TARTALOM

 VISSZA

 


Gyógyító nők: Maria Montessori


Gyógyító nők: Maria Montessori

| |
 

„Segíts, hogy magam csinálhassam” – ez lehetne a Montessori-pedagógia mottója.
1870. augusztus 31-én született az olasz Chiaravalle faluban Maria Montessori orvos, pedagógus és pszichológus, aki a nevével fémjelzett jelentős pedagógiai pszichológiai iskola megalapítója lett.

A Montessori-nevelésmód egyike a máig legismertebb és legelterjedtebb gyermekközpontú, alternatív pedagógiáknak, mellyel a test, elme és lélek teljes és átfogó nevelését fejlesztette ki. Meggyőződésévé vált, hogy a gyermek elméje életének első hat évében a legérzékenyebb, leghatékonyabb, és az ilyen korú kisgyerek spontán módon, belső késztetésből vezéreltetve és élvezettel tanul.

Elképzelése szerint a gyermekek fejlődésében úgynevezett szenzitív időszakok vannak, ami azt jelenti, hogy bizonyos életkorokban meghatározott készségek és funkciók akkor és csak akkor fejleszthetők leghatékonyabban. A pedagógia akkor a legeredményesebb, ha ezeket figyelembe véve teremti meg a fejlődéshez a legkedvezőbb körülivényeket. Minden fejlődési szakaszban a maximumig kell eljuttatni a gyerekeket.

Montessori kezdetben műszaki, majd orvosi tanulmányokat folytatott, és ő volt az első nő Olaszországban, aki 1896-ban diplomát szerzett.

Jelentős tudományos előtanulmányokat mondhat magáénak, minthogy komoly antropológiai, elmekórtani vizsgálatokat végzett és behatóan foglalkozott az értelmi fogyatékos gyermekek gyógyításával is, s így a korai gyógypedagógia egyik jelentős alakjának számít, aki kutatásaival megszabta, megalapozta ennek a pedagógiai ágazatnak az arculatát is.

1898-ban Rómában megszervezte és vezette a római Scuola Magistrale Ortofrenica intézetet, ami a mai gyógypedagógiai intézmények elődjének nevezhető.

1904-ben jelentős lépést tett tudományos pályafutásán, hiszen egyetemi magántanárrá habilitálták, antropológiát és biológiát tanított az egyetemen, s mindeközben filozófiai és természettudományi doktori fokozatot is szerzett és orvosi könyveket írt.


Amikor 1907-ben Róma egyik külvárosában megnyitotta a Gyermekek Házát (Casa dei Bambini), módszereinek híre egyszerre lábra kapott, és széles körben magára a vonta a határtudományok képviselőinek érdeklődését.

1909-ben megjelent fő műve, amelyben az óvodások körében alkalmazott nevelési módszereit foglalta össze. Montessori pedagógiájának alaptézise máig nem avult el. Mindennek kulcsszavai: öntevékenység, önerősítés, önfejlesztés, mely során a gyermek szabadon, saját időbeosztása szerint tevékenykedik, szem előtt tartva társai érdekeit.

Módszereinek lényege, hogy segítse a gyermekek lelki és fizikai fejlődését, és lehetőséget adjon arra, hogy szabadságukkal élhessenek. A gyermek szabadsága a választás szabadságát jelenti, minthogy a tanulási folyamatot az önállóan végzett munkára alapozza: az egyéni ismeretelsajátítás és feldolgozás, gyakorlás jellemzi, melynek időhatárait nem szabják meg. Montessori szerint minden gyermekben ellenállhatatlanul, belső késztetésként dolgozik a cselekvési vágy és a világ megismerésének igénye, így nincs is más feladat, mint hogy biztosítani kell számukra a spontán, szabad tevékenység lehetőségeit, s mindennek a megfelelő környezetét. Érzékszervi fejlesztésen keresztül megvalósuló, motiváló játék- és munkaeszközöket alkalmazott e célok elérésére.

Olyan eretnek gondolatok szülőanyja is volt, mint a gyermek méretének megfelelő bútorzat, és szabadon felhasználható bőséges játékarzenál, melyet játék után a pocokon a gyermekek tartanak rendben.
Tehát, ehhez, az aktivitáson alapuló tanuláshoz biztosítani kell azokat a fejlesztő eszközöket, amelyek illeszkednek az adott érzékeny periódushoz, és a független és önállóságra alapozó munka érdekében valamennyi eszköznek önellenőrzésre is módot kell adnia – vallja a Montessori-pedagógia.

Szintén a szabad, önálló munka feltétele, hogy a pedagógus bemutassa a gyermekeknek az adott eszköz használatát, hogy azt ők ezek után zökkenőmentesen használhassák.

Maria Montessori szerint a gyermek pszichoszociális fejlődésének minden szakaszában egy-egy területre különösen fogékony, vagyis egy-egy intenzív érdeklődési területe van.
Módszertanában kizárta a tekintélyelvűséget, hiszen tapasztalata szerint, a kívánt eredményt annak alapján a legnehezebb elérni, és ötletes nevelési módszereket, trükköket dolgozott ki inkább.

Módszereiről először 1913-ban, Rómában szervezett először nemzetközi tanfolyamot, s hamarosan elterjedtek a Montessori-iskolák terjedtek Olaszországban és Amerikában is.
Montessori a második világháború idejét Indiában töltötte (1939-1945), később nemzetközi előadói körutakon népszerűsített módszerét.

1929-ben alakult meg a Nemzetközi Montessori Szövetség (AMI), amely Dániában tartotta első kongresszusát. Az AMI ma is létező nemzetközi egyesület. Magyarországi Montessori Egyesület is működik.
Maria Montessori 1946-tól Amsterdamban élt, de folyamatosan utazott a világban és a Montessori iskolákban tanítónak tanfolyamokat, továbbképzéseket tartott.
1947-ben Béke Nobel-díjra jelölték, hiszen egy új nevelés érdekében végzett munkájával jelentőset alkotott pedagógiában, filozófiában és az orvostudományban. 1952-ben halt meg.
Tudományos munkássága máig elevenen él, embersége mélyen, meghatározó módon áthatja az alternatív pedagógia szemléletét.

2012. 08. 31

NZS

Kapcsolódó anyagok

Magyar Klinikai Onkológiai Társaság X. Jubileumi Kongresszusa

A gyógyszerész által küldött napi SMS-emlékeztető hatásossága

Ápolásról másként, avagy miről is beszélünk?

Hormezis a modern orvoslásban

A vénás pangás rontja a veseműködést - fikció vagy valóság?

Hozzászólások:

Nincs hozzászólás ehhez a cikkhez.

A hozzászóláshoz be kell jelentkeznie.


Extra tartalom:

 
ROVAT TOVÁBBI CIKKEI

Merj segítséget kérni!

Magyarországon ugyan csökken az öngyilkosságok száma, de még mindig az élmezőnyben vagyunk. Társadalmi beágyazódás, a magyar virtus, vagy a tabuk felelősek a rossz statisztikákért? Megannyi oka van annak, hogy miért állunk még mindig ennyire rosszul. Pedig az öngyilkosság megelőzhető, ezt vallja Oriold Károly, a 11 éve működő Lélekben Otthon Közhasznú Alapítvány alapítója, aki minden lehetőséget megragad, hogy ledöntse a tabukat és közbeszéd tárgyává tegye ezt az ügyet.

Tovább


Frida Kahlo a Magyar Nemzeti Galériában

Az eredetileg orvosnak készülő Frida Kahlo kisgyermekkorától kezdve betegeskedett. Hatéves korában egy vírusos betegségben a jobb lába eltorzult, majd tinédzser évei végén egy buszbaleset során a gerince és a medencecsontja több helyen eltört...A budapesti kiállítás kapcsán dr. Bellák Gábor művészettörténészt kérdeztük.

Tovább


A pánik a legtisztább önmagunkkal áll kapcsolatban – interjú Parádi Józseffel

Parádi József neurológus, pszichiáter és pszichoterapeuta sok évvel ezelőtt visszaadta a gyógyszerfelírási engedélyét. Úgy látja, hogy bár bizonyos, súlyos esetekben szükség lehet gyógyszeres kezelésre, a pszichoterápiás munka az elsődleges számára: a tüneteket elsősorban szerencsésebb fenomenológiai úton megérteni és feldolgozni.

Tovább


Aki bújt, aki nem

Sokféle hatás érte Herbert Anikot, művésznevén Hanikot Rejtett kert című kiállításának megalkotásakor. Az inspiráció egy része könyv formájában ott hever a Zend installációként elnevezett asztalon, így például egy japán verses könyv, Borges angol nyelvű novelláskönyve a The Garden of Forking Paths. Mindezeken túl Radnóti Miklós Bori notesze, Szabó Magda Danaida és Abigél regényei, Kertész Ákos Makrája is fontos ihletforrás volt számára.

Tovább


Gyógyító nők: Maria Montessori