hirdetés

TARTALOM

 VISSZA

 


Gyógyító és ártó szellemek


Gyógyító és ártó szellemek

| |
 

"Olyan világ volt ez, amelyben a művészet még egy volt a tudománnyal és valóban része volt az ember mindennapi életének, s ha kellett, még gyógyított is.” (Diószegi Vilmos: Sámánizmus) A sámánizmus gyökerei több ezer évvel ezelőtti időkre nyúlnak vissza, általában az újkőkortól vagy a bronzkortól tekintik valószínűnek a meglétét, őshazája Belső-Ázsia, és az itt élő népeknél a sámánista gyógymódok napjainkig fennmaradtak. Az Európa keleti, Ázsia északi és középső régiójában és Észak-Amerikában élő, zömében vadász vagy nomád állattartó népek közös hitvilágáról van szó, amely a világvallások és magas kultúrák perifériáján, sok évezreden keresztül megőrizte önállóságát Egykor a finn-ugor népek, így a kereszténység felvétele előtti magyarság ősvallása is sámánhit volt, amelynek emlékét a folklór világa őrzi. Eredeti, tiszta formáját tekintve a sámánhit a 20. századra gyakorlatilag eltűnt; egyedül a szibériai kis népek körében - urali, altáji népcsoportok, burjátok, szamojédek - találjuk még meg ennek a vallási formának néhány millió követőjét. A sámánt a közösség, vagy egy-egy beteg kérte fel a belső utazásra, melynek során nem a tárgyak, emberek, események láthatók másképpen, hanem az éber tudat eddig sosem látott tájakra viszi el az utazni vágyót. Tevékenysége az "istenekkel", az állatősökkel, a holtak lelkeivel, az ártó és segítő szellemekkel való érintkezés. Képességei, közé tartozik az átváltozás: bikává, táltos lóvá változik, repülni képes. A zene és tánc által is stimulált szertartásban a sámán lelke kilép testéből: megmássza a világfát, amely az eget, a földet és az alvilágot köti össze: erre utal fontos szertartási kelléke, a létra is. Gyakori feladata az orvoslás, mint "halottlátó" pedig a szellemvilág üzeneteit tolmácsolja az emberek, az emberek kívánságát a szellemek felé. A sámán szó jelentése: "az ember, aki tud". A sámán szót arra az egyénre értik, aki megváltozott tudatállapotában, révülésében is ura tud, maradni önmagának. A sámánhit egyes elemei a vallásváltások után is fennmaradtak: a népi hiedelemvilágban éltek tovább. A sámán feladata, szerepe sokrétű volt: gyógyított, jósolt, jövendölt, a közösség összetartója, szellemi vezére volt. A nemzetségi hagyományok, imák, legendák, énekek őrzője, áldozati rítusok irányítója. A sámánizmus mint ősi hiedelemrendszer, kapcsolatba hozható a vallási fejlődés korai formáival, az animizmussal, és a totemizmussal. Az animizmus szerint minden élőnek és élettelennek lelke van, a kőnek éppúgy, mint egy fának. A betegségeket az árnyék megnyilvánulásainak tekintik. A szabadlélek leginkább az álmok alatt, sámánoknál a transzállapot idején, illetve a lélek elvesztésének különböző állapotainál (betegségeknél, ájulásnál) mutatkoznak meg. Például a betegségek, amelyek e természeti hiedelemvilág szerint ugyancsak szellemek, mégpedig rossz szellemek művei. A gyógyítás a természeti ember szemében annyi, mint az ártó szellemet kiűzni az emberből. A sámánokat más népek hasonló feladatú varázslóitól és papjaitól mindenekelőtt az különbözteti meg, hogy a sámán közvetlenül és tetszése szerint "érintkezik" a szellemekkel, hogy a sámánt a szellemek "kiválasztják", "elhívják" és akarata ellenére kényszerítik a sámánságra. Aki átesett a "betegségen", annak sámánkodnia kell, különben belehal. Ezen a voltaképpen jósló, jövendőmondó tevékenységen kívül a sámánnak a gyógyító ember, az orvos szerepét is be kell töltenie: meg kell állapítania, mi a beteg baja, és hogyan szüntethető meg a betegség. A vogulok képzete szerint, az élet folyamán, amíg az ember egészséges, a szabadlélek nála van, és rendszerint csak az álom idején hagyja el. Nyelvükben az "álomba merült" azt jelenti "elhagyódott", az "elalszom", azt, hogy "elhagyódtam". Délkelet-Ázsiaiak szerint is úgy tartják, hogy veszélyes az alvót hírtelen felébreszteni, mert álmában a lelke messze járhat, időt kell hagyni a biztonságos visszatérésre. Ha a lelke nem tud visszatérni, megbetegedhet. Csak rendkívüli ember lehet alkalmas arra, hogy sámán lehessen: erre a szerepre születni kell. A leendő sámán már kisgyermekként másképpen viselkedik a többiektől: patológiás tüneteket, révülési hajlamot mutat, "különös gyermek". Látomások gyötrik, természetfeletti lényekkel találkozik, sőt azok néha magukkal is ragadják. Gyakori, hogy a leendő sámán testi adottságként is magán viseli a sámán jegyeit: több foga van vagy farokcsonkja, kezén hat vagy hét ujja, esetleg a hiedelem szerint a szokásosnál több bordacsontja. Erre a (rendellenességre) emlékeztet a sámán felszerelésének egyik fontos darabja, a hatujjú sámánkesztyű is, amelyet szinte minden szibériai nép hagyományában megtalálható. A kiválasztottság és alkalmasság bizonyítéka az is, hogy a sámán nem tanulás által, hanem álmában jut tudományához, amikor a szellemek magukkal ragadják a túlvilágra. A sámán a dobszó, a csörgő, az ének, a tánc közvetítésével kapcsolatba került szellemi segítővel, ez egyben az eksztázis állapotának elérését is jelentette. Sámánnak bármilyen feladatot kell ellátnia, azt csak a segítő szellemei révén teheti meg. A "lélekutazásokat" gyógyítás céljából tették, vagy a halott lelkének túlvilágra kísérésének szándékából. A leendő sámánt megkörnyékezik a szellemek és tanítják, azt mondják a betegség is a tanulás folyamata. Ennek a folyamatnak során ismeri meg a sámán a segítő szellemeket, szellemi régiókat, ahol tevékenykedni fog. Itt megismeri a betegségek igazi természetét és a lehetséges ellenségeket. A sámánoknak nem csak a betegség szellemével kell hadakozni, hanem a varázslók és boszorkányok által megrontott ember gyógyításánál is küzd az ártókkal életre, halálra. A varázslók elküldik saját szellemeiket is, hogy megegyék a beteg lelkét. A hiedelem szerint a szellemek a sámánjelöltet gyakran feldarabolják, hogy meggyőződjenek róla: testében valóban feles számú csont van-e, és kipróbálják azt is, teste és lelke valóban képes-e elválni egymástól. Ettől a próbától fogva a sámán rendkívüli képességek birtokosa: vihart támaszt, földbe rejtett kincset talál meg. Révületében a táltos, a sámán a nép állatősévé válik, lelke annak lelkével válik azonossá: innen van az, hogy a szertartás során agancsot, állatbőrt, maszkot visel, és birokra kel az ártó erőkkel. A jó életről, jóllétről való sámánista elképzelés nem korlátozódik az orvosi értelembe vett fizikai egészségre, vagy a pszichiátriai értelembe vett mentális egészségre. Magában foglalja a bőséges táplálkozást a jó barátságot, a jó szerencsét, valamint a sikeres üzletet és hadakozást. Gyógyításhoz használtak növényi és állati eredetű gyógyszert is, mint pl.: rénszarvas agancsát általános erősítőként, páfrányt, ginszenget, nyírfarügyet, fájdalomcsillapításra és erősítésre. Betegséget a sámánjóslással is megállapíthatja a beteg álmából, majd saját álmából, és ha az álmában véres szellemet látott, a beteg sorsa halál volt, és aznap nem vállalt gyógyítást. Sámánok különböző rítusokat alkalmaznak, mert ezek segítségével megváltoztatja a beteg egészségi állapotát. A sámángyógyítás egyik formája a párbeszéd a beteg sámán vagy szellem között, de, az is előfordult, hogy a beteg beszélgetett a halottal, a sámán közvetítésével. A sámánizmus vallási hagyománya közös gyökerő kozmológiai világszemléletet is hordoz. Nézete szerint a világegyetem hármas tagolású, három szintű, korong alakú képződmény. Középpontjában áll a "világfa" vagy "világtengely", az "arbor mundi" vagy "axis mundi", amely elválasztja, de össze is köti a felső, a középső és az alsó világot. A felső világ az égitestek, a jó szellemek birodalma, a főisten vagy főistenek otthona. A sámánnak képesnek kell lennie arra, hogy megmássza a világfa égbe emelkedő törzsét ("az égig érő fát"), hiszen csak így tud érintkezni az égiekkel. A középső világban élnek az emberek, állataikkal és a közéjük ereszkedő vagy kapaszkodó - segítő vagy ártó - szellemekkel együtt. Az alsó világ a gonosz szellemek és a holtak lelkeinek birodalma: a sámánnak alkalmanként a világfa gyökerein ide is le kell ereszkednie. A sámán elkíséri a beteget egy útkereszteződéshez és ott egy kettős nyílású gödröt ás, ahol átfér egy ember, és ezen a nyíláson áttolja a beteget háromszor oda vissza a nyíláson, és ott hagyja a bőrt és a csontokat, aztán hazamennek a beteg ruháját a sámán kapja meg. Másik gyógyítási mód, a sámán megszerzi egy elhullott állat csupasz koponyáját vörösre, és korommal feketére festik. Ezután hét bábut és hét mécsest készítenek és egy hétágú útelágazáshoz vezetik a beteget, koponyára kötözik a bábukat, viszályára font színes fonallal, majd meggyújtják a hét mécsest és a beteget a koponyára ültetik, és ezzel a betegséget a bábura ruházzák. Amikor a mécsesek elégnek a sámán és a betege elfutnak, nem néznek vissza, és azt mondogatják „sattim, sattim” (jelentése: eladtam, odaadtam). Vogulok és az osztjákok embernél és állatnál más gyógyfüveket alkalmaztak, égő taplódarabot, izzó szenet tesznek a fájó testrészre, hogy a bőr megrepedjen és gennyhólyagok keletkezzenek, vagy medvefoggal, vagy medveepehólyaggal is lehet dörzsölni. A jurákoknál a sámán a sebekre gyógyírként porokat tesz, amelyet késsel kapar le a kagylóról és a vérzést tapló rászorításával, állítja el. A köhögésre a nyírgumót használják. A szamojédok és osztjákok sámánjai tokhal epéjét használják a szembetegség ellen, és a vörösfenyő fehérgombájával, amit teának, vagy húslevesnek készítenek galandférget, hajtanak ki. A sámánok azt tartják, hogy a skorbut kórokozója emberszerű, magas, sovány, csúnya szellem, aki megeszi az emberek ételmaradékait és azzal űzhető el, hogy a beteg a rénszarvas vérét megissza, a szánját pedig, kutyavérrel bekenik. Az obi-ugorok sámánja szerint az ember akkor is megbetegedhet, ha olyan részét használják fel bántalmazás céljára, amely már vele nem függ össze, például a levágott haj, köröm, a váladék. Az emberről készített kép, báb, ha abba haját, körmét beleteszik, akkor az ábrázolt személyhez tartozik, és ebből az következik, ha azt bántalmazzák, visszahat arra, akit a báb, vagy kép ábrázol, mert az megbetegítheti és halálát is, okozhatja. Ezeknél a népeknél a gyógynövényen kívül más eszközük nem volt a gyógyításra, csak a sámán tevékenysége, ami tulajdonképpen az egész nemzetség testi-lelki igényét kielégítette. A modern kor véget vetett a sámánhitnek, például a sarki eszkimóknál a XIX. sz. végén halt meg az utolsó olyan sámán, aki a hiedelem szerint még tudott az égbe és a tenger mélyére utazni - és sok más korábbi sámánképesség is eltűnt ekkor már. Bér a New Age korszak gyógyító irányzatainak forgatagában újra meg újra feltűnnek az ősi technikák, hogy az emberek spirituális éhségét és a szellemi hatalmakkal való kapcsolatteremtési vágyát kielégítsék. Ezekre azután virágzó iparágak is épülhetnek napjainkban. De ez már egy másik történet. NZS Forrás:Diószegi Vilmos: Sámánizmus

Kapcsolódó anyagok

Pályázati Felhívás - Segítő szakmában dolgozó alkotók részére

Hozzászólások:

Nincs hozzászólás ehhez a cikkhez.

A hozzászóláshoz be kell jelentkeznie.


Extra tartalom:

 
ROVAT TOVÁBBI CIKKEI

„Kivisszük a betegséget, behozzuk az egészséget”: tavaszi gyógyító hiedelmek

Az érdekességre törekedve tekintjük át a magyar nyelvterület tavaszi gyógyító szokásait.

Tovább


Egy közös történet: Az Olaszliszkai

Egy színházi előadás arról, hogy miért érzi valaki annyira reménytelennek az életet ebben a pillanatban Magyarországon, hogy véget vessen az életének. És bár ez nem lehetett az alkotók szándéka, de egy előadás arról, hogy miért lett öngyilkos Borbély Szilárd.

Tovább


Tényeken innen és túl -- személyes gondolatok

A tavalyi év szava az angol Oxford szótár szerkesztősége szerint nemzetközi szinten a „post-truth” kifejezés volt. A német nyelvészeti társaság, a Gesellschaft für deutsche Sprache pedig a „postfaktisch”-t választotta. Az angol kifejezés jelentése: igazság utáni, a németé: tények utáni.

Tovább


Kiállításajánló: A természet fogaskerekei

Venczel Attila egy autonóm újrakezdő, aki az élete több területén is anakronisztikusnak számító eljárások felé fordult. Hagyományőrző fotográfiával foglalkozik, hagyományőrző lövészettel, és kézműves nyomdát üzemeltet

Tovább


Gyógyító és ártó szellemek