikus praxist. Anna Freud köréhez tartozott, a Hampstead Clinic (a mai Anna Freud Intézet) munkatársa lett. Legismertebb tanulmánya a több nyelvre lefordított „Egy koncentrációs tábort túlélt fiatal lány analízise” című esettanulmány. Idősebb éveiben újabb szenvedélye lett: régi, romos vidéki házakat restaurált, visszaadva eredeti formájukat. Férje halála után (1986-ban) pszichoanalitikus barátai, Annemarie és Joseph Sandler londoni házába költözött. 1987-ben, 91 évesen hunyt el.

A verseken és néhány novellán kívül két német nyelvű regényt is írt. Az egyik a bibliai tárgyú Megbékélés, amely 1979-ben jelent meg magyarul. Másik, a háború utáni években befejezett, és sokáig kéziratban maradt önéletrajzi műve a Gegen den Strom 2014-ben jelent meg németül, 2015-ben pedig Szemben az árral címmel magyarul is. A regényben nem jelenik meg pszichoanalitikusi tevékenysége; a szövegben az európai politikai és a ceyloni szerelmi szál váltakozik. Amint 1967-ben Beöthy Ottónak, a Magyarok Világszövetségének főtitkárának válaszolta az emlékiratait firtató kérdésre (a Gegen den Strom létezéséről szót sem ejtve): „Az én memoirjaim? Mi értelme lenne? Talán vannak, akik emlékeznek Gyömrői Editre mint József Attila analytikusára – és csak ilyen szempontból; de az én memoirjaim minden névcsere dacára a Rényi Edit memoirjai lennének, és ki tudja már, ki volt az?”

Borgos Anna
2016.október


Kulcsszavak

magyar, irodalom, Gyömrői Edit

Kapcsolódó anyagok

A gazdaság ível, az egészségügy közben hanyatlik?

Ahogy elkezdődött… (Ápolástörténetünk egy kis szelete, amelyről már csak a kevéske, megsárgult dokumentum mesél…) 1. rész

A kreativitás arculatai a bipoláris hangulatzavar tükrében

Internet és orvostudomány

Hozzászólások:

Nincs hozzászólás ehhez a cikkhez.

A hozzászóláshoz be kell jelentkeznie.


Extra tartalom:

 
ROVAT TOVÁBBI CIKKEI

A pánik a legtisztább önmagunkkal áll kapcsolatban – interjú Parádi Józseffel

Parádi József neurológus, pszichiáter és pszichoterapeuta sok évvel ezelőtt visszaadta a gyógyszerfelírási engedélyét. Úgy látja, hogy bár bizonyos, súlyos esetekben szükség lehet gyógyszeres kezelésre, a pszichoterápiás munka az elsődleges számára: a tüneteket elsősorban szerencsésebb fenomenológiai úton megérteni és feldolgozni.

Tovább


Aki bújt, aki nem

Sokféle hatás érte Herbert Anikot, művésznevén Hanikot Rejtett kert című kiállításának megalkotásakor. Az inspiráció egy része könyv formájában ott hever a Zend installációként elnevezett asztalon, így például egy japán verses könyv, Borges angol nyelvű novelláskönyve a The Garden of Forking Paths. Mindezeken túl Radnóti Miklós Bori notesze, Szabó Magda Danaida és Abigél regényei, Kertész Ákos Makrája is fontos ihletforrás volt számára.

Tovább


Invazív -- Kiállításajánló

A Semmelweis Orvostörténeti Múzeuma tisztelettel meghívja Önt Szabó Beáta: Invazív című kiállításának megnyitójára. Időpont: 2018. április 17. 19:00

Tovább


Amikor az orvos egyben filozófus is volt

Habár a filozófusok, a bölcsesség szeretői minden korban kevesen vannak, a filozófiának léteznek sűrűsödési időszakai. Ilyen koncentrált periódus volt az ókori görög (athéni) civilizáció aranykora. A medicina értékrendjét, metafizikáját (az aktív eutanázia és a magzatelhajtás tilalmát, „a beteg java a legfőbb törvény” -t) az aszklépioszi hagyomány alapján kinyilatkoztató, s az empirikusan vizsgálható fizikai hatóokról szóló kórtani elméletét (humorálpatológia) úgyszintén megteremtő Hippokratész kilenc évvel volt fiatalabb Szókratésznél, s amikor meghalt, Platón már az ötvenedik életévébe lépett.

Tovább