hirdetés

TARTALOM

 VISSZA

 


Gyógyító magyar mágiák


Gyógyító magyar mágiák
NZS
| |
 

A mágikus cselekvések eredetileg nem tételeznek fel az ember fölött álló természetfeletti hatalomba vetett hitet.

A mágia megjelenése már az őstársadalom korában, az emberi gondolkodás igen korai szakaszában fellelhető volt, a vallások előtti tudatformaként jelent meg.

Más szóval, a mágikus tevékenység a vallás legegyszerűbb formájaként született meg az emberi kultúrában, és minden bizonnyal megelőzte a vallás természetfeletti hatalmasságaiba vetett hitet.

A mágikus szemlélet szerint tehát a világot nemcsak bizonyosfajta lények, hanem afféle természeti törvényként „személytelen erők” is irányítják, s a mágikus cselekedet ennek megragadását szolgálja.

A vallás fő funkciói, hogy kapcsolatot létesíthessünk a felsőbb hatalmakkal, a túlvilággal, a kultusz különböző formái révén oltalmat kapjunk bajainkra. Az európai parasztkultúrákban a középkor óta ezt a szerepet a keresztény vallás hivatalos kultusza tölti be.

Az emberi lét alapvető problémáira a vallás szolgál magyarázatul és támogatóként, míg a mágia mindig a speciális, konkrét részletproblémákra vonatkozik. Néhány fontos alapeljárása az adott mindennapi cselekmény, de gonoszűző-tisztító-elhárító jelentéssel. Ilyenek a tűzgyújtás, a füstölés, zajkeltés.

Az említett eljárások és mágikus kísérőelemek közül igen régi gyökerű és egész Európában elterjedt a körülfutás, a ráolvasás és a meztelenség, valamint a „vízbe küldés”. Ezek egyúttal a legáltalánosabb és legrégibb rontáselhárító módszerek közé tartoznak.

A tűzgyújtás egyik legősibb rontáselhárító, tisztító eljárás, ilyenkor a tűz pusztító hatásával analógiás úton kívánják a megrontandó személy vagy tárgy károsodását elérni. A rontó hatásúnak vélt tárgyak elégetése gyakori mágia volt.

A füstölést a gyógyászatban nyert széleskörű körű alkalmazást, szemverés, ijedtség vagy veszettség és rontások ellen alkalmazták. De használatos volt betegségmegelőző eljárásként is, például a Balázs-napi alma héjával füstöltek torokfájás megelőzésére. Analógiás elgondolással, a felakasztott tárgy füstölésével a rontót vélték bántalmazni.
A zajkeltésnek a patkányküldő és egyéb „féregűző” eljárásokban töltött be szerepet. A zajkeltés eredeti hiedelemtartalma feltehetően „gonoszűzés”, „rosszak távol tartása” volt, a közelmúltban azonban sztereotip, másodlagos magyarázatokkal ellátott rítuselemek voltak, csakúgy, mint a naptári ünnepek közösségi felvonulásait kísérő zajkeltés (újévi kongózás).

Európa ókora óta a fürdés, a vesszőzés, valamint a vízzel való leöntés, a testi-lelki megtisztulást, az egészséget és a termékenységet biztosító katartikus rítusként volt ismert. Ennek alapja a víz és a zöld ág életereje. S szinte minden nép tisztító, egészség-, termékenységvarázsló mágiájában szerepe van.

A tisztító, gyógyító célú fürdő viszont a népi gyógyászat egyik alapeljárása, melynek során a víznek tulajdonított gyógyító-tisztító erőn kívül az analógiás célzattal vízbe helyezett tárgyaknak vagy gyógyfüvek főzetének volt nagy szerepe.

Az újév éjjelén elsőnek a forráshoz érkező lány vitte haza az úgynevezett „aranyosvizet”, amit igen sokféle célra használtak azután, például a vadász szerencséjét biztosító puskatisztító szer szerepét is betöltötte.

A fürdést, mosdást mint katartikus és gonoszűző eljárást, és egyáltalán a víz tisztító, gyógyító hatásába vetett hitet az egyházi rítusokban betöltött hasonló szerepe (keresztelő) is erősítette, fenntartotta.

A mágikus gyakorlatban ilyen alapon kapott nagy szerepet a szenteltvízzel való behintés. A magyar néphitben ez az egyik legáltalánosabb gyógyító, gonoszűző, rontást megelőző cselekmény volt. Ezzel óvták a házat villámcsapástól, de behintették vele elléskor a borjút, csikót, kikeléskor a kiscsirkét is.
A bekerítés, körüljárás, körülfutás egyfajta analógiás elgondoláson alapszik, miszerint a veszély elől el kell zárni; vagy éppen ellenkezőleg, valamely „rontó” lényt, tárgyat kell bezárni, hogy ne fejthesse ki hatását. A települést vagy a házat védeni kell rontástól, járványtól, természetfeletti lényektől, elhárítani ennek révén a tűzvészt

A naptári ünnepekhez kapcsolódó eljárások a megelőzést szolgálták. Legáltalánosabb volt a nagypénteki és nagyszombati féregűzés.
Kora hajnalban körülfutották vagy körülseperték a házat. A család lánya háromszor, meztelenül, szótlanul. A nagypéntek reggeli tűzgyújtási tilalommal függött össze a patkányok „füstös kéményhez” küldése: ezt addig kellett végezni, míg sehol sem égett a tűz.

Szent György-napon, továbbá március 1-én és a béka első megszólalásának napján a bolhát küldték el a háztól.

A növényvilág termékei szinte végtelen sorát nyújtották a mágia eszközeinek. Ezen a téren is kiemelkednek a hagyományosan alkalmasnak ismert fák, cserjék, füvek, mint a nyírfa, bodza, vadrózsa egyes részei.

Az ásványvilág készen kapott termékei közül legfontosabb szerepe a mennykőnek és a kígyókőnek volt, de alkalmilag sok egyéb ásványi anyag tölthetett be mágikus funkciót, akár egy szokatlan alakú kavics, amelyet különleges eredetűnek tartottak, pl. hangyabolyban talált „hangyabékakő”.

Sok esetben úgy látszik, hogy a vasnak önmagában is „varázserőt” tulajdonítottak.
Az ember környezetéhez tartozó eszközök közül több a mindennapi életben betöltött fontos szerepénél fogva lett hathatós mágikus tárggyá, így például a pénzérmék, vagy a kenyérsütés eszközei.

A só szerepe szintén a táplálkozásban betöltött fontosságán alapszik: jólétet, szerencsés kezdetet, új életet biztosító jelentése van a kezdő mágiában (újszülött fürdővizébe tett só). Hasonló használata egész Európában ismert, már a klasszikus ókorból is nagyszámú adatot ismerünk.

A halott „etetésében” betöltött szerepe Európa több népénél halotti áldozatra vezethető vissza; az ószövetségi ételáldozatok közt is megtalálható. Rontáselhárító eszközként szintén ismert egész Európában, az ókor óta. E szerepét támogatta, hogy szentelmény is volt, és hasonló szerepet kapott az egyházi keresztségben.

Biológiai adottságai révén lett a tojás a növekedés, újjászületés szimbólumává Európa-szerte, sőt szinte az egész Földön.
E szerepben elsősorban az átmeneti rítusok mágikus cselekményeiben, vagy jelentését elvesztett szokáselemeiben jelenik meg (újszülöttnek ajándékozott tojás, új asszony tojásra léptetése).

A húsvét és egyéb tavaszi ünnepek tojása is világosan az „újjászületés” jelképe. Egyházi szentelmény volta és a húsvéti tojást Krisztus feltámadásának jelképeként magyarázó egyházi hagyományok segítettek fenntartani a tojással összefüggő ősi jelképrendszert.

Az alma szerepe hasonló volt; minden bizonnyal fizikai adottságai révén lett termékenységi, illetve szerelmi szimbólum; az ókori Kelet gránátalmájának és fügéjének hasonló funkcióját vette át. A jóslás almája, vagy az állatok almáról itatása karácsonykor, újévkor, vízkeresztkor (a karácsonyi asztalról származó almát tesznek ilyenkor a vályúba). Az almával végzett jósló eljárásokban a bibliai tudás almája-képzet is szerepet játszhatott.
A fokhagymának Európa néphitében betöltött, az ókorig nyomon követhető rontáselhárító szerepe erős szagán alapul. Az egészségvarázsló, gyógyító hatásába vetett hit hasonlóan régi és elterjedt.

A mézzel való bekenés és fogyasztása az egészség, boldogság, „édes élet” gondolatával társult egyedülálló édes íze miatt. Gyógyító-egészségvarázsló célokra is használták. Mindkét szerepben ismert Európa-szerte, az ókor óta; ezenkívül több nép hagyományaiban halotti áldozati szerepének maradványai is kimutathatók.

Némelyik étel annak köszönheti néphitbeli szerepét, hogy Európa régmúltjában kultikus étel volt. Így a mák Dél- és Délkelet-Európában az elhunyt családtagoknak a téli halotti ünnepeken adott halotti étel volt; egyébként már az ókorban ismert volt halotti áldozatként.
Ennek értelmét vesztett megfelelője a karácsonyi mákos tészta magyar néphitben betöltött jósló szerepe, vagy a lucaszéken való boszorkányfelismeréshez kapcsolódó mákszórás.
Egyébként a máknak rontáselhárító szerepe van (istálló körülszórása).

A tej áldozati szerepét olyan elhomályosult kvázi-áldozati cselekmények őrzik, mint a villám gyújtotta tűz tejjel való oltása, vagy a házikígyónak és a garabonciásnak, táltosnak járó tej hiedelemmondai motívuma.

A mágia olyan rituális technikákat és viselkedési formákat jelent, amelyek segítségével egy egyén vagy egy csoport elérhet egy bizonyos célt. Ennek a praktikus célnak az érdekében bizonyos természetfeletti erőket befolyásolni tud. Mindez máig föllelhető köznapi gondolkodásunk mélyén, és életünk nehéz pillanataiban mindannyian fordultunk már megnyugtató eszköztárához.

Forrás: Magyar Néprajz: Mágia
Az ételek hiedelmeiről általában: Szendrey Zs. 1931.



Kapcsolódó anyagok

Klinikai gyógyszerész a hollandiai alapellátásban: négy lehetséges modell

Egy városnyi ember élhetne még

Hozzászólások:

Nincs hozzászólás ehhez a cikkhez.

A hozzászóláshoz be kell jelentkeznie.


Extra tartalom:

 
ROVAT TOVÁBBI CIKKEI

„Kivisszük a betegséget, behozzuk az egészséget”: tavaszi gyógyító hiedelmek

Az érdekességre törekedve tekintjük át a magyar nyelvterület tavaszi gyógyító szokásait.

Tovább


Egy közös történet: Az Olaszliszkai

Egy színházi előadás arról, hogy miért érzi valaki annyira reménytelennek az életet ebben a pillanatban Magyarországon, hogy véget vessen az életének. És bár ez nem lehetett az alkotók szándéka, de egy előadás arról, hogy miért lett öngyilkos Borbély Szilárd.

Tovább


Tényeken innen és túl -- személyes gondolatok

A tavalyi év szava az angol Oxford szótár szerkesztősége szerint nemzetközi szinten a „post-truth” kifejezés volt. A német nyelvészeti társaság, a Gesellschaft für deutsche Sprache pedig a „postfaktisch”-t választotta. Az angol kifejezés jelentése: igazság utáni, a németé: tények utáni.

Tovább


Kiállításajánló: A természet fogaskerekei

Venczel Attila egy autonóm újrakezdő, aki az élete több területén is anakronisztikusnak számító eljárások felé fordult. Hagyományőrző fotográfiával foglalkozik, hagyományőrző lövészettel, és kézműves nyomdát üzemeltet

Tovább


Gyógyító magyar mágiák