hirdetés

TARTALOM

 VISSZA

 


Gyógyító nők: Maria Montessori


Gyógyító nők: Maria Montessori

| |
 

„Segíts, hogy magam csinálhassam” – ez lehetne a Montessori-pedagógia mottója.
1870. augusztus 31-én született az olasz Chiaravalle faluban Maria Montessori orvos, pedagógus és pszichológus, aki a nevével fémjelzett jelentős pedagógiai pszichológiai iskola megalapítója lett.

A Montessori-nevelésmód egyike a máig legismertebb és legelterjedtebb gyermekközpontú, alternatív pedagógiáknak, mellyel a test, elme és lélek teljes és átfogó nevelését fejlesztette ki. Meggyőződésévé vált, hogy a gyermek elméje életének első hat évében a legérzékenyebb, leghatékonyabb, és az ilyen korú kisgyerek spontán módon, belső késztetésből vezéreltetve és élvezettel tanul.

Elképzelése szerint a gyermekek fejlődésében úgynevezett szenzitív időszakok vannak, ami azt jelenti, hogy bizonyos életkorokban meghatározott készségek és funkciók akkor és csak akkor fejleszthetők leghatékonyabban. A pedagógia akkor a legeredményesebb, ha ezeket figyelembe véve teremti meg a fejlődéshez a legkedvezőbb körülivényeket. Minden fejlődési szakaszban a maximumig kell eljuttatni a gyerekeket.

Montessori kezdetben műszaki, majd orvosi tanulmányokat folytatott, és ő volt az első nő Olaszországban, aki 1896-ban diplomát szerzett.

Jelentős tudományos előtanulmányokat mondhat magáénak, minthogy komoly antropológiai, elmekórtani vizsgálatokat végzett és behatóan foglalkozott az értelmi fogyatékos gyermekek gyógyításával is, s így a korai gyógypedagógia egyik jelentős alakjának számít, aki kutatásaival megszabta, megalapozta ennek a pedagógiai ágazatnak az arculatát is.

1898-ban Rómában megszervezte és vezette a római Scuola Magistrale Ortofrenica intézetet, ami a mai gyógypedagógiai intézmények elődjének nevezhető.

1904-ben jelentős lépést tett tudományos pályafutásán, hiszen egyetemi magántanárrá habilitálták, antropológiát és biológiát tanított az egyetemen, s mindeközben filozófiai és természettudományi doktori fokozatot is szerzett és orvosi könyveket írt.


Amikor 1907-ben Róma egyik külvárosában megnyitotta a Gyermekek Házát (Casa dei Bambini), módszereinek híre egyszerre lábra kapott, és széles körben magára a vonta a határtudományok képviselőinek érdeklődését.

1909-ben megjelent fő műve, amelyben az óvodások körében alkalmazott nevelési módszereit foglalta össze. Montessori pedagógiájának alaptézise máig nem avult el. Mindennek kulcsszavai: öntevékenység, önerősítés, önfejlesztés, mely során a gyermek szabadon, saját időbeosztása szerint tevékenykedik, szem előtt tartva társai érdekeit.

Módszereinek lényege, hogy segítse a gyermekek lelki és fizikai fejlődését, és lehetőséget adjon arra, hogy szabadságukkal élhessenek. A gyermek szabadsága a választás szabadságát jelenti, minthogy a tanulási folyamatot az önállóan végzett munkára alapozza: az egyéni ismeretelsajátítás és feldolgozás, gyakorlás jellemzi, melynek időhatárait nem szabják meg. Montessori szerint minden gyermekben ellenállhatatlanul, belső késztetésként dolgozik a cselekvési vágy és a világ megismerésének igénye, így nincs is más feladat, mint hogy biztosítani kell számukra a spontán, szabad tevékenység lehetőségeit, s mindennek a megfelelő környezetét. Érzékszervi fejlesztésen keresztül megvalósuló, motiváló játék- és munkaeszközöket alkalmazott e célok elérésére.

Olyan eretnek gondolatok szülőanyja is volt, mint a gyermek méretének megfelelő bútorzat, és szabadon felhasználható bőséges játékarzenál, melyet játék után a pocokon a gyermekek tartanak rendben.
Tehát, ehhez, az aktivitáson alapuló tanuláshoz biztosítani kell azokat a fejlesztő eszközöket, amelyek illeszkednek az adott érzékeny periódushoz, és a független és önállóságra alapozó munka érdekében valamennyi eszköznek önellenőrzésre is módot kell adnia – vallja a Montessori-pedagógia.

Szintén a szabad, önálló munka feltétele, hogy a pedagógus bemutassa a gyermekeknek az adott eszköz használatát, hogy azt ők ezek után zökkenőmentesen használhassák.

Maria Montessori szerint a gyermek pszichoszociális fejlődésének minden szakaszában egy-egy területre különösen fogékony, vagyis egy-egy intenzív érdeklődési területe van.
Módszertanában kizárta a tekintélyelvűséget, hiszen tapasztalata szerint, a kívánt eredményt annak alapján a legnehezebb elérni, és ötletes nevelési módszereket, trükköket dolgozott ki inkább.

Módszereiről először 1913-ban, Rómában szervezett először nemzetközi tanfolyamot, s hamarosan elterjedtek a Montessori-iskolák terjedtek Olaszországban és Amerikában is.
Montessori a második világháború idejét Indiában töltötte (1939-1945), később nemzetközi előadói körutakon népszerűsített módszerét.

1929-ben alakult meg a Nemzetközi Montessori Szövetség (AMI), amely Dániában tartotta első kongresszusát. Az AMI ma is létező nemzetközi egyesület. Magyarországi Montessori Egyesület is működik.
Maria Montessori 1946-tól Amsterdamban élt, de folyamatosan utazott a világban és a Montessori iskolákban tanítónak tanfolyamokat, továbbképzéseket tartott.
1947-ben Béke Nobel-díjra jelölték, hiszen egy új nevelés érdekében végzett munkájával jelentőset alkotott pedagógiában, filozófiában és az orvostudományban. 1952-ben halt meg.
Tudományos munkássága máig elevenen él, embersége mélyen, meghatározó módon áthatja az alternatív pedagógia szemléletét.

2012. 08. 31

NZS

Kapcsolódó anyagok

Hogyan éljék túl lelkileg a dolgozók a krízishelyzetet?

Semmilyen orvosi kezelést ne hagyjunk abba!

Hozzászólások:

Nincs hozzászólás ehhez a cikkhez.

A hozzászóláshoz be kell jelentkeznie.


Extra tartalom:

 
ROVAT TOVÁBBI CIKKEI

Kodálytól Kodályig - Interjú Somogyi-Tóth Dániellel

Somogyi-Tóth Dániel orgonaművész, karmesterrel, a Kodály Filharmónia Debrecen igazgatójával beszélgettünk az idei március hozta megváltozott világunkról, zenéről, működésről, tapasztalásokról.

Tovább


Hermann Ildi : NHL

2019. január 3-án, teljes váratlansággal halt meg az akkor 40 éves fotóművész. Generációjának egyik legtehetségesebb alkotója volt, több díjjal, elismerésekkel és jelentős, a szakmán túli közönség számára is kiemelkedő sorozatokkal a háta mögött. Életműve igen sokrétű, ám az a vizuális világ, amely már a korai anyagaiban megszületik, formailag egységben tartja azt

Tovább


Béke velünk? Halasi Zoltánnal Csontos Erika beszélgetett

Halasi Zoltán költőként, esszéistaként, műfordítóként lett ismert és elismert. Már a publicisztikája is jelezte széleskörű érdeklődését a különféle kultúrák iránt, aztán egy váratlan fordulattal prózát kezdett írni. Még váratlanabb, hogy ez a próza az elsüllyedt kelet-európai zsidó kultúrát idézte meg. Az apropót hozzá egy lengyelországi zsidó költő jiddis nyelvű holokauszt-poémájának lefordítása szolgáltatta.

Tovább


Filmet varázsolni az életből

A For Sama (Kislányomnak, Samának) valódi kordokumentum, amelyben testközelből szembesülhetünk egy háború börtönszerű csapdahelyzetével. Amikor egyik napról a másikra kell eldöntenünk, hogy maradunk, ahol vagyunk, vagy mindent feladunk, és új életet kezdünk - mindezt hihetetlen gyorsasággal, a halál veszélye pedig mindkettőnél fennáll. Hamza Al-Kateab egyike azon kevés orvosoknak, akik hivatásukhoz és esküjükhöz ragaszkodva még nem hagyták el háború sújtotta hazájukat, Szíriát, egy szebb jövő érdekében. Felesége, Waad Al-Kateab rendezőnő a saját szemszögéből követi nyomon életüket a szíriai civil háború idején. A lányuknak, Samának címzett dokumentumfilm az első a műfajban, amit négy kategóriában is jelöltek BAFTA-díjra, mostanra pedig egy Oscar-díj várományosa is. A For Sama (Kislányomnak, Samának) január 27. és február 2. között lesz látható a VI. Budapesti Nemzetközi Dokumentumfilm Fesztiválon, ennek apropóján beszélgettünk Sós Ágnes dokumentumfilm-rendezővel. Tovább


Gyógyító nők: Maria Montessori